Jeruzsálemi jel

A delmagyar.hu képe

Olvasom, hogy 2,5 litert fogyasztó dízelmotorral is kapható lesz a világ legolcsóbb autója. Tulajdonképpen mindegy, hogy melyik autóról van szó. (Történetesen nagyon piciről: a Tato cég gyártja, Nanonak hívják.) 

Nem mintha érdekelnének az autók. Fölfuvallt fémhólyagoknak látom őket, amelyekben messze nincs annyi, mint amennyit fizetni kell értük - ha újak. Mi persze többnyire régi autókon járunk. Mostanában számos olyan hirdetést leltem, amelyben az volt, hogy kiváló minőségű autókat kevesebbért kínálnak, mint egy okos telefont. De ez most mindegy. Legföljebb azért érdekes, mert a régi autók többet fogyasztanak, mint az újak. 

Csak azért figyeltem föl - vagy oda - a hírre, mert eszembe jutott, hogy úgy 30-40 éve a Delta című egészen kiváló heti tudományos híradóban, amit mindig megnéztem, bemutattak egy francia - talán Renault - kisbuszt, amelyik 2,9 litert fogyasztott száz kilométeren. 

Közönséges kisbusz volt, talán furgon változatban is mutatták. Láttuk gyártás közben, aztán gurulva, és minden lehetséges autópózban. 

Aztán a végére jött a meglepetés: Kudlik Júlia, hangjában némi gúnnyal megjegyezte, hogy “de ezt az autót természetesen nem fogják gyártani”.

Persze én már akkor azon gondolkoztam, hogy vajon miért nem gyártják, és ha ez egy összeesküvés, amely az olajosok érdekeit szolgálja, akkor például a francia állam miért érdekelt ebben. Tudom, hogy van, volt francia olajvállalat. Lehetett egy olyan, akár hosszan is tartó patt-állapot, amikor a gazdasági érdekek elnyomták az emberiség elemi érdekeit. Illetve: mivel akkoriban még nem kellett minden nap szembenéznünk az általános melegedéssel, nem állt össze a kép. (És azt is figyelembe kell venni, hogy mi, Delta-nézők akkoriban még nem mászkálhattunk Párizsba 2,9-et fogyasztó motorért tüntetni.)

Mindenenesetre tény, és nem erről az egyről tudunk: a legalább háromszoros fogyasztású kisbuszok, furgonok és személyautók uralták még évtizedekig a piacot. (Nálunk most is van ilyenből éppen elég.) Aztán lassan - a felismert globális meteorológiai összefüggések matt is - folyamatosan csökkent a fogyasztás. (Ez  2,5 - dízel - literes is csak egy akkora autócskára vonatkozik, amelyikbe átlag európai férfi bele se fér.)

Ne legyen itt összeesküvés-elmélet, de az jó lenne, ha bizonyos államok - például a forradalmi, mindent, pláne minden gonosz esküvést legyűrő, bátor kis Magyarország - kezdeményeznék, hogy - talán - az ENSZ vizsgálja ki, hogyan történhetett meg, hogy jelentős, a Föld meteorológiai katasztrófáját lassító, vagy a veszedelmet elhárító - találmányokat évtizedeken keresztül “pihentetni” lehetett, és lehet ma is. Ha belegondolunk: a környezetszennyezés, a széndioxid-kibocsátás szempontjából egy szinte alig szennyező motorféle világszintű elterjedésének van akkora jelentősége, mint a szélkerekek és a napelemek gyarapodásának. (Nem lesz ilyen vizsgálat, mert az amerikai érdekeket is sérteni. Bár az is igaz, hogy azt se tudtuk volna elképzelni, hogy valaha fekete ember lesz ott az elnök.)

És nem azért lenne szükség egy nemzetek feletti vizsgálatra, hogy emberiség-ellenes tevékenység miatt elítéljük, netán büntessük azokat, akik ellobbizták a levegőnket, a vizeinket, halálos kórokat töltögettek belénk, hanem azért, hogy tanuljunk. Még nincs vége: aki már látott kínai-típusú szmog-képeket, annak nem kell magyarázni, hogy nem mindegy, ha nem negyvenszeres, hanem csak tízszeres a levegőben a károsanyag-koncentráció.

Bár a legszennyezőbb amerikaiak folyamatosan azon örvendeznek, ha valami olyan adatot találnak, ami esetleg arra utal, hogy mégsincs általános fölmelegedés - vagyis lehet önfeledten olajszármazékokat pufogtatni -, azért észre kellene venniük, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt -50 fokos amerikai hidegek talán összefüggnek olyan jelenségekkel, mint a Fülöp-szigeteken minden idők legnagyobb vihara, Európa emberemlékezet óta legnagyobb viharai, Argentína minden idők óta legsúlyosabb kánikulája - nálunk is ilyen volt ám a nyáron…

Mintha senki nem venné észre, hogy ezek a jelek így együtt olyan változásokra mutatnak, amelyekre figyelemmel gyanítható, hogy bármelyik pillanatban a Föld bármelyik pontján irgalmatlan bajba kerülhetünk. Pedig Isten is üzent, amikor fél méteres havat hullatott Jeruzsálemre. (Moszkva behavazásával nem üzenhet, mert kiröhögnénk.)

Kérdésem, hogy visszatérjünk a magyar valóságba: föl vagyunk arra készülve, hogy valami északi légköri anomália miatt Európában és benne Magyarországon, ahol most éppen aggasztóan meleg van, mondjuk két héten át -50 fokos hideg lehet, mint Észak-Amerikában?  

Utoljára akkor tettem föl ilyen kérdést, amikor pát éve egy szélvihar leborotválta a Tátrát. Fölrémlett előttem, mi történne, ha a magyar Alföld magyar falvain pusztítana egy ilyen szél, és aztán még három napig az eső is esne. Esetleg havas eső. Van-e elég nájlonunk legalább, hogy azt a lepotyogott cserepek helyére terítsük, vagy tehetetlenül kell néznünk, ahogy szátázik mindenünk.

Választ nem kaptam, csak néhány kommentelő csúfolódott, hogy én mekkora egy aljas hazafiatlan vagyok, hogy ilyen kérdéseket teszek föl az illetékeseknek.

Vegyük úgy, hogy nem kérdeztem semmit. Hátha enélkül is tudtam bogarat ültetni.

Magyar botrány

Afféle hazai stílusú, fékezett habzású botrány volt a múlt esztendő végén.Történt, hogy egy színvonalas televíziós karaoke-versenyen (Uj Péter szíves, és évek óta érvényes megállapítása az X-Faktor-féle mutatványokra) nagyon jól szerepelt egy rendkívül dekoratív és kitűnő hangú lány. Győzelemre is esélyes volt Tünde, ám kiderült róla, hogy pornózott. Hogy aztán ezért vagy másért nem győzött, azt soha nem tudhatjuk meg. Igazából nem lett botrány a múltjából. Azt se tudtam kideríteni, hogyan derült ki az a múlt. Bár nem lepődnék meg, ha egy olyan nagyszerűség látta volna meg a tévében, aki pár éve még önfeledten morzsinkázott a Tünde-filmeken.

