Határjelek

Mindenekelőtt le kell szögeznem: semmi bajom a rovásírással. Sőt, kifejezetten kedvelem, évtizedek óta bogarászom a szövegeket. Talán erdélyi származásom miatt találtam először érdekesnek, aztán úgy maradtam.
De amióta azt olvasom, hogy nyolcezer éves fadarabon találtak rovásírást, aztán meg azt, hogy 35 ezer éveset egy boszniai piramisban - ami valamiért kárpátmedenceinek számít - ésatöbbi, aztán meg ebből az jön ki, hogy az egész világkultúra innen származik, a miénk az ősnyelv, ami körbejárta a világot, és különben is a Föld szívcsakrája, ésatöbbi, akkor lassan abbahagyom a mosolygást, mert nincs mit gúnyolódni ezen. A szemünk előtt alakul ki egy új történelem, egy új vallás. És azért rójuk tele Magyarországot, mert ez aztán nem székely ügy ám: hanem a mindenek fölött álló magyar nyelv és kultúra jelelése.
Mindenki láthatja, hogy a szélsőjobboldali szervezetek feliratain, plakátjain, honlapjain ott virít a rovásírás, mintegy jelezve, hogy ha kell keresztények vagyunk - mert a kereszt is ott van, mindjárt kettős -, meg a rovás is, mert még nem döntöttük el maradéktalanul, hogy keresztények vagyunk vagy sámánkodunk.
A minap hazafelé menet azt láttam, hogy a városkám határában megy a nagy sámándobolás meg a rikoltozás, jobbikos és árpádsávos zászlók lobognak. Nem álltam meg, hogy mi van, így csak másnap láttam és értettem meg, hogy a Jobbik rovásírásos helységnévtáblát állított. Jól bebetonozott piros-fehér oszlopok között jó nagy táblára oda van róva a város neve.
Mint ahogy Budapesten és más városokban, falvakban utcák és terek névtábláin. És a Jobbik meg is mondja: azt szeretnék, ha minden falu és minden város határában ott lenne a rovásírásos helységnévtábla. És nincs kétségem: el is éri, mert nincs ellenállás. A mi városkánkban például eleinte az volt hír, hogy a jobbikosok reklámhely-bérleti díjat fizetnek a tábla után. Most meg már az van, hogy mégse. Kérdésemre kiderül, hogy azért, mert ezzel nem ártanak senkinek, a képviselőtestület nem találja veszélyesnek a jelenséget.
Azért én szívesen rendeznék egy szavazást arról, hogy mit gondolnak erről a baloldaliak, a cigányok, a zsidók, a melegek, a mérsékelt konzervatívok, a tudatos keresztények. Vagyis mindazok, akik értik: nyilvánvaló, hogy a szélsőjobboldal a kettőskeresztekkel és a rovásírásos feliratokkal jelöl. Mutatja, hogy itt is az ő territóriuma van meg ott is. És ne legyen kétségünk, hogy egyszer arra ébredünk, bekerítik az országot, a rovásírás oktatása és ismerete kötelező lesz.
Így lehet egy csodálatos székely örökséget valami mássá lényegíteni. Kár érte.
És ezért kár, hogy miközben a Fidesz és a KDNP, és pláne Hoffmann Rózsa mindezt még nálam is jobban tudja, önfeledten kollaborál a Jobbikkal, amikor elvállalja a XII. Kárpát-medencei Rovásírásverseny és Műveltségi Találkozó fővédnöki tisztét. És ráadásul ilyeneket mond: "nem baj, ha a különféle elméletek, ugyan nem megcáfolhatatlan igazságként, de bekerülnek a tananyagba, és a gyerekek elgondolkodhatnak rajtuk." 
Addig is legalább a fölnőttek gondolkodjanak.

 .

