Ismerősöm egy csöndes beszélgetésben azt kérdezi, láttam-e a parlamenti cigány-vitát. Vagy romát. Most akkor hogyan kell mondani politikailag korrektül.
Mindegy, mondom. A múltkor cigányok között voltam, megpróbáltam politikailag korrektkedni, romáztam, mire rám szóltak, hogy ne affektáljak. Nem láttam a parlamenti vitát, de olvastam a jegyzőkönyvet.
Akkor mondjam meg, miért van az, hogy húsz év alatt egyetlen-egy lépést nem tudtunk tenni, miért van az, hogy csak folyik-folyik az üres beszéd, de sehol egy igazi, nagy terv? És mondjam meg a baloldali ismerőseimnek, hogy semmiképpen nem fog rájuk szavazni, ha nem lesz egy átlátható, világos, végrehajtható, határidős roma stratégia a programjukban. Mert fél, hogy bármikor robbanhat ez az ország. És úgy élünk, mintha ezt senki nem venné észre. Mondja ezt úgy, hogy ő bizony be meri vallani, hogy nem szereti a cigányokat.
Én meg erre mit mondhatok? Ez legalább tiszta beszéd, legalább elindult egy irányba. Csak annyit tegyen meg értelmiségi becsületből, hogy mielőtt terjeszteni kezdi az előítéleteit, tájékozódik, elolvassa a cigányokról szóló legfontosabb írásokat, mert akkor hátha olvad valamicske az előítéleteiből. Ajánlom például Ladányi János Leselejtezettek című könyvét a szembenézéshez. Nem fogja megbánni. Úgy érzi majd, hogy tisztességesebb ember lett.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése