kedd, november 10, 2009

Kitépetve, kigúnyolva




 
S az álmosaknak, piszkosaknak,    
Korcsoknak és cifrálkodóknak,    
Félig-élőknek, habzó szájúaknak,    
Magyarkodóknak, köd-evőknek,     
Svábokból jött magyaroknak    
Én nem vagyok magyar? (Ady)


Nem szeretnék Kertész Imre helyében lenni. Címlapon haragszanak rá az igaz magyarok, hazagyalázónak harsogják, nem lepődnék meg, ha demokrátor Pozsonyi sutyerákfűrer csapatai máris elkezdenék könyveinek megsemmisítését a könyvtárakban. Gondolom, hetekig, vagy akár évekig gyalázzák majd, idézgetik, kifacsarva, ahogy szokták.
Ez a gonosz öregember olyanokat merészelt mondani, hogy "Az elmúlt tíz évben folyamatosan rosszabbodott a helyzet. Szélsőjobboldaliak és antiszemiták váltak hangadóvá."
Mármint Budapesten, ahol ő már nem annyira szeret lenni.
Igaz ez? Igaz!
Ez egy szép nagy szar város lett. Bizonyos napokon ki is ürül. Micsoda szégyen: menekül a népe! Még a mérsékelt jobboldaliak is utálnak olyankor Budapesten lenni, utálják a náci fölvonulásokat, az amatőr csendőröket, a félhülye banditákat, félnek.
Miért kellene pont egy Kertész Imrének szeretnie ezt a várost, ahonnan ugyanilyen nácik, valódi csendőrök vitték el? Nem kirándulni, hanem elemészteni. Miért kellene neki most Budapesten végignézni és érezni, amit untig elég volt egyszer látni, érezni. Miért kellene örömmel, dagadó magyari szívvel hallgatnia azt a sok ádáz baromságot, amit Morvai Krisztina, Vona Gábor vagy ifjabb Hegedűs harsog? Miért ne mondhatná, hogy na, ebből neki elege van? Untig.
Ezen kívül ez a gonosz öregember azt merészeli állítani, hogy "A magyarok régi káros szenvedélyei - a hazugság, a dolgok elfojtására való hajlam - jobban jellemzők, mint valaha. Magyarország a háborúban, Magyarország és a fasizmus, Magyarország és a szocializmus: semmi nem kerül feldolgozásra, mindent csak megszépítenek"
Igaz ez? Igaz!
De még mennyire. Kibeszéltük a történelmet? Bizonyos értelemben igen: bőszen lehet holokausztot tagadni, Szálasit mosdatni, csendőrséget alapítani, nagyonnagymagyarország-emblémázni, nyilas zászlót lengetni. A temetőben még mindig díszsírhely alatt nyugszanak a legocsmányabb gyilkosok. Randnóti évében Radnóti gyilkosának hősnek járó díszsírhely! És hogy a másik oldalról se feledkezzünk: mi van a kommunista vérbíráskodókkal, mi van a tömegekbe lövetőkkel, mi van a besúgókkal és tartóikkal, az embernyomorítókkal? Pártok lopják vagy sumákolják ki alólunk a történelmünket. Csak azért, mert nem szeretnék, ha tudnánk, amit ők tudnak. Magukról.
Hagyjuk? Mit nem hagyunk?
A Die Welt újságírója emlékeztette Kertészt arra, hogy Budapesten született, ott töltötte gyermekkorát, és a buchenwaldi koncentrációs táborból való kiszabadulása után is oda tért vissza. "Nincs az Ön, az irodalom terén rendkívül gazdag országában semmi olyan, amihez kötődne?" - kérdezte az írót. "Az európai kultúra terméke vagyok, egy dekadens, ha akarja, egy gyökértelen. Ne minősítsen engem magyarnak" – ezt merte mondani.
Azt nem mondta, hogy amikor megkapta a Nobel-díjat, még arról beszélt, hogy mennyire kötődik a magyar nyelvhez. Csak aztán mindjárt az történt, hogy egy bizonyos Csurka nevű eltehetségtelenedett író vezényszavára hatalmas kórus elkezdett Imre Kertészezni, csúfolták ezt az embert, és kifejezték azt a gyanújukat, miszerint csak azért kapott Nobel-díjat, mert zsidó, és a holokausztról írt. Az más kérdés, hogy bár zsidó azelőtt is kapott Nobel-díjat, ám olyanok, akiknek műveiben nem nagyon voltak lágerborzalmak, és arról meg aztán végképp nem, hogy Kertész Imre csakugyan a világ egyik legjobb írója.
Nincs kedve Kertész Imrének az olyan magyarkodók között magyarnak lenni, akik semmilyen más érdemük nincs, semmi mást nem tudnak mentségükre fölhozni, mint azt, hogy ők magyarok? Nincs kedve ahhoz a néphez tartozónak vallani magát, amelyik egyszer már el akarta emészteni, majd amikor mégis visszatért bele, amikor mégis ép ésszel végigírta az életét, amikor ezzel a szerencsétlen, csodás nyelvvel világcsúcsra jutott, akkor kórusban zsidózza?
Nincs kedve azokhoz a gyökerekhez, amelyeket egyszer már elvágtak, és miután ő újranövesztette őket, valakik irigy tréfából odaálltak és vérbunkók módjára leokádták és lehugyozták? Nincs kedve olyan néppel közösséget vállalni, amelyik olyan országban él, ahol emberekre vadásznak, ahol egy polgári párt gárdaalapító tagjának lapjában zsidók könyveinek megrongálására szólítanak föl? Ahol fölmerülhet, hogy a nemzeti ünnepeken be kellene tiltani Faludy szavalását?
Miért lenne kedve Kertész Imrének magyarnak lenni? Mondjon valaki egyet! Úgy két hete hallgattam, ahogy Pörzse Sándor műsorában egy nevesincs irodalomtörténész imrekertészezett. Ezeknek legyen ő magyar? Minek? Úgyse lehet, ha megszakad, akkor se.
És egyébként is, miért nincs joga bárkinek azt mondani, hogy kéremszépen: én gyökértelen vagyok. Nem tartozom sehova. Így van az, ha valakinek kiszakítják a gyökereit, kitaszítják egy népből, aztán meg kiutálják, és aztán már csak úgy van a világban. Mert a tehetsége tartja, nem kell azalá semmi. Miért gondolja bárki, hogy az a végsőkig lejáratott gyűlöletalapú, kirekesztő hazafiság, ami nálunk morog és acsarog, bárkinek vonzó lehet, aki egyszer kiszabadulhat ebből a magyar nyomorúságból?
Egy dolgot biztosan nem idézgetnek majd a derék kirekesztők: "Elég, hogy az Ön honfitársai zsidóvá tettek engem. A faji, nemzeti hovatartozás rám nem vonatkozik."
Mert ez nem fér a képbe. Ezt már a legokosabb magyarkodó se tudja majd fölfogni: bizony nem zsidó az, akik csak attól lett az, hogy mások azzá tették. Mert akkor szembe kellene nézni azzal, hogy Magyarország mostanában gyártja a zsidókat, és a jövő olyan Nobel-díjasait, akik később egyszer majd benyújtják a gyártási költség számláját. Hogy legyen mindig mit szégyellni.

