Bűnös vagyok, bár még nem jogerősen

Ez csakugyan kemény nap volt. A bíróság bűnösnek talált. A gój motorosok dolgában minden vádpontban fölmentett, viszont megrovást kaptam azért, mert Pörzse Sándort mélymagyar mákonynácinak neveztem. Ez kicsit meglepett, de végülis a bírónő indoklását teljesen korrektnek és logikusnak találtam. Azt mondta, hogy mindazt, amit a gój motorosokról írtam, nagyon pontosan alátámasztottam, viszont a Pörzse Sándorról mondott véleményemet csak úgy odavetettem. Nem volt indokolt, nem volt kellőképpen megmagyarázva. (Az más kérdés, hogy az írásom nem Pörzséről szólt.) Tulajdonképpen én vagyok a hibás, mert azt gondoltam, hogy Pörzse Sándor munkássága annyira ismert, hogy meg se kell magyaráznom, mire gondolok. Azt hittem elég, ha arra hivatkozom, hogy a gárda alapítója volt, aztán az avatások hoppmestere, a világon mindenhol újnácinak nevezett párt parlamenti képviselője, ésatöbbi. Ezért aztán nem ragaszkodtam ahhoz, hogy levetítsünk filmrészleteket, például. Most megtanultam, hogy egy bíróság előtt úgy kell beszélni, mintha a bíró semmit nem tudna arról, akiről szó van.

Egyszerűen eszembe se jutott, hogy pont Pörzse miatt ró meg. (Természetesen azt, hogy őt micsoda nagy károk érték miattam, nem vette figyelembe.)

Kicsit megsajnáltam szegény Mészáros Imrét, aki megint nem tudta maradéktalanul eltalálni, hogyan illik viselkedni egy bíróság előtt. Állandóan bekaffogott valamit, azt kifogásolta, hogy ő nem beszélhet, őt senkise kérdezi. A bírónő elmagyarázta neki, hogy akinek ügyvédje van, az mindaddig nem beszélhet, amíg az ügyvéd megbízását vissza nem vonja. De nem bírta sokáig, végül ki kellett küldeni a teremből.

Az ítélet hirdetésekor csak addig örült, amíg azt hallotta, hogy bűnös vagyok, és kell fizetnem 2500 forintot, de amikor kiderült, hogy nem neki, hanem Pörzsének, akkor összeomlott. Meg is sajnáltam egy kicsit. (Komolyan, őszintén mondom.) Ennyi férfias följelentgetősdi után járt volna neki egy kicsi elégtétel. Nekem mindig fura az, akinek túl sok pere van, mert még mindig ott tart, hogy ha valami sérelem éri, azt nem méltósággal kell viselni, hanem azt, aki öt nem tiszteli, meg kell mondani a tanítónéninek. Állandóan azzal henceg, hogy valami 50 az egyhez arányban áll győzelemre a média ellen, csak azt nem teszi hozzá, hogy ezek olyan ügyek, amelyek arról szólnak, hogy ő fölhívta a szerkesztőséget, és helyreigazítottak. Bakácsot beleveszi, aki szintén megrovást kapott - ami azért nem akkora büntetés, amit Mészáros Imre vizionált -, de Halák Laciról megfeledkezik, aki győzött ellenük. Most engem nyilván a győzelmei között könyvel el, miközben Pörzse nyert, ő meg vesztett. Persze majd akkor, ha ez jogerőre emelkedik. Nyilván fellebbezünk. Nem azért, mintha a bírónőt nem értenénk, csak ugye azt, hogy "mélymagyar mákonynáci" a bírónő iránti minden tiszteletünk mellett sem lehet tényközlésként értelmezni. Ha van olyan, hogy véleményt tükröző kifejezés, akkor ez az. 

Végül Mészáros Imre annyira maga alá hullott, hogy a folyosón úgy rohan utánam, mint egy megvadult tacskó, és azt kiabálta, hogy én vagyok a felelős a Kozma-gyilkosságért. Az a különbség köztünk, hogy amikor én azt mondom neki, róla, hogy felelős a cigánygyilkosságok lelki előkészítéséért, és hogy az olaszliszkai maskarás motorozás előkészítette az egyenruhás-maskarás gárdabűnözést, akkor ő hisztérikus rohamot kap, én meg egész nap azon gondolkoztam, nincs-e igaza abban, hogy talán egy kicsit felelős vagyok a Kozma-gyilkosságért, és nem azon, hogy hol jelenthetem föl ezért a mondatáért.

Az Echo TV képe egykori kedvenc műsoromból a Pörzsölőből

 .