Kínai korpa

Ha jön a megmentő, az angyal, hogy ne mondjam, a sárga angyal, akire hónapok óta vártunk, aki miatt kínai rulettet játszhattunk az IMF-fel, az EU-val, mindenkivel, aki ellen virtuskodni lehetett, akkor bizony le kell mondani arról, hogy pont ezt az alkalmat hasznájuk ki a szíves megmentőről gondoltak kimondására.
Senki nem várhatja el Orbán Viktortól, hogy Ven Csia-pao jelenlétében nyilvánosan bírálja az emberi jogokkal kapcsolatos kínai álláspontot. Bizonyára az is komoly diplomáciai gondot okozott, hogy bocsánatot kapjon azért, mert az ő jó embere, bizonyos Balog Zoltán államtitkár három éve még tibeti zászlót lobogtatott a Kossuth-téren. Derék dolog, hogy ezt a remek Balog embert nem váltotta le. Ez is szabadságharcos kiállás, ha úgy vesszük.
Értjük, mindenki érti, hogy Orbán egymilliárd euróért, logisztikai támaszpontért, repülőtérért, gyorsvasútért, termelő üzemekért, vagyis hatalmának biztosítékaiért hajlandó bekorpázni a haját a kamerák előtt.
Na de az azért mégiscsak gusztustalan, hogy a nálunk békességben és tisztességben élő tibetieket berendelik ellenőrzésre a Hivatalba, és sunyi módon ott is tartják őket, hogy ne tudjanak arrafelé mutatkozni, amerre Ven Csia-pao mozog. Ráadásul rendőrökkel tibeti zászlót tapostat a hatalom.
Azt is meg lehetett volna tenni, hogy behívják a tibetieket, és megkérik őket, hogy most az egyszer ne balhézzanak, vagy ha igen, nagyon csöndesen és nagyon a háttérben. Mert értsék meg: rettenetesen nagy szükségünk van a kínai pénzre, és nincs más választásunk, mint velük szövetkezni. Illő tisztelettel kérjük, ne rontsák az üzletünket. Egészen biztos vagyok abban, hogy megértették volna. Többet tudnak a bocsánatos hitványságról, mint azt Orbán gondolja.
Kár volt megszégyeníteni tibeti barátainkat, vagyis magunkat. Kár volt azért is, mert mostantól nem lehet például trianonozni, székelyföldi autonómiázni. Mert túl sok a párhuzam. Sajnos egy velőig romlott, gerinctelen diktatúrának Kínában lehet politikai hitele, de máshol nevetséges.
Ja, és úgy illene, hogy Balog államtitkár lemondjon. Nem csak korpa hullott a fejére főnöke üstökéről, hanem az arca is oda.

Kép: index.hu. Forrás: fidesz.hu.

 .

Tanítók

Ma a tanítókról fogok beszélni. Mert talán ők a legfontosabb emberek az életünkben. És azért, mert valami egészen szomorú és egészen fölemelő dolgot éltem meg ezen a héten. Eljött az évzáró, ahol az utolsó esemény az volt, hogy a gyerekek elbúcsúztak a két tanítónéni közül az egyiktől. Nem megy el az iskolából, csak másik osztályt tanít majd szeptembertől. Versikével, öleléssel búcsúztak. A kisfiam is mondott egy versszakot. Olyan volt, mintha nem tudná a szöveget, furcsálltam is, mert előtte fölmondta, de aztán rájöttem, hogy azért mondja akadozva, mert szorít a torka. Aztán meg sírt. És nagyon ölelte a tanítónénit.

És hazafelé is, egész úton rá-rájött a zokogás. Aztán elaludt, de tudtam, hogy csak azért, mert az alvásba menekül. A bátyja is ilyen volt: ha bármi baj jött, pillanatok alatt képes volt magára húzni az álmot. Aztán derűsen ébredt.

De a kicsi fiam hiába ébredt föl, amikor hazaértünk, nem tudott megnyugodni. Egész este észrevettem rajta, hogy sírdogál.

- Értsd meg, nagyon szeretem. És én még gyerek vagyok, ezért sírok.

Mondtam, hogy a fölnőttek is szoktak sírni. És hogy ez így megy, mindig újabb és újabb veszteségek jönnek. Meg fogod szokni.

- De én nem akarom megszokni.

- Jó lenne, ha te nem szoknád meg.

Ebben a történetben a legérdekesebb az, hogy a kisfiam és a tanítónéni viszonya egyáltalán nem volt felhőtlen. Két négyese van a bizonyítványban, négy ötös, és egy változó, vagyis hármas, ami a magatartást illeti. Ezt többek között a tanítónéninek köszönheti, aki nagyon szigorúan, mindig lecsapott, ha vissza kellett fogni a gyereket, és következetesen beírta a fekete pontokat. Csakhogy az én kisfiam az esetek jelentős részében ezeket a pontokat égbekiáltóan igazságtalannak találta. És panaszkodott is rendesen. A tanítónénire. És volt, amikor neki kellett igazat adnom. Megpróbáltam magyarázni, hogy ő jó tanár, de neked már a szemeden is látszik, hogy milyen gyerek vagy, neki az a dolga, hogy visszafogjon, figyelmeztessen. Néha ő is hibázhat. Én is állandóan lázadoztam az ilyen tanárok ellen, de végül is ők azok, akikre egyáltalán emlékszem. És jók azok az emlékek. Fontos emberek az életemben. Rácz Ilona tanító néni, Pallagi tanító néni, Marika néni.

