hétfő, április 05, 2010

Átok

Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy az egész országot megrázta Daróczi Dávid halála. Szinte biztos, hogy nem csak azért érezzük így, mert valaha együtt dolgoztunk vele, a közvetlen közelünkben lett újságíró.
Büszke, egyenes derekú cigányember volt, szerethető méltósággal. Ezért van okuk sírni a magyar cigányoknak: ő volt a legtisztább bizonyíték arra, hogy tehetséggel, elképesztő szorgalommal, tudásvággyal, jóakaratú környezetben nem lehet útját állni senkinek.
Szerettei azt kérték, hogy ne gyártsunk teóriákat arról, hogy miért kellett meghalnia. Butaság is lenne, meg tisztességtelen is, hiszen, ha ő nem üzent, nem adott magyarázatot - ezt egy búcsúlevélben megtehette volna -, akkor merjük föltételezni azt, hogy ez a boldognak és kiegyensúlyozottnak látszó ember, aki soha semmit nem tett véletlenül, aki pontosan tudta, hogy mi a szerepe, és azt is, hogy mi az üzenet jelentősége egy társadalomban, visszavonhatatlan tettével is üzent.
Hogy Daróczi Dávid mennyire fontos volt ebben az országban, az - ha addig nem is gondoltuk végig, mert miért tettük volna - azonnal kiderült a pártok, a társadalmi szervezetek, a politikusok reakcióiból. Az érte, az emlékére gyújtott gyertyák és a siratók számából. Abból, hogy olyanok siratták, akik sose találkoztak vele, akik nem szerethették, mint mi, akik pontosan tudjuk, mit szerettünk benne.
A jegyzőkönyv kedvért azonban meg kell emlékeznünk arról is, hogy még ki sem hűlt Daróczi Dávid teste, a kurucinfón, a Jobbik hivatalos médiapartnerének oldalán már a következő szöveg jelent meg: „1 cigóval kevesebb! Feldobta a prakkert daróczi dávid a HAZAÁRULÓK cinkosa!” Néhány órával később már a követésére szólították föl a cigányokat. Vagyis: akasszák föl magukat, tömegesen.
Ha valaki nem érti, hogy mi lehet ma egy cigány ember lelkében, miféle gyűlöletet kell lélekben túlélni annak, aki soha egy percre nem feledkezhet meg arról, hogy honnan jött, az most láthatja. Olyan emberek között élünk, akik istenfélőnek mutatják magukat, de önfeledten örvendeznek egy ember halálán. Folyamatosan, még a legborzalmasabb alkalmat is kihasználják arra, hogy virtuális gyilkosságokat kövessenek el.
Megátkoztam a kurucinfo szerkesztőit, munkatársait, és mindenkit, aki együttműködik velük. Úgy haljanak meg, ahogy Daró! És ezt komolyan gondolom, erősen kívánom. És most sajnálom igazán, hogy nem vagyok cigány, mert akkor hinném is, hogy fog az átkom.
Önvizsgálatot is tartottam: ezt nem csak dühömben gondoltam így. Azóta eltelt egy nap, és nem csillapodik haragom. Sőt, még növekedett is, amióta elolvastam a nácik hozzászólásait is az interneten. Nem ajánlom értelmes embernek. Megfagy az ember szíve: valóban gyilkos indulatokat keltenek ezek a nyomorultak.
Mindig azt hisszük, hogy van határ. De nincs. Valaha azt hittük, hogy az ember aljasulását a nyilvánosság némiképp visszafogja. Hogy van egy pont, ahol a demokráciának nevezett rend illemtana azt parancsolja, hogy eddig és ne tovább. Erre kitaláltunk egy eszközt, az internetet, amivel előbb találtuk meg a visszaélés lehetőségét, mint azt, hogy miképpen tehetné teljesebbé a demokráciát.
És elfogadjuk a legeszementebb képletet: úgy teszünk, mintha a névtelen mocskolódás és uszítás a szólásszabadság része lenne. Úgy teszünk, mintha nem lennének eszközeink az nyíltan uszító vagy éppen halottgyalázó gyilkoskodás megfékezésére. Sőt úgy teszünk, mintha nem tudnánk, hogy kik ezek az emberek, mintha valami álarcosbálosdit játszanánk, ahol nem illik fölismerni azt, aki takart arccal áll előttünk. A szemünk láttára épül össze sereggé a náci horda az interneten és más médiumokban.
A legszörnyűbb ebben a tehetetlenség. Az, hogy pontosan tudjuk, hiába fordulnánk rendőrséghez, ügyészséghez, bírósághoz, mert nem csak egyenként vagyunk tehetetlenek, hanem együtt is, és ez a történelemben eléggé szokatlan állapot méltán kelt félelmet. Daróczi Dávid meggyalázásakor még üveg se tört, így aztán a rendőrség még rongálás dolgában se kezdene nyomozásba, mint legutóbb, amikor egy lakásban ünneplő zsidókra támadtak kövekkel. Ez bizony a Magyar Köztársaság szégyene. Nincs mentség.
A tehetetlenség szüli az átkomat, és mivel a tehetetlenség érzete nemhogy csökkenne, csökkenhetne, ha a törvényben, a rendben találhatnék biztonságot és bizonyosságot, egyre tehetetlenebb és egyre dühösebb leszek. Bénító düh ez. Volt már ilyen a történelmünkben. Egy költő szinte egy évtizeddel a halála előtt azt írta, hogy „járkálj csak halálraítélt”. Aztán versben imádkozott, ameddig csak élhetett, amíg tarkón nem lőtték.
Mielőtt valaki azt mondaná erre, hogy de hiszen ez Európa, itt tarkónlövésről aztán nem lehet szó, az emlékezzen a sorozatgyilkosságokra. Emlékezzen arra, hogy az ötéves Csorba Robika legyilkolása után is ott volt az interneten az az égbekiáltó mondat, hogy nem kár érte: kis cigóból lesz a nagy cigó.
Legyen az az utolsó örömük, hogy a nagy cigóból nem lesz már öreg cigó. Daróczi Dávidot meg majd mi cipeljük a lelkünkben, ameddig marad még lélek bennünk ebben a nyomorult országban.
  

