vasárnap, június 05, 2011

Szerencsék

Ma reggel a szerencse jelei mutatkoztak. Amikor reggel a kicsi gyerekemmel elindultunk, egy léghajó (helyesen: hőlégballon) jelent meg a házak fölött. Egy darabig autóval követtük. Olyan alacsonyra szállt, hogy láttuk az emberek arcát, és azt is, ahogy integetnek. Persze a kisfiam is nagyon szeretne egyszer fölszállni egy ilyennel. Meg én is. Bár nekem az is szerencse, ha ilyet látok.
Amikor visszaértem, Kata mutatta, hogy új madárpár költözött az eresz alá. Még nem tudtam megállapítani, mifélék, mert csak a mama feje látszik ki a fészekből, de alighanem erős figyelem alatt lesznek. Mindenesetre szerencse, ha madarak fészkelnek a házunkon.
Délután nagyon aggódtam, hogy a dedikálást elveri egy zivatar. De szerencsére időben odaértem és csodálatos idő volt. Ilyenkor persze az ember erős félelemben van, hogy nem jön senki. Szerencsére szinte egy perc "szabadidőm " se volt. Nagyon kedves emberek jöttek. Sőt, még akkor is sokan jöttek, hogy firkáljak a könyvembe, amikor már befejeztem a dedikálást, átadtam a helyemet, és csak úgy beszélgettem.  
Ráadásul az a meglepetés is ért, hogy a fapadoskonyv.hu-tól megkaptam a legújabb könyvemet, kinyomtatva. Nem is új, hanem a Vashideg előtt megjelent összes novellám van benne. Valamikor a jövő héten már meg lehet majd rendelni az interneten. Csapdalakó lett a címe, ami megegyezik az egyik, vagy húsz éve megjelent kötetem címével. Wanda készítette a címlapot, persze. Szerintem gyönyörű.

 .

1 megjegyzés:

Tara írta...

Egyszer lenn, máskor fenn:) Örülök a sikerednek. A szerencsés jeleket (meg a nem szerencsédeket is) mi is komolyan vesszük.:) Én kezdetben kicsit szégyelltem ezt, de a férjemtől lassan megtanultam, hogy több van földön s égen Horatio...

Fodor Ákos: ECCE HOMO

Fenyegetésük
mulatságos. De ahogy
félnek: megrémít.

Népszerű bejegyzések