De az is lehet, hogy valamilyen jóakaró gondoskodott arról, hogy a múltat nagyobb fényben lássuk, hátha kiesik Tünde, vagy elküldik a műsorból erkölcsi okilag. Legalábbis erre utal, hogy szeptemberben került a Youtube egyik oldalára a “Krasznai Tündét hátulról rakják” című filmecske, amit eddig már 93 ezren láttak.

Belenéztem részletekbe is. Meglepett, hogy ez a rendkívül tehetséges nő, hogyan játszhatott ennyire színvonal alatti filmekben. (A legnyomorúságosabb egy kínzókamrás.)

Baj akkor lett, amikor közeledett a parlamenti karácsony, ahova hagyományosan gyerekeket hívnak meg, és Dr. Edvi Péter, a rendező Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat egyik alapítója és elnöke úgy döntött, hogy megkérik az RTL Klubot, a szokásos nehéz sorsú gyermekeknek szervezett eseményre ne jöjjön el Krasznai Tünde, mert nem kívánatos személy a pornós múltja miatt.

Ezt azért is fontos rögzítenünk, mert azonnal elterjedt, hogy Kövér László - és Semjén Zsolt - tiltotta ki a lányt. Noha nagyonis beleférne, hogy ennek a két állandóan túlcsorduló erkölcsőrnek köze legyen ilyen álnoksághoz, a történelmi igazság az, hogy ezúttal nem volt. (Nem nézik az X-Faktort, gondolom.) Mint később kiderült: Dr. Edvi csakis “gyermekvédelmi szempontok szerinti, politikamentes döntést szeretett volna hozni.”

A kitiltás Magyarországon teljesen szokatlan következménye az lett, hogy az RTL “akkor a többi se menjen”-alapon vállalt szolidaritást Tündével. Nem is mentek.

Dr. Edvi védelmében: miközben természetesen nem értek egyet azzal, hogy bárki így megalázhat egy lányt - aki ráadásul éppen most szakad ki a múltjából, amit minden tisztességes embernek segíteni kell - tudomásul kell venni, hogy az elnök úgy viselkedett, ahogy itt évszázadok óta szokás. Sőt: Európa nagyobbik felén és Amerikában is. És meg is magyarázható, hogy az emberek és különféle társadalmi szervezetek megszégyenítéssel küzdenek a prostitúció ellen. Azt világosan  látni kell, hogy a pornó a prostitúció speciális formája. A filmeket azért veszik föl, hogy azokat sok pénzért eladják olyan embereknek, akik azt a képernyő előtt önfeledt önkielégítést végeznek, miközben nézegetik ezeket. (Ne ítéljünk, hiszen az emberek túlnyomó többsége egész életében él az önkielégítés lehetőségével  - a házasságban élők 90 százaléka is, sőt: a házaspárok gyakran közösen teszik. Az internetre először lépők 80 százaléka azt írja be a keresőbe, hogy “pornó”. Tíz százalék azt, hogy “szex”. De ettől még a test és a szerelmi élet pénzért való közszemlére tétele prostitúció.)

Közeli rokonaink, a bonobok ezt a dolgot meg tudják oldani mozizás nélkül: dugnak egyet idegességükben. És egész nap idegesek.

A megszégyenítés gyakorlatilag teljesen hatástalan, és legalább annyira állatias, mint a pornózás. És persze nem kell túlzásokba esni, félreérthető mondatokat közölni: az RTL Klub szerint Tünde a gyerekek előtt példakép lehetne. Ez azért így egy méretes baromság. Ha valaki fölnőtt fejjel - bármennyire is megszorul az életben - pornózást vállal, az ne legyen példakép. Nem igaz, hogy nincs más út.

Persze, ha a tehetségével és a szorgalmával ki tud tűnni és ki tud mászni ebből a világból, akkor tiszteljük meg a figyelmünkkel és a szeretetünkkel. Mert az is fontos ám, hogy a gyerekek tudják: aki hibát követ el, annak megbocsátunk, mert mi éppen olyan jó emberek vagyuk, mint Krasznai Tünde amúgy. (És Dr. Edvi is.)

A történet vége az lett, hogy Terry Black megfenyegette a politikusokat: “Kedves Parlamenti Bácsik és Nénik most vagy Bocsánatot kértek Krasznai Tündétől vagy Szenteste 20 órakor fel teszem az oldalamra azok bácsik nevét akik sokkal erkölcstelenebbek mint Krasznai Tünde ez lesz az én ajándékom. Gondolom megfontoljátok”

Majd az adott időpontban, mivel a politikusok nem kértek bocsánatot - ezúttal joggal - meg is jelent három név: “Semjén Szájer Vona

a többieket nem sorolom mert lesz még alkalom”

A baj csak az, hogy ez így nem korrekt. Az emberek jelentős része utálja ezt a három embert, és mindent megadna egy velük kapcsolatos lejárató hírért, de az úgy, hogy mondok egy nevet, de nem mondom meg, hogy mi az erkölcstelensége tárgya, nem korrekt, és nem is bátor dolog.  Nem lehet megkerülni, oda kell írni, hogy nekem - Terry Blacknek - bizonyítékom van arra, hogy ez pedofil, az álnok buzivadász meleg, az meg csalja a feleségét. Mert különben úgy járunk, mint én Vona Gáborral, akinél jobban kevés embert utálok: megsajnáltam. Szinte jobban, mint Tündét.

(Hócipő)

Megnézetni Kövért

A Blikk képe

Hetek óta várok a hírre, vagy legalább pletykára, hogy Magyarország elnöke szégyenében fölszólítja Kövér László parlamenti elnököt, hogy az utóbbi időben elharapódzó viselkedése miatt szíveskedjen szakorvosi vizsgálaton megjelenni. Nem csak azért, mert kifejezetten részrehajló módon büntet, vagyis visszaél a hatalmával, hanem főleg azért, mert kijelentette, miszerint Gyurcsány Ferenc egy gennyedző seb a demokrácia testén. Aki Európában így mer beszélni, az nem sültföldmíves, ahogy első ránézésre gondolná az ember, hanem nyilvánvalóan beteg, szociopata, minden önkontrollt elvesztett. De ha nem, akkor csak úgy alkalmatlan.Nem kell leváltani - mert ki lenne helyette vicces embernek? -, de a népnek joga van tudni, hogy a vezetői milyen állapotban vannak.

Még jobb lenne, ha a miniszterelnök és az államfő együtt küldenék orvoshoz. De ez szinte lehetetlen, hiszen Kövér úr, nyilván azonnal visszakaffantaná Orbánnak, hogy “előbb te mennyél!”

