Volt valami otrombaság-érzetem, amikor megtudtam, hogy Sólyom László a költészet napját jelölte ki a választás első fordulójára. Akkor eszembe jutott: az lenne jó, ha egy olyan idézetversenyt rendeznénk, amelyik arról szól, hogy József Attila látnokmérnökként hányszor írja le a jelenlegi közállapotokat. Persze - mint annyi mást - ezt sem szerveztem meg. Ma már nem is bánom, mert lehet, hogy erőtlenebb lett volna, mint az, ami történt: a Kubatov-botrány kirobbanása után néhány órával olyan József Attila reneszánsz következett be, amit költészetének szerelmesei soha nem merhettek remélni. Az internetes közösségi portálok megteltek például a Levegőt! című verssel. (A facebookos Orbán oldalról ki is tiltották.) Mi is a címlapunkra tettük. A legádázabb kampánycsend-fürkész se kifogásolhatta, hiszen nevetséges lenne a költészet napján betiltani József Attila bármelyik versét.
A Levegőt! lélekmérnöki pontossággal írja le azt az állapotot, amikor egy olyan párt készül a hatalomba, amelyik néhány hét múlva adatbázis kormányt alakít. Akinek a lelkébe férkőzik, annak kiegyenesíti a gerincét is. Ha a fideszesek idejében megtanulták volna, maguk közül vetnék ki azokat, akik lajstromozni merészeltek embereket. (Ha ma élne József Attila, akkor vélhetően komcsi nyugger panelproli lenne a fideszes adatbázisokban.)
Elvártam volna Sólyom Lászlótól, hogy ha már a költészet napjára tette a választást, ha már nem mert idejében érdemben nyilatkozni a választás előtt arról a morális förtelemről, ami az országgal történik, legalább mondjon el egy József Attila verset. Esetleg sajtótájékoztatón. Talán éppen a Levegőt! címűt. Beírta volna magát az irodalomtörténetbe is.
A Levegőt! lélekmérnöki pontossággal írja le azt az állapotot, amikor egy olyan párt készül a hatalomba, amelyik néhány hét múlva adatbázis kormányt alakít. Akinek a lelkébe férkőzik, annak kiegyenesíti a gerincét is. Ha a fideszesek idejében megtanulták volna, maguk közül vetnék ki azokat, akik lajstromozni merészeltek embereket. (Ha ma élne József Attila, akkor vélhetően komcsi nyugger panelproli lenne a fideszes adatbázisokban.)
Elvártam volna Sólyom Lászlótól, hogy ha már a költészet napjára tette a választást, ha már nem mert idejében érdemben nyilatkozni a választás előtt arról a morális förtelemről, ami az országgal történik, legalább mondjon el egy József Attila verset. Esetleg sajtótájékoztatón. Talán éppen a Levegőt! címűt. Beírta volna magát az irodalomtörténetbe is.
5 megjegyzés:
Sólyom László a beszédében ünnepelte a demokráciát. Sajnos a megalázottak, a megszomorítottak, és a hátulról lelőtt 5 éves kisfiú nem csatlakozhattak hozzá.
Itt nálunk Leányfalun Patak Márta minden évben, Költészet Napjára a fákat alaposan föltöltözteti az általa kiválogatott versekbe. Idén József Attilát, Kosztolányit és Szabó Lőrincet választott. És milyen jókat választott!
És most a Faluház előtti térségre fókuszált, mert ide jöttek a választani igyekvők...
Nem sokan olvasták, de aki elolvasta, az biztosan gazdagodott.
Az a vers, mint a királyvíz: kinek mennyire becses az irhája, ugye.
"Ha a fideszesek idejében megtanulták volna, maguk közül vetnék ki azokat, akik lajstromozni merészeltek embereket." (Mármint József Attilát.) Miért is? Hiszen a lajstromozás csupán csúnya dolog, de lám, milyen hasznos. Ma nem divatos bizonyos Uljanov gondolkodóra hivatkozni, mégis hadd idézem: "a politika: koncentrált gazdaság." A fiúk nem a szépségre utaznak.
Nem emlékszem, volt-e már a magyar történelemben, hogy egy csoport erőszakra esküdött föl, gyakorolt és fegyverkezett, a többiek meg erőteljesen húzták a szájukat ettől, sőt, folyamodtak. Nem tudom, volt-e, hogy választási és egyéb trükkökkel, listákkal, kékcédulákkal és ellenségképzéssel hatalomra tört egy párt, és mind a többiek érthető undorral szemlélték ezt, még méltatlankodtak is. Arra sem emlékszem, hogy gyilkos indulattal egy kisebbségre támadtak volna némelyek, s a többiek közül páran szinte megbotránkoztak ezen. (Igaz, majd ugyanannyian meg örvendeztek közben.) Nem emlékszik valaki véletlenül, mi lett ezekből az esetekből a magyar történelemben? Hogy a nemes indulat elég volt-e az elvileg ilyesfajta esetekben gonosznak mondható kifejletek ellenében?
No persze, mielőtt valaki ismert érvelési stílusban azzal vádolna, hogy a hatalom erőszakos megragadásának kisebbségi vállalkozásét, a kisebbségirtást, a választási csalásokat és hasonlókat direktben összekapcsolnám, hadd jelentsem ki, ezek egészen különálló esetek. Össze csupán az az köti őket, hogy mindegyikben kétséges, Magyarországon valaha is előfordultak-e, és hogy kérdéses, ha mégis előfordultak volna, a jámbor viszolygás elegendő lett volna-e ellenük.
Megjegyzés küldése