Bitó László, Magyarország egyik legértelmesebb embere mondja az ÉS-ben "Konstruktív ellenzék kerestetik" című írásában, hogy a szocialistáknak különleges szerepre kellene készülniük, és ehhez megfelelő listavezetőt találniuk. A konstruktív ellenzékiségre, amely gyökeres változást hozna az eddigi ellenzéki viselkedéshez képest. Bitó László szerint ehhez kellene miniszterelnök-jelölt helyett megfelelő listavezetőt találni. Olyan embert, akivel egyharmadnál több képviselőt lehet a parlamentbe vinni. Ott pedig úgy viselkedni, hogy ez az ember legalább a kétharmados parlamenti döntésekre képes legyen hatni mértékadó és bölcs magatartással és beszéddel.
Bitó László szocialista politikusban gondolkodik - bár nem mondja ki, csak utal rá, meglepődnék, ha nem Bajnai Gordonra gondolna.
Miközben persze egyetértek vele, hiszen valóban nagy szükségünk lenne arra, hogy a következő parlamentben egy rendkívül értelmes ember képviselje a rendkívül elkötelezett, erkölcsileg feddhetetlen magyar baloldalt, azért van néhány kétségem is. Illetve: csak kétségeim vannak.
Bajnai Gordon ugyanúgy jár majd a szocialistákkal, mint Bokros Lajos - említhetném Gyurcsány Ferencet vagy Németh Miklóst is, de Bokros a legjobb példa - örülhet majd, ha nem köpik hátba, miután a szocialisták helyett elvégezte a piszkos munkát és a következő hatalomnak megteremti a konszolidáció és a növekedés feltételeit.
Bajnai alighanem elsősorban azért nem vállal szerepet a szocialista jövőben, mert volt alkalma megismerni a pártot. Mint vállalatokhoz is értő szakember minden bizonnyal észrevette, hogy ez nem párt, hanem egy nagyvállalat, amelyik egy másik, Fidesz márkanevű pártvállalattal uralja Magyarországot. Nem váltógazdaságban, hanem közösen, fergetegesen színjátékos kettős hatalomban. Ezek ketten a sokat utált multiknál is jóval jelentősebb pénzmozgásokat ellenőriznek - legfőképpen felelnek az évi 1000-2000 milliárdos korrupciós fekete pénzmozgásért, amivel az elmúlt években jóval nagyobb kárt okoztak az országnak, mint mondjuk a világgazdasági válság.
Meggyőződésem, hogy az őszödi beszéd is egy sápvita miatt került a nyilvánosság elé. Amikor Gyurcsány Ferenc és Kóka János bejelentette a Fidesznek, hogy nincs több autópályapénz, föltűnő módon szinte a felére csökkent az autópályaépítés kilométerára. Ez szigorúan érintette a Fidesz költségvetését, és egyes szocialista párpénztárnoki körök hatalmát is. Ettől kezdve közös érdek volt Gyurcsány buktatása. Megkezdődött a Kossuth-téri komédia.
Természetesen nem akkoriban kezdődött a nyilvánvaló összejátszás a két nagyvállalat pénztárnokai között, ami a felszínen mostanában, a frekvenciázásban bukkant ki. Most szólok: ha nem lesz parlamenti vizsgáló bizottság ebben az ügyben, akkor is kiderül az igazság. Az elpofátlanodott hatalmak túl messzire mentek.
(Úgy négy év múlva a Fidesz is hasonló állapotba jut majd, mint most az MSZP, ugyanazért, de ez sem Bitó Lászlónak sem nekem nem lehet most szempont.)
Ma ott tartunk, hogy a magyar pártkorrupció vezető nemzetközi politikai- és sajtótéma, a világpolitikában negatív példa Magyarország, és még azt az elképesztően erős szégyent is el kell viselnünk, hogy nagykövetek tiltakoznak a magyarországi közállapotok ellen. Ha semmiben sincs konszenzus kormányzók és ellenzék között, akkor is elkönyvelhetik történelmileg, hogy ezt közösen hozták a nyakunkra.
A szocialista pártot nem a kormányzási kudarcok, hanem belső érdekviszonyok bénítják meg, a párt már régen nem a hatalomért, hanem megélhetési morzsákért küzd. Tagjai, vezetői mutyialamizsnáért adják el mindazt, amit néhányan még baloldaliságnak gondolunk. Ahelyett, hogy még tavasszal leváltották volna magukat a vezetők, és egy új, fiatal csapatot küldtek volna harcba, elsősorban azzal voltak elfoglalva, hogy a vének közül ki jut majd a választói kényszerpályák miatt befutónak számító helyekre. Vagyis: kinek marad jó kis parlamenti kenyér még négy évre? (Bár arról sem vagyok meggyőződve, hogy a fiatalok mindannyian fertőzésmentesek - mint ahogy természetesen arról sem, hogy minden szocialista képviselő fertőzött. Ám ebben az esetben talán annak tekinthető, ha az omerta, a hallgatás törvénye túlságosan a torkukra tekeredett.)
A posztharcban gyakorlatilag mindenre képesek voltak egymás ellen. Hogy mennyire a pénzosztó szereplők határozzák meg, mi történhet a pártban, arra teljesen világosan utal az, hogy mi (nem) történt meg a párton belül például a BKV- vagy a frekvenciabotrány után.