Ilyenkor szokás beszólni nekem, hogy “és Gyurcsány?”. Erre azt tudom mondani, hogy egyszer egy vitában magának Bayer Zsoltnak ajánlottam föl nyilvánosan, hogy ha ő elintézi, hogy Orbán vizsgálatra menjen, én hozom Gyurcsányt. Nem intézte el.

Dehogy említeném ezt, ha nem történt volna meg az, amire Orbán rémálmában sem gondolt: Gyurcsány csakugyan ott van a kormányváltó élcsapatban. Dacára Európa legnagyobb - állami eszközökkel is dolgozó - propaganda gépezetének több éves, minden etikai alapelven taposó menetelésének. Pocsékba ment sok százmillió forint, ezernyi újságoldal, műsorperc, buszseggi plakátfelület, és az a sok-sok szeretet, amit kénytelenek voltak kiölni magukból a Fidesz-propaganda gépezetének Semjén Zsolt parancsnoksága alatt dolgozó karaktergyilkos különítményei. Pedig Gyurcsány már erősen halottnak látszott. A boldog Semjén pedig igen büszke volt.

Már a múlt héten is lehetett arra gyanakodni, hogy valami nagy baj van: Kerényi Imre száz embert szólított föl Orbánnal való szoros szellemi együttűködésre, de számosan akadtak köztük, akik ezt nyilvánosan vissza merték utasítani. Fészket rak a jobboldalon a szabadság?

Korábban is lehetett gyanakodni, hogy a Fidesz túl korán kezdte a pusztító választási kampányt, de senkise gondolhatta, hogy ebben a morcos csapatban már annyi erő sincs, hogy Gyurcsányt kitakarítsa a politikai életből. (Ehelyett egyre népszerűbb lett a DK-val együtt. Talán, mert a nép már csak olyan, hogy akit közösen rugdalnak azt akkor is megszereti, ha tegnap még ő is rugdalta volna.)

Nagyon tanulságos, hogy Orbán megint mennyire nem értette meg, hogy hogyan működik a választó. Hogy mennyire nem számít a médiafölény, ha tehetségtelen emberekre bízza a kampányt.

Ráadásul: Kuncze és Fodor is visszajött! A kétségbe esett propagandagépezet az utolsó pillanatban még arról sikoltozott, hogy visszajönnek a 2006-osok.

Orbán 2002-es veresége után, meg aztán 2006 után is egy darabig sértődött királyfiként csatangolt a kárpáti bérceken és a medencében. Annyira szomorú volt, hogy a parlamentbe se tudta betenni a lábát. Bujdokolva puffogott magában, és vicsorogva tervezgette, hogyan áll bosszút a népén, aki őt kétszer is megalázta. Pedig senki nem csúfolta bukottnak, senki nem manipulált azzal, hogy ő és a kétszer vesztes társai nem jöhetnek vissza a politikába.

Orbán most belebukott egészen ocsmány kampányába. Mivel úgyse tudja abbahagyni, igenis van remény arra, hogy ugyanúgy jár, mint négy éve a “rosszabbul élünk”-hazugsággal. Rogán, szegény már odáig jutott, hogy “a magyar baloldalnak nem sikerült megvédeni az országot Gyurcsány Ferenctől”.

Először is: a megakadályozás a jobboldal dolga lett volna. Másodszor: értem az elkeseredését. Kiábrándító lehet tehetségtelennek és hiteltelennek lenni. És harmadszor: mindettől függetlenül Kövér Lászlót meg kellene nézetni.

Tökéletes

Kis Buddhával már hajnalban meditáltunk. Órákon át. Én a legmélyebb hangú tilinkómon játszottam torokzengősen, ő pedig a hangtálakon. Délig nem bírtuk abbahagyni. Hiszen szinte tökéletesek voltunk!

Ezt Putaj, az én Kis Buddhám észre is vette, és megkérdezte tőlem, hogy miért akarok tökéletes lenni.

Mondtam, hogy nem akarok, csak nem bánom, ha szinte az leszek. Hagyom magam, hogy a testem és a lelkem tökéletessé legyen. Ez nem az én érdemem.

- De ki teszi tökéletessé a testedet és a lelkedet? - kérdezte Kis Buddha.

- A testem és a lelkem.

- Aha!

- Ez van, drágaságom. De mondj valamit, ami tökéletes!

Putaj az én Kis Buddhám elgondolkozott: - Az oroszlán!

- Utálom, mert vagy bármikor fölzabálhat, vagy megszelídítettem.

- Az miért baj?

- Mert a szelídítés a tökéletesség megcsúfolása.

- Aha! - sikkantott Putaj - De nem félsz attól, hogy mi lesz azután, ha egyszer tökéletes leszel? Mert akkor, attól a pillanattól elkezdesz szétesni, és ha csak egy pöttynyi tökéletlenség látszik majd rajtad, akkor véged, minden fölösleges volt.

Azt mondtam neki, hogy senki nem mondta, hogy tökéletes akarok lenni, hiszen az az egy dolog, amit mindenképpen el kell kerülni.

Csöndesen gondolkozott, néha engem nézegetett, végigmért fölülről alá, aztán lentről föl. De nem tudtam kitalálni, mit gondol rólam. Tökéletesen álcázta.

Aztán még muzsikáltunk egy kicsit.

(Kalandok Putajjal)

Göcsörtök

Kis Buddhával - amit Iréne kolléganőmtől kaptam karácsonyra - elmentünk a szemészetre. Visszafelé megálltunk egy fánál. Kis Buddha (Putaj) azt kérdezte: szerinted azok a göcsörtök valami fájdalomtól nőttek ott a fa törzsén?

Mi mástól?

Erre azt mondta, hogy na, akkor szaladjunk ebédelni, hogy erősek legyünk, ha már olyan szerencsések vagyunk, hogy elszaladhatunk a fájdalom elől.

Egy kisvendéglőben, ahol kicsit volt a pincér, jó gombapörköltet ettünk nokedlivel. Ötszázért. Plusz százas volt a málna.

(Kalandok Putajjal)

HÉT OLAJFA

Választási probléma

Ha ez így megy tovább, négy év múlva Orbán Viktor ezzel a mondattal indítja majd a választási kampányt:“Korunk legnagyobb magyar problémája az, hogy nincsenek problémáink.”

Bár ráér ezt harsogni majd februárban, március elején. Úgysincs ellenfél. (Titkos tárgyalásokat folytat majd Gyurcsány Ferenccel, hogy jöjjön vissza a politikába, mert Magyarország nem csak a legsikeresebb lett, de a legunalmasabb is. Ha ez így folytatódik azért zavarják el az emberek, hogy legyen megint politika. (Istenem, amikor még a Zemberek voltak!)

