Átadós-átverős

Szólni kellene Szíjjártó Péternek, hogy a háborúnak vége, csapatai már nem állnak hadban, ő egy sikeres tábornok a hasbadumáló szátyár alakulatok élén, akinek már nincs más dolga, mint Őfelsége nevében átvenni az ostromlott ország kulcsait. Mivel a háború Európában zajlott, van itt egy olyan illemféle, hogy az átvevő tábornok leül az átadóval (egy lefokozott senki), összeírogatják, hogy mi van a pincékben, a ládákban, a hordókban. Nem mondom, peches dolog, de van egy olyan furaság az európai hadviselésben, hogy a győztes megörökli a vesztes minden szerződését, a titkosakat is. Ezekben többnyire olyan dolgok lapulnak, amelyek nem tartoznak másra, még a népre sem, mert az kifecsegné, ez pedig kiszolgáltatottá tenné az új hatalmat is, vele az egész nemzetet. Igen, a háromharmadot. Nem csak katonailag, hanem például a gazdaságban, hiszen mindenféle spekulánsok spionjai sündörögnek szerte a hazában. Aprócska adatokból ki tudják deríteni, hogy például mikor érdemes gyengíteni a pénzt, az árukészlet értékét, meg efféléket. Nem értek hozzá, de filmeken láttam, hogy ezek milyen mocskosak.
Persze lehet azt úgy is csinálni, hogy népgyűlést hívunk össze az ország háza elé, aztán odavezetjük az átadót - lehetőleg bilincsben, mert úgyis börtönbe kerül, ami ugyan kicsit ellentétes a genfi egyezményekkel, de Genf nem az EU része -, aztán ráordítunk, hogy nobozmeg itt a zemberek előtt add elő, amid van. De ez nem szokás, jobb kultúrákban. A nép kapjon elszámolást arról, ami rá tartozik, de nem kellene úgy tenni, mintha az átadó nem akarna semmit átadni. Csak azért, hogy aztán hivatkozni lehessen. Hogy nem adta át, amit nem akartunk átvenni tőle. Ez így túlságosan átlátszó, tehát nevetséges.
De talán az lenne a legjobb, ha lejátszanánk virtuálisan ezt az átadás-átvétel dolgot. Mert ugye az elég hülyén hangzik, hogy Navracsics tábornok bead majd egy törvényt, amit majd az új parlament fogad el, és ami alapján visszamenőleg kell átadni-átvenni, már az átadás-átvétel után. A mostani állapotra játszásiból fogadjuk el azt, hogy Oszkó hadifogoly közlegény félrevezeti az új nemzeti adatbáziskormányt, de úgy, hogy nem csak a szekrények, hanem a fiókok is tele lesznek csontvázakkal. Tudjuk, hogy ez nem igaz, de fogadjuk el előre, hogy ne kelljen végignézni azt színjátékot, ami itt hónapokig várható a Fidesztől. Inkább foglalkozzunk olyan, szintén PR-politizálós lufiügyekkel, mint a parlament létszámának csökkentése, vagy a házassági hűség. Azokban legalább úgy csinálhatunk, mintha érdemben vitatkoznánk. Tehát Oszkó hazudik, csal, az IMF meg az EU hülye. És akkor máris lehet átadni és átvenni.
Tudom, hogy nyolc évi harci kaffogás és vicsorgás után nehéz leállni, de lassan stílust kellene váltani. Például abba lehetne hagyni a fenyegetőzést, lazítani lehet az öklökön és a fogsorokon. Megvan a győzelem, kiütéssel. Nem kell megmondani a zembereknek, de nem lesz itt akkora nagy börtönjárás, mert más a hideg polgárháború, más a kettőshatalom és más a hatalom. A győztes is tudja, hogy egyszer vesztes lesz, és pontosan annyit és akkorát kaphat az új győztestől, mint amennyit most ad vagy vesz.
Annál is inkább, mert ez nagyon hamar bekövetkezhet. A becsapott zemberek néha meglepően hamar fölismerik, hogy hülyét csináltak belőlük. És isten óvja Szíjjártó urat azoktól a dorongos, kopaszkás hordáktól, amelyekkel majd nem lehet átadós-átvételeset játszani.