28 megjegyzés:

lunanyuszi írta...

Sok olyan dolgot mondott Kertész, amely lefesti a mai magyar valóságot, csak nagyon kevést színt használt, ezért nagyon lehangoló ezt olvasni, mert ez nem Budapest, hanem Budapest az ő szemével (és hogy máshogyan, persze).
Azt pedig nem hiszem, hogy hangadók lennének a szélsőségesek. Csak hangosak.

Gabriel írta...

Ezzel egyet gondolok.... remélem..
Kertész nem akkora iró, mint amekkorák a témái... csak mellékesen... Ha elolvassátok a szocialista Magyarországról (magyarokról) szoló beszédeit (gyülölködö beszédeit) akkor kiderül hogy ugyanezt mondta azokról is... Mellesleg a gyökereit elvágó németekkel jól elvan? Nem kedvelem az embert, még ha kedvelem is egy két könyvét...

Gábor

Névtelen írta...

Kertész Imre keserű szavai nekünk azért fájdalmasak, mert érezzük, hogy igaz, amit mond. A jobboldalnak pedig azért fájnak, mert ők le akarnák tagadni, hogy igaz, amit mond.
Kedves Andrassew Iván, nekem is Ady jutott eszembe. Nem csak ez a verse, hanem a prózája, a publicisztikája is. Aztán olvasom az Ön írását, s látom, hogy Ön is Ady nyomdokain halad.

L.A.
Elteszem ezt az írást: humanista üzenet egy egyre kevésbé humanista korból.

Izsák írta...

Nagyon jó, hogy ezt megírtad. Kösz.

Pocakos írta...