Morgott mindig, de értette, amit mondok.

Nem gondoltam, hogy ezt a szigorú, de következetes tanítónénit ennyire szereti. Hogy ekkora veszteség lehet neki, ha egy-két osztályteremmel arrébb tanít.

Mondtam neki, mielőtt elaludt, hogy ne búsuljon, mert ő máris gazdag, hiszen van olyan ember, akit soha nem fog elfelejteni, akitől többet kapott, mint gondolta volna, amikor a kis fejébe meg a szívébe kúszott az, amit kapott. És ez igazi kincs. A felejthetetlen emberek.

Bárcsak tele lenne a világ ilyen pedagógusokkal. Másképp mondom: legyen tele a kölykeink szíve ilyen tanítókkal.

(Klurádió, Hetes Stúdió)

 .

Holdfogyatkozás

Csuha Pál képe

Nagyon ravasz volt a Hold, mert annyira elbújt - szegény a horizonton volt -, hogy alig találtam meg. Az a baj, hogy fénykosszal van tele az ég, 

meg a házak, a fák itt merednek. (Mindigis vágytam egy saját toronyra, csakis a nézelődés kedvéért.) De már azt se építem meg. Biciklire kaptam, mentem vagy öt kilométert, mire kiértem a szántóföldre - mondjuk úgy szántó, hogy parlagfüvet vetettek bele. (Csodás dolog éjszaka egy kihalt városkában, pláne földutakon biciklizni. Lehet, hogy rá is kapok.) Találtam egy utat, kimentem a "szántóföld" közepére, és onnan aztán gyönyörű volt. Illetve akkor még nem, inkább csak félelmetes, hogy látom: ott is van a Hold a déli égen, meg nincs is. Közben sikoltoztak a madarak, valami macskabagoly-féle, például. Aztán, ahogy közelgett az éjszaka mélye, egyre hidegebb lett. A biciklimre pára csapódott. Elindultam hazafelé. Addigra már olyan magasra kúszott a Holt, hogy a házunk elől is lehetett látni azt a pillanatot, mikor a Föld árnyéka lecsúszik a gömb egyik "sarkáról", és kifényesedik. Azt már együtt néztük. Csoda volt, pláne, hogy az ember sohasem tudhatja, lát-e még ilyet valaha.

 .

Fingkvóta

A stock.com képe

Ma délután a diófa alatt aludtam - vagyis inkább félálomban voltam, mert gondolkoztam közben -, és leszart egy madár. Mondhatnám, hogy “letojt”, “rámpöttyentett”, de a madár leszarja az embert. Félálmomban azon gondolkoztam, hogy vennék egy tevét.  Mert, mielőtt kimentem pihengélni, azt olvastam, hogy az ausztrálokban hatalmas ötlet kélt:

“A következő héten kerül a parlament elé az a javaslat, amely szerint a megölt tevékért szén-dioxid kibocsátási jogokra szóló tanúsítványt kellene kiadni. A javaslatot a pártok is támogatják. 

"A tanúsítványokat bel- és külföldi cégek vásárolhatnák meg, amelyeknek úgynevezett szennyezési jogokra van szükségük" - mondta el Mark Dreyfus illetékes államtitkár. 

Az ötlet Tim Moore-tól származik, akinek adelaide-i cége, a Northwest Carbon szennyezési jogokkal kereskedik. 

Egy megölt teve a becslések szerint hetven ausztrál dollárt (13500 forintot) jelenthet. Az Ausztráliában nem őshonos tevék puszta létezésükkel károsítják a klímát, mivel egy évben 45 tonnányi metánt bocsátanak ki - a metán huszonegyszer klímakárosítóbb gáz, mint a szén-dioxid. 

Ausztráliában a becslések szerint 1,2 millió teve él szabadon, nagy károkat okozva: felfalják a szegényes növényzetet, kiürítik a vízforrásokat. 

John Cobb, az agrárügyek ellenzéki képviselője szerint ha minden tevét kilőnének, annyi klímakárosító gázt spórolnának meg egy évben, amennyi háromszázezer autó károsanyag-kibocsátásának felel meg. 

