Az Ipsos 15 és 25 év közötti korosztályt kérdezett olvasási szokásaikról. Egyértelműen kiderül, hogy mindössze 7 százalék olvas naponta, 16 pedig heti rendszerességgel. A havonta kötetet forgatók aránya sem magas (14 százalék), az ennél ritkábban olvasók 35 százalékot tesznek ki, és 28 százalék egyáltalán nem olvas könyvet.
Talán el kellene magyarázni nekik, hogy mit vesztenek. Hogy satnyább lesz a képzelőtehetségük. Hogy aki nem olvas, az nemigen tudja tökéletesen elsajátítani a nyelvet, a helyesírást. Márpedig a nyelv tökéletes – na jó: arra törekvő – ismeretének hiánya kiszolgáltatottá teszi az embert. Nem csak nevetségessé válhat, hanem az is előfordulhat, hogy egy információ hiánya miatt hatalmas veszteséget szenved. Hogy az irodalmi szövegek olvasása emberismeretet ad, vagyis fölkészít a konfliktusok megoldására. És akkor még semmit sem szóltunk a harmóniákról, amelyek nélkül széteshet a lelkünk.
A Klubrádióban a fölmérés ismertetője azt mondta: ez a generáció már nem szépíti a dolgot. Már nem sikk sznobok módjára műveltnek hazudni magukat.
Én még a hazug fajtából való vagyok. A kisgyerekem igényli - tízévesen is -, hogy esténként fölolvassak neki. Ugyanabból a könyvből, amit amúgy maga is olvas. Talán az ilyesmi segít a rászoktatásban.
Meg talán az, hogy nem győzöm sulykolni azt a hazugságot, miszerint aki olvas, az egy olyan titkos társaság tagja lesz, akik fölismerik egymást. (Ebben az a jó, hogy igaz hazugság. És erre a gyerek is rájött már.)
.
1 megjegyzés:
Noha a bejegyzés zömével egyetértek (én is minden este olvasok mesét a gyerekeknek, akik így nappal is rendszeresen lapozgatják a kedvenceiket - nota bene még nem tudnak olvasni), de a vége azért erős félremagyarázása a riportalany mondatának. Az ugyanis nem azt állította, hogy nem sikk olvasni, műveltnek lenni (bár ettől függetlenül ez is lehet igaz, sajnos), hanem hogy nem sikk letagadni az olvasottság hiányát.
Nádasdy Ádámtól olvastam egyszer, hogy az egyik alapvető különbség az európai és az észak-amerikai kultúra között, hogy itt, az öreg kontinensen az átlagműveltség kb. elvárás, és a műveltség egyik fontos építőköve, hogy az ember megérezze, ha valamit tudnia illene, de nem tudja; az izgalmas terület persze a határmezsgye. Ha ilyenbe futunk, füllentünk: "persze, ismerem, hallottam róla, tudom kicsoda", noha egy bővített mondatot sem tudnánk mondani róla; bevallani viszont, hogy igazából gőzünk sincs, ciki lenne. Ezzel szemben az amerikai kultúrában egyáltalán nem ciki naivan visszakérdezni, sőt, őszinte érdeklődésként, a tudás megszerzésének vágyaként értelmezik.
Meglehet, a felmérés épp arra világít rá (többek között), hogy ez a fajta különbség a két kultúra között elmosódóban, megszűnőben van. Ettől függetlenül persze marad a szomorú tény, hogy a tinédzserek kevés könyvet olvasnak.
Megjegyzés küldése