Tulajdonképpen a mostani kampány is erről szól. Persze még nem lehet kihagyni a szemét kelevény ellenzéket, ami négy év múlva már nem lesz. Hacsak olyan nem, amit maga Orbán jelöl ki Felcsúton, a nyárikonyhában, miután belepillantott a mindentudó füzetkéjébe: “zsarolható, tehát lehet ellenzéki képviselő.”

Ellenzék-e az, amelyikről egyre kevesebben közvélekednek, amire szemmel láthatóan nem szeretnének szavazni, még azok sem, akik eszük és hajlamaik szerint ellenzékiek. Merthogy nincs egység, nincs egy vezér, vagyis közös miniszterelnök-jelölt, akihez igazodni lehetne. Igény van rá!

Csakugyan ez a legnagyobb probléma - ami persze négy év múlva már feledésbe merül. Addigra Orbán megkapja az “Örökös” örökminősítést, ami nem azt jelenti persze, hogy mondjuk Rákosi örököse, hanem azt, hogy ne is próbálkozzon senki, az ő széke örökre foglalt.

Nagyon úgy néz ki, hogy a balra népség idén nem nagyon fog szavazni. Nemhogy gyarapodna: fogyik a bal!

Csöndesen súgom, mert elég, ha csak ketten hallják: aki ilyen szituációban lemond a miniszterelnök-jelöltségről, arról megtudjuk, hogy államférfi, és alkalmas miniszterelnöknek. Aki meg nem, annak gyarapodni kell lelkileg, szellemileg és államférfiasságban.

Jó, tudom: ez egy igazi kiváló feladvány magamfajta politikai autistáknak: aki lemond az nem lehet miniszterelnök-jelölt, aki meg nem, mert nem államférfi, az lehet. Fogós, ravasz! Hacsak nem együtt mondanak le, és keresnek egy harmadikat.

Ha nem, az se baj: ha már ez a világ legbénább és leghülyébb ellenzéke, legalább vidám fejtörőkkel készüljünk arra a választásra, amelyik évtizedekre eltörölheti a baloldalt, mint választási problémát.

És lőn!

A Fidesz alapvető viselkedési - vagy talán neveltetési - problémája a mohósága. Ha egyszer rákap valamire, állandóan újra és újra át kell élni a hedonista örömöt. Erre a gyerekes viselkedésre a legfurább példa eddig az volt, amikor 2006-ban addig-addig bizonygatták, hogy “rosszabbul élünk, mint négy éve”, amíg a választók el nem kezdtek gondolkodni, és rájöttek hogy nem is. A Fidesz belebukott.

Az idei vezérmotívum az, hogy “Magyarország jobban teljesít”, annyira, hogy immár Európában egyedül és irigyelve, húsz százalékkal csökkent a rezsi. Nem magától, nem is piaci alapon, pláne nem azért, mert a kormány hatalmas kereskedelmi eredményeket ért el, hanem azért, mert Orbán megparancsolta. És lőn! Aztán majd jön az ‘oszt jónapot. 

Addig-addig erőlködnek a jobban teljesítés szinte színtiszta hazugságában, amíg az emberek el nem kezdenek gondolkodni, és szembesülnek azzal, hogy dehiszen: rosszabbul élnek. Bizony. Sőt: a népek elkezdenek azon is gondolkozni, hogy miből is lehet rezsicsökkenteni, és mi lesz ennek a következménye. A Fidesz nem veszi észre, hogy még túlságosan sok az idő a választásokig, és a zemberek beleunnak. Pláne akkor, ha megvalósul az, amit a Fidesz immár kötelezővé tett - eddig a társasházi közös képviselőknek -, hogy jól látható helyre kötelesek kiírni, a csekkeken bevált Ariel betűtípussal, hogy mekkora a ház nyeresége a rezsicsökkentésből adódóan. Van, aki a Kádár rendszert emlegeti. Pedig akkoriban ilyen tenyérbemászó utasítások nem voltak. Volt annyi eszük, hogy ez az, ami mindenképpen a hatalom ellen fordul, mert nevetségessé teszi. 

Például azért, mert ha valaki letépi a papírt, akkor igazságtalanul büntetik a közös képviselőt. Arról nem is beszélve, hogy mi van akkor, ha a képviselő nem csak azt írja ki, hogy mekkorát nyertünk a rezsizéssel, hanem azt is, hogy mekkorát vesztettünk ebben a hónapban a tranzakciós díjakon és a bankok pofátlan áremelésein, a telefonharácson, a benzinárakon, és még mindenki tegye be a sorba azt, ami éppen ebben a hónapban bosszantotta.

A Fidesz csak az utolsó pillanatban veszi majd észre, hogy erősen túlspilázta a kampányát - amit ráadásul túl korán kezdett. Így aztán megint kiderül, hogy teljesen fölösleges volt a médiák megszállása is - ahogy annak bizonyult 2006-ban, a rosszabbul élünk időszakában is.

Mivel az ellenzék ma teljesen alkalmatlannak látszik az összefogásra - hiú pávácskák gyülekezete - az egyetlen esély a betegesen gyerekes - vagy inkább primitív - Orbán-rendszer kimúlására, ha így folytatja, ahogy eddig - gömböcke módjára..

Az ártatlanság

https://soundcloud.com/user450302214/12-az-artatlansag-andrassew

A tokrata

Pár napja ezt jegyeztem be a Facebookon: “Érdekes, hogy mielőtt hallottam, mit műveltek Horváth Andrással - ő az, aki ezermilliárdos áfacsalásokról számolt be, de ahelyett, hogy vizsgálatok tucatjai indultak volna a NAV-on belül, nála tartottak házkutatást -, azon gondolkoztam, hogy lesznek-e letartóztatások, vádemelések, rabosítások a választások előtt - mint legutóbb az utolsó héten.” És azt is fölvetettem: ha jó sok embert szednek össze, arra használják-e a praktikus stadionokat, mint annak idején Chilében Pinochet? (A foglyok összegyűjtésére.)

Kisebb vitákba keveredtem, hogy nem kellene ilyeneket írni, mert semmiféle okom nincs azt föltételezni, hogy Orbán bevezeti a terrort.

Amikor elkezdett visszamenőleges hatályú törvényeket hozni, majd amikor nekiállt lebontani az Alkotmánybíróság jogköreit, és később is, amikor már minden féket és ellensúlyt lebontott, szintén vita volt arról, hogy diktátorral van-e dolgunk. Akkor is jöttek a dörgedelmek, hogy szó nem lehet ilyesmiről, igen, igen kicsit valami “tokrata”, mondjuk autokrata, de nem “tátor”, hiszen szó nincs diktatúráról.

Aztán egyszercsak azt vettük észre, hogy már alkotmányunk sincsen, köztársaságunk meg pláne. 