A tevéket több mint 150 éve vitték Ausztráliába, ahol a szállításban alkalmazták őket.” - olvasom az MTI hírét ma.hu-n.

Nem tudom, miért érzem azt, hogy ebben a tervben van valami mélységesen embertelen és gusztustalan. Ritka az, hogy ilyen kínosan tudatosul bennem, hogy talán mégsem azért vagyunk a világon, hogy bármilyen élőlényt, bármekkora számban lemészárolhassunk, pusztán azért, hogy fingot adjunk el a világnak. Fingkvóta. Mert, hogy ez az, nincs rá jobb szó a magyarban.

Bárhova odavisszük a lényeket, mert szükségük van a munkájukra. Aztán, ha már nem, akkor felelőtlenül szabadon engedjük őket. Azok meg élnek, ahogy tudnak. Ha meg kiderül, hogy eközben sok metánt eregetnek, és ez megengedhetetlen, akkor le kell vadászni őket, mindjárt egymillió kétszázezret. Az összes nyereség: 16 milliárd 200 millió - forintra átszámolva. Ami bakfitty ausztrál nemzeti viszonyok között. A bélmetánnal nem lenne semmi baj, ha mi nem mocskolnánk a levegőt. Lehetne ugyan kevésbé mocskolni, de egyszerűbb, ha eladjuk állatok életét.

Arra gondoltam, hogy írok az ausztrál kormánynak, és fizetek nekik 13 500 forintot, és akkor legyen nekem egy tevém Ausztráliában. És fölhívom a figyelmüket, hogy ha ezt elkezdik, akkor ezen az alapon fogjuk kiirtani a szarvasmarhákat Indiában, nem is beszélve az elefántokról. Meg a bálnákat. Hány tonna gáz szivárog egy elefántból évente? Megjegyzem - és ajánlom Matolcsy úr figyelmébe -, ha az összes egeret, patkányt, pockot és ürgét vesszük, akkor biztosan többet szellentenek, mint a tevék együttvéve. Pláne, ha hozzájuk vesszük a kutyákat meg a macskákat. 

És mi legyen a pukkantgatós emberekkel? Itt na például a Kovács Józsi bácsi, aki esténként úgy megy haza a kocsmából, hogy egy kis akaraterővel és gyakorlással eltrombitálhatná az a teve van egypuput.

Persze nem írok az ausztrál kormánynak, mert lusta vagyok és nincs is pénzem ilyesmire. Én ember vagyok, csak dumálok. Amíg el nem kezdenek számolgatni a béltartalmammal. Akkor legföljebb elszaladok Ausztráliába. Ahol viszont már csak az léphet be az országba, akinek szint alatt van a gáztartalma.

 .

Klubdélelőtt

Itt van a mai Klubdélelőtt, 4 perc 25 másodpercen kezdődik. Németh Kristóf nagyon szépen meséli a történeteimet. http://www.klubradio.hu/klubmp3/klub20110611-102858.mp3

 .

Klubdélelőtt

Itt van a mai Klubdélelőtt, 4 perc 25 másodpercen kezdődik. Németh Kristóf nagyon szépen meséli a történeteimet. http://www.klubradio.hu/klubmp3/klub20110611-102858.mp3

 .

Csapdalakó

Az a furaság történt, hogy ma megjelent még egy kötetem. Illetve öt novellás egyben. Vagyis az összes eddig megjelent a Vashideg kivételével. Az a címe, hogy Csapdalakó. Ezt a borítót is Wanda tervezte, így aztán gyönyörű is. Csak az interneten, a fapados.hu oldalon lehet megrendelni. >>>>> fapados.hu

Vashideg

A bookline.hu oldalon egészen baráti áron kapható a könyvem. >>>>> bookline.hu


 .

Bűnös vagyok, bár még nem jogerősen

Ez csakugyan kemény nap volt. A bíróság bűnösnek talált. A gój motorosok dolgában minden vádpontban fölmentett, viszont megrovást kaptam azért, mert Pörzse Sándort mélymagyar mákonynácinak neveztem. Ez kicsit meglepett, de végülis a bírónő indoklását teljesen korrektnek és logikusnak találtam. Azt mondta, hogy mindazt, amit a gój motorosokról írtam, nagyon pontosan alátámasztottam, viszont a Pörzse Sándorról mondott véleményemet csak úgy odavetettem. Nem volt indokolt, nem volt kellőképpen megmagyarázva. (Az más kérdés, hogy az írásom nem Pörzséről szólt.) Tulajdonképpen én vagyok a hibás, mert azt gondoltam, hogy Pörzse Sándor munkássága annyira ismert, hogy meg se kell magyaráznom, mire gondolok. Azt hittem elég, ha arra hivatkozom, hogy a gárda alapítója volt, aztán az avatások hoppmestere, a világon mindenhol újnácinak nevezett párt parlamenti képviselője, ésatöbbi. Ezért aztán nem ragaszkodtam ahhoz, hogy levetítsünk filmrészleteket, például. Most megtanultam, hogy egy bíróság előtt úgy kell beszélni, mintha a bíró semmit nem tudna arról, akiről szó van.

