hétfő, január 09, 2012

Kinek demokrácia

Az egyik fideszes barátom állandóan azzal üldöz, hogy miért beszélek én diktatúráról, amikor bármit leírhatok, és az meg is jelenhet. Én “diktatúrázok”, aki éltem és dolgoztam a kádári időkben is, amikor csakugyan nem lehetett leírni bizonyos gondolatokat? 
Azt mondtam neki, hogy Kádár mögül a Szovjetunió és a Varsói Szerződés fegyverei meredtek rám, most pedig az Európai Unió és a NATO fegyverei merednek, de nem rám, hanem Orbán Viktorra, a diktátorra. 
Orbán megteheti, hogy a szolgáival fojtogattatja az újságomat, legyilkoltatja a Klubrádiót, és vele együtt engem is, de el kell viselnie, hogy rá emelkednek a tekintetek. Kérdően. Mert a demokráciák legerősebb fegyvere mostanában nem a Kalasnyikov, hanem a figyelem. Az újságok címlapján, az Európa Parlamentben, a kormányokban, és legfőképpen az interneten. Orbán nem bújhat el a diktatúra bunkerében. Minél erősebbnek tűnik, annál jobban figyelik. Van esélye hogy egy darabig még hatalmon marad, de könnyen lehet, hogy úgy emlékezünk majd rá, hogy hiába rombolta le a jogállamot, hiába élt vissza másfél éven át a joggal, a hatalommal, végülis éhségsztrájkoló médiamunkások, böjtölő lelkészek és egy rádió betiltása buktatta meg.
Kádárral nem fordulhatott volna elő, hogy ilyesmiért Brezsnyev elzavarja, vagy olyan helyzetbe hozza, hogy önként kell lemondania. Vagy ha nem, akkor egy egész világ röhög rajta. Úgy, ahogy a szomorú bohócokon szokás.
Ennyi a különbség a két “világrendszer” között. Ezt jobban szeretem. Még ebben az alaptörvényes izében is, ami abban is emlékeztet az úgynevezett “proletárdiktatúra” korszakára, hogy “kinek demokrácia, kinek diktatúra”. Ez volt az a duma, amivel a “szocializmusban” magyarázták, hogy az osztályellenségnek nem jár annyi szabadság, mint az osztályhatalom birtokosainak. 
Nekem ez is demokrácia. De csak addig, amíg nem vagyok hajlandó félni Orbán Viktortól és rendszerétől. Márpedig “inkább engem egyen meg a féreg, mint hogy én a férget megegyem”-, ez Karinthy Frigyes minden mocskos állapotra érvényes, megint egyre aktuálisabb mondása.
Ezt mondtam az én derék fideszes barátomnak.

 .

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Ezt én rosszabbnak látom mint az "átkost". Megfertőzi az agyakat, családokat, barátságokat bomlaszt. Rég eltemetett ideológiákat rángat elő a történelem szemétdombjáról és ezek életre is kelnek! A Szovjetunió megrogyása után nem volt kérdés, hogy merre induljunk.
Ezt most magunknak csináltuk, senki nem rugdosott bele minket a diktatúrába. Nem hittem volna, hogy ez megtörténhet. Ezért fáj nekem sokkal jobban!
LB

kelgyo írta...

Jól mondtad Iván! Remélem, felfogta. :)

zupasta írta...

A demokrácia azért több annál, minthogy az ember azt ír, amit akar - főleg, ha az a jelenleg hatályos médiatörvény alapján csak addig tart, amíg a hatalom gyakorlói is úgy gondolják. A sajtószabadság nem az, hogy a nagy vezér jófejségből megengedi, hogy rosszat is írjanak róla, hanem hogy ezt a fennálló törvények garantálják, nemzetvezér úrelvtársnak akár tetszik, akár nem.

Fodor Ákos: ECCE HOMO

Fenyegetésük
mulatságos. De ahogy
félnek: megrémít.

Népszerű bejegyzések