Orbán nem fasiszta, de a szélsőjobbal való szeretői viszonyban odáig jutott, hogy ha ma átadná a hatalmat Vona Gábornak, ő egyetlen nap alatt virtigli fasiszta állammá termékenyíthetné Magyarországot. Minden kedv és intézmény megvan hozzá. Legföljebb egy-két bírót kell agyonverni, jelképesen legalább. És ehhez hozzá kell tenni becsületesen: mivel Orbán mentális állapota gyakran föltűnően talányos, az is lehet, hogy Vona se kell ehhez.

A demokráciák történetének legnagyobb talánya az, hogy évezredek óta tudjuk - de egy évszázada biztosan -, hogy az ember, ha csak teheti, önkényuralomra tör, de semmiféle ellenszerünk nincs. Orbánt már legalább két éve el kellett volna zavarni - nem a baloldalnak, hanem  az úgynevezett konzervatívoknak. Mert ők is látták mekkora kárt, és szégyent hoz az országra.

Most itt állunk tanácstalanul totyogva, mint a ma született csirke a kobra előtt:nyakunkon a legközelebbi vérmentes lehetőség a leváltásra, és fogalmunk sincs, hogyan lehetne megtenni.

Kéretik a következő alkotmányba belevenni, hogy mikor, milyen jelre kötelező elzavarni egy tokratát!

Kihalófélben

Dunavirágok Tahitótfalunál

Bár minden okunk megvan, ne mindig csak keseregjünk, hiszen van ám, amiben Magyarország csakugyan jobban teljesít: pár héttel ezelőtt hír és fényképes beszámoló jelent meg az interneten arról, hogy Tahitótfalu magasságában emberemlékezet óta először dunavirágzás volt a Szentendrei sziget keskenyebbik Duna-ágában. Az ugyanolyan, mint a tiszavirágzás: a tiszaihoz hasonló kérészek nagyon rövidke nászrepülése. A dolog jelentősége az, hogy a sok-sok környezetvédelmi cselekedet valahogy mégiscsak annyira megtisztította a Dunát, hogy ez megtörténhetett. Vagyis: élhetőbb lett a világunk, és nyilván nem csak a kérészek számára.

Ahhoz, hogy a világot a lehető legteljesebb mértékben megtisztítsuk a saját fertőző, sőt gyilkos mocskunktól, évtizedekig tartó, rendkívül következetes sziszifuszi munkára van szükség. Szerencsére az emberben megvan az ilyesmire a hajlam: fölismerjük, hogy hülyék voltunk, vagyunk, és szépen, lassan elkezdünk korrigálni. Hosszú távon talán egyszer lesz egy lakható, élhető, kellemes Földünk, fönntartható fejlődéssel, fönntartható népességgel.

Föltéve, hogy a politikai és egyházi vezetők - meg az összes többi - egyszer végre megértik, hogy ha az emberiség létszámát nem csökkentjük legalább a jelenlegi felére, akkor bizony magunkba pusztulunk. Ma nem látom, hogy remény lehetne arra, hogy megjön az ész, de azt se hittem volna, hogy dunavirágzás lesz egyszer. Pláne, hogy nem is tudtam arról, hogy valaha is léteztek dunavirágok.

A másik lehetőség: a lakhatóság elérésében a hosszú táv legföljebb úgy rövidíthető, ha az amúgy komplett hülye emberiséget egy túlnépesedési világháború józanítja ki. Ennek csatái már elkezdődtek, például Afrikában, de a figyelmeztetések - a különösen kegyetlen csatajelenetek dacára - nem jutottak el a globális köztudatig.

Nálunk biztosan nem. Orbán - “a legjobb exportcikkünk”, ami azért nagy baj, mert az csak úgy lehet, hogy állandóan hasad - még mindig ott tart, hogy “Ma még egy veszélyeztetett fajta vagyunk, folyamatosan fogyunk”. Ezt egy olyan országban, amelyik több mint száz éve nem képes eltartani a saját népességét - most éppen nem termel és nem eszik csak “jobban teljesít”, noha jó a földje és kiválóan képzettek a polgárai, - arról nem is beszélve, hogy egy évszázad alatt elmenekült innen legalább egymillió ember, és meg is öltünk legalább egymilliót... Bár az is lehet, hogy éppen ezért nem tudjuk eltartani a népességet, vagyis magunkat.

Az az Orbán Viktor mondja ezt, aki ahelyett, hogy arra törekedett volna kormányzása idején, hogy az emberek minél tovább dolgozzanak - ameddig bírnak, és amit bírunk -, hiszen ez a közösségi érdek: csakugyan nem lesz, aki eltartsa az öregeket. Ezt régen tudjuk: talán, ha magunkat tartanánk el... Orbán egy paradigma-váltás helyett az utolsó csapást mérte például az egészségügyre, amikor munkaképes, idősebb orvosokat és szakembereket szekírozott ki az elképesztő szakemberhiánnyal küszködő ágazatból. (Vajon ettől nem “fogyik majd a magyar”? Nem csak az öregek!)

Majd talán legközelebb lesz olyan vezetőnk, aki átlát. De addig is igyekszünk. Vitázunk, cselekszünk, és mindig egy kicsit jobb lesz nekünk. Vágtatunk, mint a teknősbéka.

Az őszi hazai vitatéma az úgynevezett PET-palackokra kivetendő betéti díj dolga volt.

Ezek eléggé könnyen kezelhető jószágok. Hazavisszük, kiisszuk belőlük a többnyire magyar csapvíz minőségű vizet, aztán vagy újratöltjük, vagy gyűretlenül, esetleg morzsinkálásos maroktöpörítéssel összezsugorítjuk és szemétre vetjük őket. (Egyszer próbáltam venni elektromos zsugorítót, de kicsit százszor annyiba került, mint amennyire én gondoltam. És akkor még oda számoltam a villanyszámlát, mert árammal működött - igaz akkor még a csökkenetlen rezsik bánatos korszakában éltünk.)

Mellékszál, de jellemző egy október végi hír a magyarok közmondásos zsenialitásáról: nagyüzemben készíthetik a PET-palackokat egy magyarországi gyárban csak azért, hogy a müncheni szupermarketek üvegvisszaváltó-gépeit kijátszva felvegyék a palackokért járó 25 eurócentes betéti díjakat – számol be egy müncheni lap, az Abendzeitung München cikke alapján az Origo.

Az egyik Tengelmann-szupermarketben arra lettek figyelmesek az alkalmazottak, hogy a visszaváltó gépek tele vannak hamisított kóddal felcímkézett műanyag palackokkal, később pedig kiderült: szinte minden bolt gépeiben voltak ilyen palackok. Az Abendzeitung München azt írja: a rendőrség nagy értékű csalás gyanúja miatt indított nyomozást az ügyben.