Egyszerűen eszembe se jutott, hogy pont Pörzse miatt ró meg. (Természetesen azt, hogy őt micsoda nagy károk érték miattam, nem vette figyelembe.)

Kicsit megsajnáltam szegény Mészáros Imrét, aki megint nem tudta maradéktalanul eltalálni, hogyan illik viselkedni egy bíróság előtt. Állandóan bekaffogott valamit, azt kifogásolta, hogy ő nem beszélhet, őt senkise kérdezi. A bírónő elmagyarázta neki, hogy akinek ügyvédje van, az mindaddig nem beszélhet, amíg az ügyvéd megbízását vissza nem vonja. De nem bírta sokáig, végül ki kellett küldeni a teremből.

Az ítélet hirdetésekor csak addig örült, amíg azt hallotta, hogy bűnös vagyok, és kell fizetnem 2500 forintot, de amikor kiderült, hogy nem neki, hanem Pörzsének, akkor összeomlott. Meg is sajnáltam egy kicsit. (Komolyan, őszintén mondom.) Ennyi férfias följelentgetősdi után járt volna neki egy kicsi elégtétel. Nekem mindig fura az, akinek túl sok pere van, mert még mindig ott tart, hogy ha valami sérelem éri, azt nem méltósággal kell viselni, hanem azt, aki öt nem tiszteli, meg kell mondani a tanítónéninek. Állandóan azzal henceg, hogy valami 50 az egyhez arányban áll győzelemre a média ellen, csak azt nem teszi hozzá, hogy ezek olyan ügyek, amelyek arról szólnak, hogy ő fölhívta a szerkesztőséget, és helyreigazítottak. Bakácsot beleveszi, aki szintén megrovást kapott - ami azért nem akkora büntetés, amit Mészáros Imre vizionált -, de Halák Laciról megfeledkezik, aki győzött ellenük. Most engem nyilván a győzelmei között könyvel el, miközben Pörzse nyert, ő meg vesztett. Persze majd akkor, ha ez jogerőre emelkedik. Nyilván fellebbezünk. Nem azért, mintha a bírónőt nem értenénk, csak ugye azt, hogy "mélymagyar mákonynáci" a bírónő iránti minden tiszteletünk mellett sem lehet tényközlésként értelmezni. Ha van olyan, hogy véleményt tükröző kifejezés, akkor ez az. 

Végül Mészáros Imre annyira maga alá hullott, hogy a folyosón úgy rohan utánam, mint egy megvadult tacskó, és azt kiabálta, hogy én vagyok a felelős a Kozma-gyilkosságért. Az a különbség köztünk, hogy amikor én azt mondom neki, róla, hogy felelős a cigánygyilkosságok lelki előkészítéséért, és hogy az olaszliszkai maskarás motorozás előkészítette az egyenruhás-maskarás gárdabűnözést, akkor ő hisztérikus rohamot kap, én meg egész nap azon gondolkoztam, nincs-e igaza abban, hogy talán egy kicsit felelős vagyok a Kozma-gyilkosságért, és nem azon, hogy hol jelenthetem föl ezért a mondatáért.

Az Echo TV képe egykori kedvenc műsoromból a Pörzsölőből

 .

Mégse

Mégse volt olyan szerencsés a tegnapi este. 

Először is kiderült, hogy a kicsi fiam füle fáj. Már itt, nálam is eléggé visszafogott volt, hiába hívtam, hogy menjünk le a tóra. Inkább csak heverészett. Köhécselt is. Kapott propoliszt meg lándzsásutifüvet, de reggel már jelezte, hogy kicsit érzi a fülét is. (Ma már kapott rá csöppöt az orvostól, estére jobban is lett.)

