Cseljabinszk

Tucatszám készülnek évente meteorit-becsapódásos kalandfilmek, de talán olyan még egy se, amelyikben haláleset nem volt, és a legfőbb kár az, hogy épületek ezreiben az orosz tél közepén kirobbannak az ablakok. 

Ha forgatnak majd a pénteki cseljabinszki esetről amerikai típusú filmet, akkor a történet gerince csakis az lehet, hogy egy ilyen rendkívüli helyzetben képes-e a társadalom megszervezni százezer háztartás ablakainak beüvegezését.

Sokmindent hiszünk és képzelünk az oroszokról, de ha igaz, amit Mihail Jurjevics, a cseljabinszki megyei vezető közölt, miszerint szombat reggelre a kitört ablakok közel harmadát már helyrehozták, és rövid pár nap alatt az összeset megjavítják, akkor az azt mutatja, hogy az orosz társadalom rendkívül szervezett és hatalmas tartalékot tud szinte percek alatt mozgósítani.

Mert az igazi történet abban van, hogy miképpen tudnak azonnal többezer embert kárfelmérésre mozgósítani, hogyan mozdul meg a központi hatalom, amikor egyszerű emberi képzelettel elsőre szinte fölmérhetetlen mennyiségű üvegtáblára, üvegező szakemberre, szállító kapacitásra van szükség, amikor az embereket azonnal melegedő központokba kell terelni, ahol biztosítani kell az életfeltételeket... Ha erre képes egy társadalom, akkor ez többet mond el, mint amit GDP- és egyéb adatokból kiolvashatunk.

És persze fölmerül bennünk: mi történne Magyarországon egy közepes népességű városban egy ilyen robbanás után? Szeretném látni a magyar katasztrófavédelmi modellt és akciótervet.

 .