Nekem elég lett volna, ha ezt az egy ídézetet "járod körbe":

"Elég, hogy az Ön honfitársai zsidóvá tettek engem. A faji, nemzeti hovatartozás rám nem vonatkozik."

Iszonyatosan mély gondolat...... és borzalmas pofon a barbárságnak. Kár (vagy inkább szégyen), hogy a Kárpát-medencében sokan nem tudják felfogni. :-((

Névtelen írta...

Ha egyszer egy bűnért bocsánatot kértek és az áldozat elfogadta a bocsánatkérést aztán jelképes anyagi kárpótlást is kapott és ezeket sem utasitotta vissza, akkor illik megbocsájtani és elfelejteni a sérelmet és nem tőkét kovácsolni belőle.
A magyar szélsőjobb nem azért erősödik, mert a magyarok fogékonyabbak lettek a náci eszmékre, hanem azért mert az inga amit a liberálisok az antifasiszta propagandával lengésbe hoztak visszalendült. Ha abbamarad az államilag támogatott fasisztázás csillapodni fog az ellentétpárja is.

Gyuri52 írta...

Magyarország és Budapest nem csak a nagyszájú, hangoskodó szélsőségesekből áll! Lakunk "néhányan" normálisak is itt. Talán kalandvágyból, talán azért, mert nekünk nincs módunk elmenni innen, és talán azért, mert nem is akarunk.
"Miért lenne kedve Kertész Imrének magyarnak lenni? Mondjon valaki egyet! "
Mondok: Mert mi ITTHON vagyunk Magyarországon, és mert ITT vagyunk.
Gyuri52

Zsuzsanna írta...

minden ismerősömnek szétküldöm a blogbejegyzés linkjét. akiknek meg nem tudom elektronukusan, papíron fogja megkapni. jó volt a szerzőt ma reggel az atv-n látni, este az Orosz-műsorban hallani és most este olvasni.nagyon jó volt...

kavafisz írta...

yo!

Fremdenführer írta...

Szenvedélyes írás volt. Szám szerint hány darab mocskolódó komment érkezett?

Névtelen írta...

Sok mindennel egyetértek. Sok mindennel nem.
Pl.azzal nem, hogy Kertész Imre a világ egyik legjobb írója. Nem. Inkább a középmezőnybe helyezném, némely könyve kifejezetten átlagos...irodalmi szemszögből nézve (is).
Nincs azzal semmi baj, ha valaki azt állítja: Kertész azért kapott Nobel-díjat, mert a holokausztról írt. Ez nem szégyen. És régóta tudjuk : az irodalmi Nobel - díjat nem a szigorúan vett irodalmi teljesítmény alapján osztják.( Az idei díjazott, Herta Müller pl. ezt tudja, elismeri, sőt, első jelölésekor több interjúban utalt is erre.)
Továbbá: ez a "gyökerek kiszakítása" is felettébb kényes ügy. Ki mondja meg, hol a hajszálvékony határvonal, a keskeny mezsgye, mikor "szakítanak ki" valakit és mikor "szakad ki" valaki...? Ismerünk sok olyan embert, aki maradt, és vállalta a megpróbáltatásokat , pedig mehetett volna (pl. Kányádi Sándor Erdélyben). Tudunk ok olyanról is ,akinek elege lett, és inkább elment, a nyugalom, a jobb élet , olykor a siker miatt (pl. Bartók Béla). Szándékosan nem zsidó emberek példáit hoztam elő. Hidd el ( a második világháború óta eltelt időkben) zsidónak lenni Magyarországon semmivel sem rosszabb, mint pl.magyarnak lenni Erdélyben vagy Felvidéken.
Budapesten - Magyarországon sem az a legnagyobb probléma, hogy időnként utcára vonul a Jobbik. (Amúgy, és ezt szerintem te is tudod, a Jobbik térnyerése éppen hogy egyenes következménye a megoldatlan problémáknak ...ez Európában általánosan elfogadott és többször is beigazolódott politológiai tétel). Engem péládul sokkal inkább elkeserít az a szemtelenségig fajuló korrupció, kapzsiság és általános értékvesztés, amely immár az ország egészének (vallástól és származástól függetlenül)a kárára válik.
Kertésznek joga van bírálni és nem szeretni Magyarországot. Olykor nekem is elegem van.
De egyetlen, szűkre fazonírozott ideológiai szál mentén tenni tényszerűnek szánt megállaptíásokat, ráadásul sekély tapasztalatok alapján ( alig jár haza, bocs! ide, ebbe az országba)..hááát, úgy vélem, nem méltó egy igazán nagy alkotóhoz.
Ezért sem vagyok oda Kertész Imréért.
Elegancia, igazi, emberhez méltó nagyvonalúság? Ő, igen, ezt nem a kalap teszi...