Az se volt szerencsés, hogy egyszercsak fogta magát a számítógépem és kihunyt. A képernyő. Előtte úgy rezgett, mintha egy közeli rádióadás zavarná. Sikerült még ezt-azt lementenem. Reggel aztán a szakember barátom kiderítette, hogy oda a videokártya, vagyis alaplapot kell cserélni. Remélem, rendben lesz - úgy két-három hét múlva -, mert kicsit nehézkes ma már gép nélkül dolgozni. Pontosabban: teljesen lehetetlen. A szerkesztőségben még csak van gép, na de itthon mivel dolgozzak. Persze vannak jólelkű emberek: Scipiades Erzsébet azonnal kölcsönadta a gépét. Ő ilyen. 

Mikor fogok úgy élni, hogy ha elromlik valami, veszek másikat? Csak úgy: jobbat, például. Vannak emberek, akik így élnek. Én meg azt se tudom kitalálni, miből fogom télire megjavíttatni a cirkót. Már a nevét is utálom, annyi baj van vele. 

Hazafelé meg belemehettem valami pocsolyába, mert az a furaság volt az autóban, hogy időnként rángatózott, mert nyilván kihagyott az egyik henger. És ilyet még nem láttam: nem mérte a sebességet a sebességmérő. Végig nullán állt. Erősen idegesített, hogy mi van akkor, ha holnap nem tudok elindulni vele. Nehéz nap lesz, még a mainál is nyomasztóbb: a bíróság kimondja az elsőfokú ítéletet a gój motorosok ügyében. Vagyis az enyémben, mert én vagyok a vádlott. Tulajdonképpen én már túl is vagyok a büntetésen: egyszerűen leírhatatlanul rémisztő dolog órákon át egy teremben lenni az energiavámpír elnökükkel. Ha például valami perverz ítélettel egy hétre összezárnának vele, inkább öngyilkos lennék. Komolyan. Pedig vannak mélységesen emberi tulajdonságai. Például a vad és határtalan szeretet- és tiszteletvágya. 

Miért van az, hogy ez belőlem hiányzik? Sose tudnék valakit följelenteni azért, mert nem tisztel. Még akkor se, ha bedumálnák nekem, hogy ezzel jó kis pénzt is lehetne keresni. A gumibaba-képmását se tudnám rituálisan megszégyeníteni. 

 .

Egy politikai fogolyra

Már a legutóbbi választás hetében is tudni lehetett, hogy a Fidesz, illetve Orbán Viktor, valamint karaktergyilkossági szakhelyettese, Semjén Zsolt a kriminalizálás mestere: az utolsó pillanatban emeltek vádat* a Fideszre veszedelmes jelöltek ellen. Ezek az esetek - a jogi alapjuktól függetlenül - a Fidesz és a vele szövetséges ügyészek mélységes romlottságát mutatták. Veresegyházon figyeltem, hogy mekkora furfanggal támadnak az ország legrégebben hivatalában levő polgármesterére. Egyetlen fideszes nem akadt, aki szót emelt, pláne a jelöltségről lemondott volna tiltakozásul. Megdöbbentő ez a gerinctelen bűntársi egység ebben a pártban.

Aztán már csak a legnaivabbak csodálkoztak azon, hogy például Gyurcsány Ferencet megpróbálják legalább vezetőszáron hurcibálni a kamerák előtt.

Most határkőhöz értünk: Szima Juditnak a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezet vezetőjének letartóztatása a legsúlyosabb provokáció Orbán hatalomra jutása óta. A rendvédelmiekkel való tárgyalások közepette először kirekeszti az érdekvédelmi szervezetek felét, aztán odabohócozik a tüntetőknek, majd elfogatja az egyik - erősen hangoskodó - szakszervezet vezetőjét. Kitűnőnek tűnik az ötlet azért is, mert Orbán azt gondolhatja, hogy a hiteltelen nácikon kívül senki nem áll Szima Judit mellé, hiszen ő az, aki a Jobbikkal kötött szövetséget, így a baloldali és liberális politikusok és például újságírók között utálatos embernek számít.

Orbán azt hiszi, az emberek annyira hülyék, hogy át sem fut az agyukon: ha ezt a hatalom megteheti, hogy bárkit politikai fogságba vet, akkor holnap megint tovább merészkedik. Nem csak az erősen kritikus szakszervezeti- és civil vezetőkre érkeznek majd számokkal alátámasztott följelentések, hanem bárkire. Van-e olyan ember, akit nem lehet, mondjuk harminc napra vizsgálati fogságba hurcolni, bármilyen indokkal? Pláne, ha pénzzel is kénytelen bánni, munkakörileg.

