Már megint jött a hír, hogy csúcsot dönthet az egészségügyből kivándorlók száma. Most éppen ott tartunk, hogy idén 1660 orvosunk és szinte ugyanolyan fontos szakápolónk kért hatósági igazolást a külföldi munkavállaláshoz. Dacára annak, hogy némi béremelés is volt az ágazatban.
A kérdés az, hogy meddig bírja ezt az ország? Mert azt nem gondolhatja senki, hogy ennek nem az az egyenes következménye, hogy emberek halnak meg, vagy élnek marandandó károsodással. Bármennyire is hősök az itthon maradt és az ide bevándorló orvosok, akik a saját egészségük veszélyeztetésének határain túl is dolgoznak, nem mindegy, hogy egy okos, agyonhajszolt rezidens, vagy egy okos és tizenötéves tapasztalattal rendelkező szakorvos látja először például a balesetetes gyereket. Az élete múlhat ezen.
Nincs is mit magyarázni, valamilyen megoldást találni kell. Nem majd, hanem azonnal.
Az egyetlen lehetőség nyilván az, hogy itthon tartjuk az orvosainkat. Vagyis: megfizetjük. Rendesen.
Lehetne persze úgy is, hogy a kormány beismeri: ez ma Magyarország talán legfontosabb gondja, és csakugyan nem stadionépítésre és egyéni rendszámokra kellene költeni a közpénzt, hanem arra majd akkor jusson, ha korunk gazdasági Micsurinja, Matolcsy György tündérkertjének gyümölcsei beértek, és el is adtuk azokat.
Tudom, hogy nehéz lemondani a hatalommal járó luxusról, a dicsőséges forradalmi lobogás lázálmairól, ezért megfontolásra ajánlom, hogy esetleg be lehetne vezetni a vizitdíjat. Az ember fizetne, mondjuk 300 forintot, ha megnézi az orvos, amit a bérekre lehetne költeni. Természetesen nem csak az orvosokéra, hanem azokéra is, akik nélkül az orvosok aligha tudnának gyógyítani.
Dehogy tiltakozna a lakosság, hiszen már lassan minden családnak szembesülnie kellett azzal, hogy előbb-utóbb eljön a pillanat, amikor életekkel fizetünk azért, mert képtelenek vagyunk megoldani egy egészen egyszerű képletet: vagy pénz vagy orvos. A többi duma.
Hogy a Fidesznek, vagyis Orbán Viktornak picikét magyarázkodni kellene, az legyen a magánügy. Bár nyilván kitalálná, hogy ezt most akkor receptdíjnak mondjuk és ez semmiképpen sem az, amire csak az elmúlt nyóc év haszonlesői gondolnak.
.
2 megjegyzés:
Nem hiszem, hogy csakis önző egyéni anyagi érdek miatt mennek el. Ezért nem szabad(na) az orvosokra, az egészségügyben dolgozókra kihegyezni ezt a témát, és szinte bűnbaknak kikiáltani őket. Kiindulópontom: meggyőződésem, ha betiltanák a hálapénzt, akkor sem lenne jobb a kórházak állapota. Nem lenne jobb a kaja, továbbra sem lenne WC papír a klotyóban, továbbra is otthonról kelle hozni az evőeszköszt, a hőmérőt és a megszokott gyógyszert. És ez akkor sem változna, ha megfizetnék az orvosokat. Itt az egész ellátási rendszer szar. Kormányoktól és pártoktól, pártpolitikától függetlenül.
Én hét évet ledolgoztam Kádárnak, amiben a két idöszak katonai szolgálat is benne volt, s csak
utána disszidáltam. Ezeknek az
orvosoknak elöször is az orruk
alá kéne dörgölni a diplomájuk
pontos közösségi árát.....
Az esküröl nem is beszélve
Megjegyzés küldése