11 megjegyzés:

Ági írta...

Csak a döbbenet csöndjét engedem beszűrődni...

Láng Judit írta...

D.D.-nek elege lett. Ez egyértelmű. Az öngyilkosság mindig valamilyen kilátástalanság következménye. Szerintem mi is egyre többen látjuk így, ezért is van bennem mély gyász és komoly aggodalom. Se demokrácia, se jogbiztonság, csak a korrupció, és álarcosbál. Az egyetemes emberi értékeinket meg összegyűrhetjük, és kidobhatjuk a kukába, különben nem vagyunk életképesek? Beállunk a sorba, és hagyjuk magunkat demoralizálni,meghasonulni, vagy kiállunk magunkért,ami önsorsrontás, D.D. esetében meg végzetes? D.D. a halálával valóban üzent. Így látom.
Láng Judit

Névtelen írta...

Köszönöm Önnek, hogy kimondta helyettem is azokat a gondolatokat, amelyek bennem is megfogalmazódtak a volt kormányszóvivő sajnálatos halála, illetve az erre reagáló internetes "kommentek" kapcsán. Sajnos, összegezve olvashattam arról, ami még rémálmaimban se jelenjen meg. Ennek nézünk elébe? Mi vár a gyerekeimre, az unokámra? Ordasok között élünk, csak nem vesszük észre?
Még egyszer köszönöm Önnek ezt a blogot. Daróczi Dávid pedig nyugodjék békében. Halálában is tiszteljük Őt, mint embert, honfitársunkat!

Névtelen írta...

Szeretnék én is köszönetet mondani a blogért, csak ismételni tudom az előttem szólót. Nem voltak szavaim megfogalmazni gondolataimat.
Tehetetlen és béna, szavak nélküli dühvel néztem a hírek alatti embertelen kommenteket, s közben azon gondolkodtam, miféle sivár lélekkel, szörnyű gondolatokkal terhesen élnek köztünk ezek a lények.
Soha nem jutunk el a normális ország kategóriájába, mert a hátunkon ülnek és marcangolnak e fenevadak. :(
Daróczi Dávid nyugodjék békében.

Péter írta...

Én nem tudtam, hogy Daróczi Dávid cigány származású. Tudhattam volna, de feltehetően nem érdekelt. Láthattam volna az arcáról esetleg (?), de ezekre a dolgokra nem figyelek.

"Büszke, egyenes derekú cigányember volt,"

Szerinte, büszke, egyenes derekú ember volt. Sajnálom. Nem kívánom senkinek, hogy "Úgy haljanak meg, ahogy Daró!". Szeretném ha meggondolnád magad, és visszavonnád. Teérted szeretném Iván.

Te ember vagy! Ember nem kívánja másik ember halálát.

Meggyőződéses ateistaként: "Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy."

Nekem a "te velem vagy", -- mivel hiszem, hogy nincs Isten -- azt jelenti, hogy bárki bármit tesz: én ember maradok. "Te velem vagy", és engem soha, semmi nem tesz gonosszá.

Őszinte tisztelettel:

Fremdenführer írta...

Péter kommentje olvastán elakadt a szavam. És egészen fantasztikus gondolatokat tett - tényleg azt gondolom: közkinccsé!
Mindannyiunk számára épületes, veretes sorok ezek, azt gondolom, és lélekemelő volt látni, hogy ilyen emberi, józan dumát nyomott valaki a pitiáner halottgyalázók örömtánca közepette.

Zs. írta...