Érdekes, hogy Orbánban és ügyészeiben, pláne a Fideszben megint nem moccan a veszélyérzet: megint nem volt hatástanulmány arra az esetre, ha kivívják a világ szakszervezeteinek tiltakozását. Hiba, ha egy, az egész világon csúfolt hatalom azt hiszi, hogy már nincs mit veszteni.

* valójában nem "vádat emeltek", hanem csak "meggyanúsítottak".

.

Szerencsék

Ma reggel a szerencse jelei mutatkoztak. Amikor reggel a kicsi gyerekemmel elindultunk, egy léghajó (helyesen: hőlégballon) jelent meg a házak fölött. Egy darabig autóval követtük. Olyan alacsonyra szállt, hogy láttuk az emberek arcát, és azt is, ahogy integetnek. Persze a kisfiam is nagyon szeretne egyszer fölszállni egy ilyennel. Meg én is. Bár nekem az is szerencse, ha ilyet látok.

Amikor visszaértem, Kata mutatta, hogy új madárpár költözött az eresz alá. Még nem tudtam megállapítani, mifélék, mert csak a mama feje látszik ki a fészekből, de alighanem erős figyelem alatt lesznek. Mindenesetre szerencse, ha madarak fészkelnek a házunkon.

Délután nagyon aggódtam, hogy a dedikálást elveri egy zivatar. De szerencsére időben odaértem és csodálatos idő volt. Ilyenkor persze az ember erős félelemben van, hogy nem jön senki. Szerencsére szinte egy perc "szabadidőm " se volt. Nagyon kedves emberek jöttek. Sőt, még akkor is sokan jöttek, hogy firkáljak a könyvembe, amikor már befejeztem a dedikálást, átadtam a helyemet, és csak úgy beszélgettem.  

Ráadásul az a meglepetés is ért, hogy a fapadoskonyv.hu-tól megkaptam a legújabb könyvemet, kinyomtatva. Nem is új, hanem a Vashideg előtt megjelent összes novellám van benne. Valamikor a jövő héten már meg lehet majd rendelni az interneten. Csapdalakó lett a címe, ami megegyezik az egyik, vagy húsz éve megjelent kötetem címével. Wanda készítette a címlapot, persze. Szerintem gyönyörű.

 .

Dedikálás

Sok kedves ember érdeklődött, ezért itt is jelzem, hogy Vashideg című könyvemet vasárnap délután négykor dedikálom a Vörösmarty téren a Noran-Libro Kiadónál. De előre jelzem, hogy ilyenkor még a gyerekkori barátaim nevét is elfelejtem zavaromban.

 .

"Ciki: Mészáros Imre, a gój motorosok elnöke a bírónő előtt fenyegette meg Andrassew Ivánt"

Mészáros Imre erős szeretethiányos
fölindulásban
az engem helyettesítő gumibabával

Kicsit elfáradtam tegnap. Inkább lelkileg - ha ugyan van nekem olyan -, de ez aztán fizikailag is meggyötört. Nem csak az időjárás, betegségeim meg az anyagi gondok miatt, hanem azért is, mert voltam azon a tárgyaláson, ahol a gój motorosok egymillió forintot követelnek tőlünk, mármint a Népszava kiadójától. Előtte pedig végighallgattam Halák László barátom hasonló tartalmú tárgyalását. Sajnos a következő felvonáson, a Gyurcsány Ferenc ellenes pénzcsikaró haknin már nem tudtam ott maradni.

A Magyar Nemzet persze tudósítót küldött a tárgyalásokra, a tehetséges Bittner Levente személyében. A három órás komédiából ő azt tudta címben kiemelni, hogy "Ciki: Gyurcsányék könyvéből csak 87 darabot adtak el".

Pedig fontosabb dolog is történt, azt a szenzációs címet is adhatta volna szinte korrekt tudósításának, hogy "Ciki: Mészáros Imre, a gój motorosok elnöke a bírónő előtt fenyegette meg Andrassew Ivánt"

Bittner Levente ezt írja bevezetőjében: "Három személyiségi jogi per is kezdődött a Fővárosi Bíróságon kedden, amelyek felperese a Gój Motoros Egyesület. Bár Gyurcsány Ferencet is beidézték, csak Gréczy Zsolt jelent meg a tárgyaláson, valamint Andrassew Iván, a Népszava publicistája, ő azonban csak hallgatóként."

Nem idézem az egészet. Abban az értelemben korrekt, hogy megemlíti, amit Mészáros Imre mondott: "Reméli, hogy a bíróság igazat ad nekik, de ha nem, akkor majd a motoros törvény szabályai szerint járnak el."