Az ember hajlamos arra, hogy azt mondja: úgy kell a németeknek, akik telehordták a bálás mocskukkal az országunkat. De nem gondolunk ilyet, mert kulturált európai emberek vagyunk, és tudjuk: attól, hogy pár éve néhány német - magyar közreműködéssel - nagy szemétséget követett el ellenünk, nem általánosíthatunk a németekre vonatkozóan.

De ez csak - mocskos - színfolt ahhoz képest, hogy itthon vita alakult ki a PET-palackok betétdíjasításáról. Ez sokmindenre rávilágit: egyebek mellett a hülyeségünkre és a gonosz irigységünkre is.

Az irigységről annyit. hogy közösségi oldalakon jómagyar vita alakult ki arról, hogy milyen disznóság, megint a hajléktalanok járnak jól. Mert ugye az emberek döntő többsége nem váltja majd ki a betétdíjat, és a kukákba dobott palackokat megkaparíntják a hajléktalanok.

Magyarországon föltűnő jelenség, hogy miközben Európában szinte egyedülálló módon csakugyan kiváló minőségű a csapvíz, a lakosság 40 százaléka naponta veszi, issza az ásványvizet.

Első látásra ez rendben is van. Sajnos úgy adódott, hogy idén nyáron naponta három palack ásványvizet kellett meginnom egy kórházi kezelés alatt. Közben leszoktam a dohányzásról, aminek következtében rendkívüli mértékben megnőtt az ízérzékelő képességem. Ráadásul bizonyos gyógyszerek miatt ez az érzékenység tovább fokozódott.

Ebből az lett, hogy egyszercsak elkezdtem valami fura mellékízt érezni ivás közben. Rájöttem, hogy ez a kioldódó műanyag. Ízre legalábbis.

Ha igaz, hogy csapvíz helyett oldott műanyagot iszunk, akkor ez szívszorítóan nyomorúságos.

A Wikipédia szerint a PET-palackokra jellemző a jó kémiai ellenállóképesség, gyenge savak, lúgok, olajok, zsírok és aromás szénhidrogének nem támadják meg. (Mi a gyenge? A Coca Colában állítólag egy nap alatt föloldódik egy emberi fog.)

A WEBBeteg arra hívja föl a figyelmet, hogy miért nem szabad újratölteni a PET-palackokat. “Otthon is jól elvégezhető kísérlettel bizonyítható a PET-palack használatának higiéniai veszélye. A felbontást követően 24 órával - a hűtőben való tárolás ellenére is - megjelennek a baktériumok és penészgombák. Miután elfogyasztottuk az ásványvizet vagy üdítőt, és újból megtöltjük ezen palackokat, a számos mikroorganizmus azonnal fellelhető a palackunkban, majd két-három nap után szabad szemmel is jól láthatjuk a felrakódásszerű telepeket. A PET-palackok belső felszínén lévő kis egyenetlenségek ugyanis ideálisak ezen baktériumok és gombák számára, hogy telepeket alkossanak.”

Ha nem az oldódás a magyarázat az ízre, akkor ez: “Számos mikroorganizmus olyan koncentrációt érhet el a palackban lévő folyadékban, amelyek szervezetünkben (különösen a szánkban) megváltoztathatják a normál flóránkat. Másik fontos dolog, hogy a baktériumok és a gombák anyagcseréjük során számos toxikus, daganatkeltő anyagot termelnek.”

Vagyis a kényes és furfangos magyar fogyasztó nem iszik csapvizet, hanem csak a tízezer éve a földben pihenő ásványvizet, aztán daganatot kap tőle. Jogos, ha valaki több évtizeden át dohányzik, aztán amikor rákot kap, azt mondja: “hülye voltam”. Na de az ásványvíztől? Ezen a kockázati alapon génmanipulált kukoricát is ehetnék.

“De vajon tényleg olyan egészséges az ásványvíz?” - Kérdi a fogyasztovedelem.info-  “Német tudósok 15 kanadai és 48 európai ásványvízminta megvizsgálása után arra a következtetésre jutottak, hogy a PET-palackba töltött termékek antimontartalma sokkal magasabb, mint azon vizeké, amelyek polipropilén-palackban kerültek a boltokba. A feltételezések szerint a mérgező fém a palack anyagából oldódik ki, mert a PET előállításakor gyakorta antimonvegyületet használnak. A PET-palackkal szembeni gyanút erősítette, hogy a beletöltött víz antimontartalma alaposan megnőtt. (Nyugtatásul: a Heidelbergi Egyetem munkatársai azt is hangsúlyozták, hogy az ásványvizek a megengedettnél nagyságrendekkel kevesebb antimont tartalmaznak.)

Talán ennyi is elég  a rémisztésből. Már csak abban reménykedhetünk, hogy a teljesen veszélytelennek látszó anyagok nem rongálják a termékenységet és a nemzőképességet. Nem azért, mert akkor Obán Viktor bánatosan halna ki, hanem azért, mert egyszerűen csak nevetségesek lennénk, ha úgy járnánk, mint a dunavirágok: pár évtized múlva tudományos szenzáció lenne, hogy gyereket nemzett egy magyar férfi.

Tudom, hogy kicsit hülyén

Tudom, hogy kicsit hülyén hangzik, de 2013 életem egyik legjobb éve volt. Csakugyan rettenetes dolgokkal kellett szembenéznem.Vélhetően rászolgáltam arra, hogy kilátástalan és nyomorult helyzetekbe kerültem, hogy megismerkedtem olyan fájdalmakkal, amelyeket azelőtt elképzelni se tudtam. De mindez semmi nem volt ahhoz képest, amennyi örömöt kaptam. A munkatársaimtól, a barátaimtól a családomtól, és akkor még nem is beszéltem az olvasóimról, a hallgatóimról, olyan emberektől is, akikről nem is tudtam, hogy az ismerőseim. Pláne, hogy szeretnek. Azzal kellett szembesülnöm, hogy a világ tele van jó emberekkel. Talán ebből az a tanulság, hogy idejében mondjuk, jelezzük, ha valami kis mondani valónk van egymásnak. És még valami, ami fontos: a jó gondolat, a szeretet üzenete és az ölelés igenis segít. Életben maradni. És ez akkor is jó, ha amúgy nincs különösebb jelentősége annak, hogy még pár évig maradunk-e, avagy sem. Hacsak nem azt tartjuk szem előtt, hogy jó élni.

Köszönök mindent.

Iván

Ezüstvasárnap

Magyarország egyre jobban teljesít: néhány napja fölfigyeltem arra, hogy a tévéreklámokban immár arra biztatják az embereket, hogy vegyenek karácsonyi ajándék gyanánt szeretteiknek gyógyszert. Mivel elég drága készítményekről van szó, arra gyanakszom, hogy ezek a hirdetések a középosztálynak szólnak. Vagyis csúszkálunk lefele. Végülis, ha műlesiklásig fokozzuk, akkor úgy is lehet venni, hogy még jobban teljesítünk.