Félek.
Az ország egy olyan útra lépett tavaly nyáron, amiről már nem egyszer bebizonyosodott, hogy csak borzalmakat és évszázadokon át is megbánhatatlan bűnöket jelentenek.
Most mégis, újra, megint.
Félek.
Persze mindez nem tavaly nyáron kezdődött, dehogy. Évszázadok óta nem tudjuk a lelkünket rendbe tenni. Ezért volt Trianon, de nem tanultunk belőle. Ezért volt a második háború, abból sem tanultunk.
Félek.
Félek, hogy az idézett költő egy másik, halála előtt írt verse újra aktuálissá válik.
Pedig 'csak' egy Töredék..

Névtelen írta...

sajnálom a történteket.

ellenben úgy gondolom, hogy az anonim nyilvánosság és a szólásszabadság elválaszthatatlan dolgok. az anonim nyilvánosság bármiféle korlátozása lehetetlenné tenné a wikileaks-et, vagy éppen a clientsfromhell-t. vagy a project chanology-t. ezt tagadni, ennek a korlátozására buzdítani (implikálva, gyűlöletbeszélve, mert átkozódni ugyan mi, ha nem gyűlölködés?) ugyanannyira fasizmus, mintha mondjuk nyilvános szavazásért lobbiznánk, így 2010-ben. röhejes lenne, nem?

van itt két probléma is. az egyik, hogy az internet előtt nem létezett ilyenfajta nyilvánosság, ekkora skálán legalábbis. hoppá, egyszercsak jön az internet, és megmutatja, hogy milyen az ember is valójában? tessék kérem gyúrni kicsit gyomorfalra, az ember ilyen. te is ilyen vagy. az egész kibaszott posztod csöpög attól a gyűlölettől, amit érzel a kurucinfósok iránt. nézzél oda: eszedbe jutott egy pillanatra is, hogy mégis mi a faszt kezdhetnél azzal, hogy ebben az országban százezren gyűlölik elhunyt barátodat, annak családját, eredetét, kultúráját? ahelyett, hogy bólintanál, igen, ecce homo, de legalább az internet rámutat. felkészíthet a következményeire. emlékszem, amikor négy évvel ezelőtt a fidesz-szavazó ismerőseim elhűlten néztek egymásra: ha te se szavaztad meg a szocikat, meg én se, akkor ki? ezen már most segített az internet. azon érdemes elgondolkozni, hogy vajon hányan döglenénk meg elbaszott bélbetegségekben, ha az orvosok feltételezett érzelmeire hivatkozva betiltanánk a székletminta vételét?

a másik pedig, hogy a demokrácia nem egy kibaszott intelligenciaszint, nem egy kultúra. a demokrácia egy intézményrendszer. a magyar demokrácia nem azért beteg, mert az emberek nyilvánosan fröcsögnek, gyűlölködnek, hanem azért, mert azok, akik a fröcsögősőknél kulturáltabbnak, demokratábbnak, akármibbnek tartják magukat, elvárják, hogy mások ugyanolyan értékekkel bírjanak. ez a demokrácia meghazudtolása, és kirekesztés. gondolkodjatok inkább azon, hogy hogyan lehet újraintegrálni a kurucinfós embertársainkat a demokrata társadalomba, miközben a magyar társadalom nagy része által undorítónak tartott kisebbség integrációja folyamatosan napirenden van. de neeeem, ezen senki, soha el nem gondolkodna. ezzel szépen meg is lehet cáfolni, hogy felelős demokraták lennétek. ne is hívjátok magatokat annak, előre is köszi. azt kellene észrevenni, hogy a "demokráciát, mint értékrendet" nem lehet elvárni a polgártársainktól. azt meg kell tanítani. többek között meg kell mutatni, hogy egy jogállam jobb, mint a "szemet szemért elv". meg kell tudni mutatni. a demokrácia ennek az intézményrendszere is egyben, úgy, hogy közben igyekszik megtenni mindent azokért is, akik nem vallják ezeket az értékeket.

UI: a hadseregszervezés meg a hörögve gyűlölködés pedig szvsz jól láthatóan két elég jól elválasztható dolog.

nem remélem, hogy nem sértettem meg senkit semmilyen módon.

Norman Károly írta...

Ezt hajszálpontosan így érzem és gondolom én is.
Normanka

Névtelen írta...

Húzd, cigány, hisz úgyis vége már... :-)

Névtelen írta...

ez az iszonyatos gyulolet,gonoszsag ahogy egy elhunytat gyalaznak - egyszeruen elkepeszto es ijeszto. Koszonom Ivan az irast - nincs mit hozzatenni,mindent leirtal, amit minden joerzesu ember gondolhat. Amit minden embernek gondolnia kellene.

Fodor Ákos: ECCE HOMO

Fenyegetésük
mulatságos. De ahogy
félnek: megrémít.

Népszerű bejegyzések