Ám ezután nem azt írja, hogy a bírónő magyarázatot kért erre, a nyilvánvalóan nekem szóló fenyegetésre, és arról se, hogy erre Mészáros Imre elnök úr elkezdett hadoválni, és zavarában, mert rájött, hogy kicsit rosszat mondott, arra hivatkozott, hogy a motorosok törvénye szerint majd mi leülünk, és megbeszéljük ezt a dolgot. (Ami nyilvánvaló ostobaság, hiszen az nem fordulhat elő, hogy én vele, velük leüljek diskurálni. Ahogy eddig se tettem, pedig tehettem volna.)

A kolléga arról is elfeledkezik, hogy az ügyvédem is fölhívta a figyelmet Mészáros Imre nyílt fenyegetésére, és erre válaszolta azt, amit Bittner Levente idéz: "Ez beszélgetést, nem pedig fenyegetést jelent, „nem fogjuk orrba vágni sem Önt, sem az Ivánt” – mondta az ügyvéd felé fordulva."

Ha Bittner kolléga utána nézett volna, hogy a gój motorosok elnöke mit ért a motoros törvények szabályai szerinti eljárásnak, megtalálja az interneten, Mészáros Imre egyik személyes beszámolójában:

"Szóval a GÓJ CSAPAT pontosan megérkezett a helyszínre 25 fővel, m1800 egy edzővel a párjával, majd később megérkezett xmesterx, gourman, r2, kispeti, cruel, kolaci és elképzelhető hogy mások is, közel 10-en.

A mérkőzés megkezdése előtt váratlanul m1800r 10 perc technikai szünetet kért, mint később kiderült ezt az időt azért kérte, mert addig előkészült különböző segédeszközökkel, értsd vazelin, hajgumi és bemelegített.

Addig én a ringben várakoztam és megpróbáltam szórakoztatni motoros társaimat.

Sportszerű küzdelmet kért Füzessy Zoltán a mérkőzés bírája, amit mi az-az m1800r és én igyekeztünk betartani.

A harmadik menet közepénél m1800r békét ajánlott, amit először nem is értettem, hiszen ő fogvédőben küzdött és így nehéz beszélni.

Miután megértettem, tekintettel arra, hogy valahol még is csak motoros, valamint emlékezve a tavalyi szövegére, miszerint szétszed, úgy tartottam tisztességesnek, hogy elfogadom a béke ajánlatát.

Tehát nem hirdettünk győztest, mert a küzdelem félbe szakadt !

Tehát kedves gourman nem döntetlen csak a mihez tartás végett.

Majd hozzátettem m1800r-t elkísérő motorosoknak, hogy tartsák tiszteletben az íratlan motoros szabályokat és tartózkodjanak a GME sértegetésétől, valamint személyemben is, mert ellenkező esetben a béke megszűnik közöttünk.

(...)

Jelenleg tehát béke van és mi is betartjuk ahogy eddig, de figyelni fogjuk őket ! Mostantól kijár nekik a motoros üdvözlet és a tisztelet, nem várják el, hogy kedveljenek bennünket, de elvárjuk a tiszteletet !

Az íratlan motoros törvények szerint ha megszegi bármelyikük is, a teljes tagsággal kerülnek szembe!"

Hát ez nem igazán beszélgetés, hanem az erőszakos elintézés egy formája. Erre utal az, hogy Mészáros Imre nekem is többször fölajánlotta ezt a lehetőséget, sőt a fiamat is meghívta bunyózni. Nem mondom, hogy ez egy tisztességtelen elintézési mód, de érthetetlen, miért kell "beszélgetésről" halandzsázni egy bírónő előtt, amikor verekedésről van szó. (És ha elutasítom, akkor annak mi a következménye? Csak csúfolnak vagy egy újabb törvény lép életbe? Mondjuk az, hogy simán megvernek?) Az más kérdés, hogy miért nem műveltségi- vagy pláne helyesírási vetélkedőt ajánl az elnök úr. Különös tekintettel arra, hogy rám nem annyira vonatkoznak a motoros törvények.

Belátom persze, hogy borzasztó lehet egy ilyen embernek, ha valaki nem fél tőle, és nem is tiszteli. Szemmel láthatóan súlyos szeretet-elvonási tünetekkel küzd. Már az alsó tagozatban is megfigyeltem, hogy ilyenkor a legjobb egy kis bunyó.

.