A kérdés az, hogy karácsony idején ez megmérgesíti az embert, vagy legyen inkább békesség. A középosztály akkor kapott ekkora józanodási lehetőséget, amikor pár éve megértette: bőven elég, ha a Könyvhéten egy könyvet veszünk, pedig valaha az úgy volt, hogy egész héten minden nap egy szatyornyival jöttünk haza. Meg is volt egy évre az olvasni való. És aztán egyszercsak untig elég lett karácsonyra is egy kötet. (És ez még nem azért van, mert az elektronikus könyvek olcsók, a papírból valók pedig drága luxustermékek - ez nagyjából 10-15 év múlva lesz így.)

Mennyivel elegánsabb "karira" egy jó kis gyógyszer, pláne egy hónapra való vitamin-adag, mint valami hülye könyv, tele marhaságokkal! Na jó, eltúloztam. Ez lett a baromi nagy piacgazdaságból. Valami nagyon szociális.

Persze nem most találkozom először a lopakodó szegénységgel. A dédanyám nagyon szegény volt. És büszke. Nem fogadott el családi adományokat. De karácsonykor úgy tudott adni egy szépen becsomagolt narancsot, hogy szinte mindenki megkönnyezte. (A szocializmus cseperedésének idején csak karácsony táján láttunk narancsot. Később aztán a banán s megékezett.)

A dédanyám szeretete bármit karácsony ajándék rangjára emelt volna. Egy darab birsalma sajtot, vagy akár egy fényes almát is. De valahogy nem tudom elképzelni, hogy egy marék csudavitamint tett volna szép papírba, és magához ölelt volna, csak hogy ne vegyem észre a csalást és a hazugságot.

Ha ez így folytatódik, az lesz, hogy ezüstvasárnap bemegyünk egy antikváriumba, plusz elszaladunk az MDF-piacra két kiló almáért, meg valami szép csomagolópapírért. És az almaillattól megrészegedve csakazértis boldogok leszünk a szentestén.

Neumannal (Klubrádió, Egyébként, 131220)

I. rész: 6 perc 50 másodperc után: http://www.klubradio.hu/klubmp3/klub20131220-135855.mp3

II. rész: http://www.klubradio.hu/klubmp3/klub20131220-142855.mp3

III. rész: http://www.klubradio.hu/klubmp3/klub20131220-145854.mp3

Nagy határ

Pedig máskor milyen kemények tudunk lenni

Extra vizsgálatra - vagyis parlamanti bizottságra és affélékre - nincs szükség - mondja Orbán. Le is szögezi: nagyon jól mennek a dolgok az országában. Pedig nem. Nem hazudik, csak elvesztette a realitsérzékét. Évekkel ezelőtt.

Megdöbbentő, hogy szembe kell nézni: csakugyan olyan országban élünk - mert Orbán ilyen országot teremtett -, amelyben esély nincs arra, hogy az állam, a parlament vagy az igazságszolgáltatás részrehajlás nélkül, demokráciában elvárható módon kivizsgáljon egy legalább ezer-kétezer milliárdos korrupciós ügyet. Számolgatom: nem lehet ekkora a kár, pláne évente, hanem vélhetően ennek az áfája - mondjuk 270-500 milliárd. Az is akkora összeg, amely azonnali és feltétlenül többpárti és több hivatal közreműködésével végrehajtandó vizsgálatot követel. Éppen azért, mert lehetetlen, hogy ekkora összeg összefonódásos pártkorrupció nélkül észrevétlenül mozoghat. Igen, ez magyarul azt jelenti, hogy ha igaz a vád, akkor a politikai osztály számos tagjának, csoportjának távozni kell a politikából - lehetőleg a börtönbe. Orbánnal az élen.

Nem azért nem bízhatunk a korrekt kivizsgálásban, mert nem lenne rá elég sok alkalmas ember, hanem azért, mert az egész állam, és legfőképpen vezetőinek személyi összetétele, összefonódása, nem más, mint egy nagy határ korrupció. Ha valaki eddig nem értette, hogy miért kellett minden hatalmi posztot megszerezni, és azokon saját embereket tartani életfogytig, az most megértheti.

Orbán meg is mondta: mindenki tudja, hogy nagy a korrupció az országban. Érdekes módon én már évekkel ezelőtt hallottam szakemberektől ezt az 1000-2000 milliárdos számot. Biztos Orbán is. Nyilván nem tehet arról, hogy tehetetlen.

Még szerencse, hogy nem csak a mi kis járási pártbizottságra emlékeztető államszervezetünkhöz fordulhatunk. Még szerencse, hogy kettős állampolgárok vagyunk, és talán rá lehet venni az Uniót egy olyan ügy kivizsgálására, ami rájuk is tartozik, mert egész Európának kárt okoz.

Elég baj, hogy mondjuk Matolcsy nem arra kérte föl Olly Rehnt, hogy ebben segítsen. De a legfőbb számvevő Domokos László és Orbán helyett a DK fordult Brüsszelhez. Nincs más hazafias út: valahogy meg kell tisztulnunk, hogy ne legyen polgárháború.

Képernyőre!

Most sajnálom csak, hogy nem vagyok későkamasz: a közszolgálati televízió  "új, fiatal képernyős munkatársakat" keres, akiknek "szenvedélye a kultúra" és a "társadalom számára fontos értékeket" szeretne közvetíteni.

16 és 35 közötti ifjakat várnak ezzel a dumával: "Nálunk fontos, hogy magadénak érezd a közszolgálati média erényeit, megbízható és alapos legyél, és természetesen az, hogy szeresd, amit csinálsz. Előzetes tapasztalat nem hátrány, de nem is kötelező" - írják a felhívásban.

Persze én a 40 év tapasztalataival szeretnék részt venni a képernyőstenyésztésben, mint tanuló. Annál is inkább, mert sokszor fölvételiztettem médiaszakon, és amikor a jelölt semmire nem tudott válaszolni, megkérdeztem, hogy mégis mi szeretne lenni, igen gyakran az volt a válasz, hogy “képernyős”.

Igazából persze arra lennék kíváncsi, hogy milyen, társadalom számára fontos értékeket akar közvetíteni az a médiakonszern, amelyikhez hasonlóan részrehajló és hazudós még nem volt emberemlékezet óta Magyarországon. Arról nem is beszélve, ahogy a munkatársaival elbánt.