Az MSZP már gyakorlatilag nem politizál. Már nem várja rettegve a választásokat, mert szemmel láthatóan megegyeztek a Fidesszel - ha máshol nem, pártpénztárnoki szinten biztosan. Más szint pedig nincs.
Na most ennek a pártnak szeretne a drága, jó szándékú Bitó László egy olyan parlamenti vezéregyéniséget, aki majd okos érvekkel, kulturált párbeszéddel, mindenféle európai viselkedésmintákat követve egyrészt megakadályozza azt, hogy a Fidesz hosszú időre egy féldiktatúrára rendezkedjen be, másrészt négy-nyolc év alatt megágyaz egy föltámadó baloldal új kormányzásának?
Nem számol azzal, hogy a párt jelenlegi erkölcsi- és érdekviszonyai inkább azt vetítik előre, hogy kitűnően fog együttműködni a Fidesszel. Nem csak beszivárogni sikerült: a Fidesz hatékony pénztárnoki munkával térdre is kényszerítette az MSZP-t. Abban biztosak lehetünk, hogy igen konstruktív ellenzék lesz. Elsősorban a korrupcióban, másodsorban abban, hogy Orbán minél ügyesebben tudja legyűrni a Jobbikot. Erre még ideológia-félét is lelnek: a fasizmus nagyobb ellenség, mint a mégiscsak "polgári" Fidesz. És a Fidesz ugyanezt az üzenetet kacsintgatja majd ki jó kádárosan a háttéralkuk mögül. "Hagyjuk a kis szocialistákat, hiszen rajtuk már nincs mit legyőzni!" (Bár természetesen kell majd néhány számonkérős kirakat-cirkusz, mert a Fidesz ezt ígérte a népnek.)
Orbán legnagyobb gondja eléggé hosszú ideig - igaz, Rákosi óta a szalámizásos megoldások legkiválóbb szakembere a világon - a Jobbik ledarabolása, majd megsemmisítése lesz. Ezen kívül fegyelmeznie kell a saját, régóta éhes rablóbandáit.
Vissza kell fognia őket legalább az önkormányzati választásokig. Ám a jól ellenőrzött, pártpénztárnoki lefölözéses fosztogatásra később csak akkor adódik igazi jóféle lehetősége - föltéve, hogy négy év után is hatalmon maradna -, ha visszafogja a szocialistákat. Ehhez két feltétel kell: a képviselőket elhallgattatja és eltünteti a baloldali médiumokat. Az utóbbira már elkezdődtek az előkészületek: a szocialista párt önként, és látszólag szabad akaratából számol le velük. (A baloldali médiumok le- majd elpusztítása azért célszerű, mert amennyiben a pénzforrások - védelmi pénz gyanánt, mint most a jobboldaliakhoz - oda kezdenek áramlani, fegyelmezhetetlenné válhatnak, sok kényelmetlenséget okozhatnak a háttérhatalomnak. De ez majd egy másik írásom tárgya lesz, amelyben a Népszava példáján mutatom meg, hogyan mi történik Magyarországon, a magyar baloldalon.)
Folytathatnám, de minek. Miért gondolja, milyen jelből gondolja Bitó László, hogy a szocialista párt és képviselői egyenként és pláne közösen a magyar baloldalt szeretnék képviselni majd ellenzékben? Minek ehhez egy nagyszerű, európai vezérembert bedobni és tönkretenni?
Lesz baloldal. A Fidesztől jól megijedt, a Jobbiktól egyenesen becsinált baloldaliak és szabadelvűek lassan észbe kapnak. Jót tesz majd a fideszes-jobbikos nyomás, és az is, hogy megtanulták: mindenre számíthatnak, csak a szocialistákra nem.
Meg fogják szervezni magukat. Úgy tűnik, elsősorban az interneten, mert más már nem marad nekik. Ez eléggé félelmetes erővé nőheti ki magát úgy négy év múlva. Lesznek csoportok, pártkezdemények, nagy akciók, ezeket különféle tehetségű és hajlamú műveleti felelősök irányítják majd.
Két dolog biztos: antifasiszták lesznek és legalább úgy lihegnek majd a Fidesz tarkóján, mint most a jobboldal a baloldalén. De ehhez már nincs szükség pártra, pláne az erkölcsileg teljesen letrottyosodott, szégyentelen MSZP-re.
(Élet és Irodalom)
5 megjegyzés:
egyetértek
de mit szólsz ehhez:
http://www.szema.hu/program/a-szema-programja/
Kik azok az "ezek"?
Hiányérzetem van...az elmúlt esztendők mutyizásaiból és pénzosztásaiból az SZDSz is jó vastagon kivette a részét...mégsem látom itt az írásban
Én nagyon boldog esztendőt kívánok mindenkinek - "ezeknek" és "azoknak" egyaránt! És legalább egy napig ne foglalkozzunk a politikával! Hajrá, emberek!!!
Írásod inspirált gondolataim közzétételére. Köszönöm!
http://pocakosgondok.blogspot.com/2010/01/jobboldal-hianya.html
üdv
Megjegyzés küldése