Fremdenführer írta...

Na jó, erre igazából nem is várok választ. Ennyi frusztrált ember országában biztosan jó sokáig eltartana mindet összeszámolni...

Névtelen írta...

Én sem szeretnék Kertész Imre helyében lenni.
Nem szeretném, ha olyan lenne a tekintetem, mint az övé ezen a fotón.
Nem szeretnék kicsinyes, sértődött ember lenni.
Nem szeretnék megsértődni azért, mert nem kapok feltétel nélküli tiszteletet a Nobel - díj elnyerése után.
Nem szeretnék ex katedra nyilatkozni olyan dolgokról, amelyekben nem látok elég tisztán, amelyekhez nem rendelkezem elegendő információval.
Nem szeretnék Nobel - díjas íróként kicsinyes pártérdekek szolgálatába állni.
---------------------------------
Több olyan embert ismerek, aki megjárt (ilyen vagy olyan)haláltábort. Köztük egy idős sejtbiológus professzort, aki Auschwitzból jött haza. Már évek óta forgolódtunk egyazon társaságban, amikor ez véletlenül kiderült. "Miért nem mondtad?" "Miért mondtam volna? Ez nem érdem. Valamiért ez is a sorsom része, de túléltem. Szeretek élni, és ott megtanultam, hogy csak tisztességesen érdemes élni. Soha nem tehetem azt, amit ők tettek akkor velem. Soha nem bánthatok senkit csak azért, mert máshonnét származik, másban hisz, vagy másként gondolkodik."
A világ egyik legszelídebb és legbölcsebb emberéről beszélek most.
Miért is?
Hiszen eredetileg Kertész Imréről volt szó...
Kertész nem túl jó író.
Unom a könyveit.
De ezt csak félve mondom, nehogy rámsüssék az antiszemita bélyeget.
Pedid tényleg unom. Évtizedek óta szenvedélyes könyfaló minőségemben állítom ezt.
Lehet?
Kertész Imre nem akar magyar lenni.
Szíve joga.
Én sem szeretnék Kertész Imre lenni.
----------------------------------
De vajon mi akar lenni VALÓJÁBAN Kertész Imre?

Pocakos írta...

Pontosítás: "......Tudunk ok olyanról is ,akinek elege lett, és inkább elment, a nyugalom, a jobb élet , olykor a siker miatt (pl. Bartók Béla). Szándékosan nem zsidó emberek példáit hoztam elő...."(névtelen - 2009. november 11. 22:05)

Bartók náciellenes volt. Hitler hatalomra jutása után (1933) megtagadta, hogy Németországban koncertezzen, és szakított német kiadójával is. A hazai vezetés ezt nem nézte jó szemmel. A világháború kitörését követően (1939) Bartók azon volt, hogy elhagyja Magyarországot és Európát. Ehhez hozzájárult felesége (Pásztory Ditta) zsidó származása is. 1940-ben, tehát még Magyarország (SZU elleni) háborúba lépése előtt az USA emigrált.

Névtelen írta...

Gratulálok. Ritkán olvashatni manapság -a bértollnokok világában- ilyen remek,kendőzetlen, s mégsem alpári stílusú, lényegre törő, élvezetes írást.

Fremdenführer írta...

Van egy dolog, amit nem értek: az interjú megjelenése után Kertész Imre azt nyilatkozta, az interjút (illetve annak egyes mondatait) meghamisították.
Ha ez valós, akkor nyilván per lesz, satöbbi - viszont ha a föntebb idézettek nem az ő szavai, akkor miről beszélünk?
Ha viszont az ő szavai, akkor pedig az utólagos magyarázkodás tükrében ugyanez a kérdés.
Hogy melyik verzió áll fönn, azt meg momentán úgy néz ki, hogy nem tudjuk.

Akkor tehát ennyi...

Névtelen írta...