Kínai kártya

Nem is nagyon merem ide írni, mert hátha Vágó Pista is nézegeti: 

Még születésnapomra kaptam egy nagyon jó kis játékot Dávidtól: egy dobozka nagyon mágneses acélgolyócskát. Annyira erősen húzzák egymást, hogy afféle dísztárgyakat kehet létrehozni a csomóból. (Meg különben is nagyon szeretem a mágnest. Nem csak tárgy, hanem a világ egyik legtalányosabb jelensége.) Tegnap addig pakolgattam a golyókat, amíg egy karkötő lett belőlük. Pont illett a karomra. Csinos is volt. Föl is tettem. Aztán arra gondoltam, éjszakára magamon hagyom. Állandón hirdetik ezeket a mágneses cuccokat, úgyis fáj a térdem, úgyis sajog a vesém, nézzük meg, mi lesz reggelre.
Az lett, hogy éjjel háromkor ébredtem föl először. Kimentem pisilni - nem prosztata, hanem vízhajtó -, és csoda volt: a térdek nem fájtak. A vesék környéke is éppen csak. Most, délután is eléggé jól van a sorvadt lábam, és a vese se fáj.
Kíváncsi vagyok, mi lesz reggelre. (131105FB)

Szóljatok!

Nagy örömömre már lehet kapni két újabb könyvemet e-book változatban is. Ez azért fontos, mert az utóbbi évben - persze főleg külföldön élő barátaim a világ minden tájáról - sokszor kérdezték, hogy a Tőkés Lászlóról és a Róna Péterről szóló könyveimet mikor lehet letölteni. Mostantól. Szóljatok másoknak is, hátha érdekel valakit.

Tőkés László: http://www.multimediaplaza.com/ekonyvek/adatlap/3264

Róna Péter: http://www.multimediaplaza.com/ekonyvek/adatlap/2749

Kínai kártya

Az amúgy kitűnő állapotomra az a jellemző, hogy vasárnap bementem a városba, hogy a kisfiamat edzésre vigyem, aztán úgy délután négykor elaludtam, és hétfőn délután kettőkor ébredtem. És ez így megy, szinte mindennap.(Ja: a múlt héten Szentendrére költöztem, internetem se volt.)

Szóval ezek a 24 órás szunyókálások nem igazán egészségesek. De nem baj, már csak két kemó van, aztán majd virrasztok.

Volt még egy jó: Dávidtól kaptam egy telefont, amit ő ingyen kapott egy előfizetéshez, hogy adjam oda a kisöccsének. (Aki, amikor megtudta, hogy beteg vagyok, elkezdett nekem ájfonra gyűjteni, mert egyszer, régebben azt mondtam neki, hogy olyat szeretnék.) Megpróbáltam beindítani, de sajnos a menü nyelve valahogy kínaira ugrott. A PIN-kódot még csak be tudtam vinni, így tudta volna használni beszélgetésre, de kicsit hülye dolog, ha valakinek végre van húsz-harminc alkalmazása, játéka, csak azokat kínai nyelvvel nehéz használni. Vasárnap persze nincsenek nyitva a szolgáltató boltjai, így úgy nézett ki, hogy két nap is kell az átállításhoz. De útközben eszembe jutott, hogy a kínaiaktól kell segítséget kérni. Be is mentünk egy kínai étterembe, ahol találtunk egy olyan kamaszforma gyönyörű kíni lányt, akit megkérdeztem, hogy tud-e kínaiul. Mondta, hogy igen. És olvasni is tud-e. Persze! Mutattam neki, mi a baj a telefonnal. Olyan fél perc alatt rendbe tette az egészet. Mindigis szerettem, hogy vannak itt kínaiak.

Na, erre ma sehogyse jutott eszembe a saját PIN-kódom.Szerencsére még nyitva volt a T-pont, ahol az eddigi borzalmas T-tapasztalataimat megcáfolva, egy fiatalember nagyjából öt perc alatt csinált új kódot. Sőt: fizetni se kellett, mert fölhívta a figyelmemet, hogy vannak még jutalom-pontjaim, amelyeket ilyesmire is lehet költeni. (Többnyire órákat kell várni, rendkívül körülményesek, ha probléma merül föl, ahelyett, hogy igyekeznének megoldani, fölteszik a kezüket. De nem így Szentendrén!) (131127FB)

Ja, ezt még:

Baranyi Ferivel találkoztam a villamoson. Jól megijedhetett, hogy egy tök kopasz csupaszképű idegen mellé ugrik és megöleli. Persze, nem ismert meg. Jót beszélgettünk még a megállóban is. Nagyon kedvelem: jobb lenne a többen olvasnák. Nem csak formaérzéke, jelleme is van neki. (131129FB)

Rontás

Most szólok, hogy amennyiben a lóverseny-fogadás a nemzetinek csúfolt dohányboltokba kerül, a magyar államnak számolnia kell azzal, hogy beperlem, méghozzá megrontásért.

Történt ugyanis, hogy naptárilag éppen pont a trafiknyitások pillanatában leszoktam a dohányzásról. Jó lenne, ha azzal henceghetnék, hogy politikai okokból, tiltakozásul keményedtem meg, magamtól is megvonva a jót csak azért, hogy Orbán Viktor kegyeltjei rajtam ne keressenek… Valójában diócskányi szörny dagadozott a tüdőmben, és egy rettenetes vizsgálat után jobbnak láttam, ha negyven év után befejezem a dohányzást. (Megjegyzem, ha amerikai lennék, bepereltem volna a dohány- és pláne a reklámipart.)

Ha a dohányboltokban lehet majd fogadni a lovakra (nem csak ott, de nekem az lesz legközelebb, és nehézkesen, bottal járok), akkor rendkívüli kísértésnek leszek kitéve. Eddig például azért sem tettem be a lábamat trafikba, mert félek, hogy a látvány, az illat ugyanúgy elcsábít, mint kamaszkoromban. Szinte biztos, hogy elcsábítana, mert én nagyon szerettem dohányozni.

Ha nem is szenvedélyes, de - tréfásan: Csurka István emlékére - szeretetteljes fogadó vagyok, aki 1000 forintnál többet soha nem költ ilyesmire, ne is próbálkozzon majd az állam jogásza azzal, hogy szenvedélybeteg lennék, és úgy kell nekem.

Már előre látom: megyek majd a nemzeti dohány- és lóversenyzős boltba, és ha nem figyelek oda, egyszercsak azon kapom magam, hogy nézegetem a dobozokat. Így kezdődött jópár évtizeddel ezelőtt is - sőt: gyűjtöttem a dobozokat. Sőt: az orosztanárommal csereberéltünk! És majd eszembe jut, hogy mennyire jó volt, amikor először vettem cigit, és a Feneketlen tónál elszívtam: Hogy például férfinak éreztem magam - ami most megint rám fér, úgy néz ki.

Azok közül sámosan, akik Amerikában rákot kaptak, milliós kártérítésekhez jutottak. Én eddig nem indítottam pert, mert a felelősök, a felelős állam a rendszerváltáskor elenyészett. De ha most, másodszor is megrontanak, indítom a pert, akkor is, ha érzem majd, hogy egy picikét visszaélek a joggal. De sajnos az úgy van, hogy a joggal való visszaélőkre a saját nyomorult eszközeikkel lehet hatékonyan támadni.