Kertész elvileg 8 éve él külföldön, ne tegyünk úgy, mintha több évtizede nem tette volna a lábát Magyarországra és gyávaságból, megfutamodásból ment volna el. Vállalta ő a megpróbáltatásokat.
Kertész Imre hatalmas író, mondom ezt tisztán irodalmi szemszögből. Könyvfaló létemre, egyáltalán nem unom egyetlen művét sem, sőt, többet újra is olvastam. Lehet őt nem szeretni, de a nem szeretéstől nagyon távol van az, ami ellen itt is felszólaltak. Egy bizonyos tiszteletet adjunk meg.
A teljes interjút olvastam németül és voltak egyéb nem tiszta részletek, amiket nem fogalmazott megfelelően, persze ezek jelentéktelen dolgok (pl az időzavar az itthoni rádiózással), de nemzetgyalázás sehol nincs benne, ahogy mély, árnyalt kritika sem, mert nem is erről szólt a beszélgetés.
Iván írása pedig tényleg nagyszerű, gratulálok hozzá!
T.

Malvina írta...

A változásra, a változtatásra való képtelenség gyökere minden esetben az ön- és az abból következő élet-, és világismeret hiányában leledz.

A Kertész Imre - jelenség mögött is pontosan ez a mechanizmus húzódik meg. Kertész szavainak, nyílvánosságra hozott gondolatainak súlyától úgy próbálnak szabadulni - ma még sajnos túl sokan -, hogy azt minduntalan visszalökik, ráolvassák az író fejére. Ezt nevezik - a következményeit tekintve - beteges hárításnak, méghozzá olyannak, ami egyúttal pontos látleletét is adja a hárító(k) benső állapotainak, precízen megmutatva az adott felvetéshez való viszonyulásuk/viszonyulásaik lényegét.

Ha ugyanis az embernek tiszta a lelkiismerete, az adott kérdést illetően semmi elfojtott érzés, tapasztalat, előzetes tudás nem nehézkedik a lelkére, akkor bizony nem szükségeltetik sem a gondolat, sem pedig a szó meghamisítása.

Továbbá a hamisító urak és hölgyek, e hatalmas nemzetszeretetükben éppen hogy a magyar nyelvről - a nemzet egyik attributumáról - feledkeznek meg. Méghozzá úgy, hogy kontextusukból kiragadott, értelmes és egyértelmű magyar mondatok mögül mossák ki az eredeti gondolatot, miközben a nem felismert önvád vezérelte beteges önvédekezésükkel a kiherélt, a megbecstelenített és/mert gondolattalanított betűsorokat a bűnbakképző gyűlölködés feneketlen mélységébe taszítják. Ott aztán gátlástalanul lehet nyitott szemmel vakon és ostobán vagdalkozni tovább.

Mindezzel pontos képet adnak arról, hogy képességesség híján vannak, hisz képtelenek saját gondolatokat, saját szavakat kicsiholni magukból, így hát elorozzák, ellopják , kiforgatják, kiüresítik, majd saját pszichózisukat vetítve beléjük - azokat önnön lényegükre formázva - kreálnak és tartanak fenn hamis torz valóságokat, valóságképeket.

Ha valami bűn, hát ez kérem, az a javából! Méghozzá nem csupán önmaguk , hanem mindannyiunk ellen elkövetett bűn, mert az emberi értelem ellen való.

"Nem az a kérdés, hogy megértenek-e, hanem hogy hajlandók-e arra, hogy megértsenek."

(Kertész Imre)

Levi írta...

Az Én véleményem szerint Kertész Imre nagy író, olvastam a "Sorstalanságot", nem tudtam letenni. Joga van azt mondani Németországban a magyar nemzeti hovatartozásáról amit akar, mivel Magyarországon sok mindent meg kellett érnie, persze elsősorban a németek jóvoltából, de remélem egyet soha sem fog megtagadni, a zsidó nemzeti identitását. Azt bizonyára büszkén viseli és visszavezeti Dávid királyig a családfáját, mint minden igaz zsidó. Ezt Én természetesen tisztelendő, becsülendő magatartásnak tartom, hiszen a Finnektől a Massai ok ig minden nemzet büszke nemzeti hovatartozására, miért pont a zsidó ne lenne az, akinek a népe annak ellenére, hogy 2000 éve szétszórták őket hazájukból, több mint 5000 éve bizonyítja összetartozását, létét, élni akarását és kivállóságok százait adja a világnak. A Magyarországról kiüldözött németek sem mindanyian vallják magukat most utólag magyarnak. Szívük joga. Okuk van rá, mint Kertész Imrének is. De német nemzeti hovatartozásukat soha sem tagadták meg még anno itt Magyarországon sem, talán épp ezért üldözték el őket. Viszont Mi akik itt vagyunk otthon és nincs nemzeti hovatartozásunk a magyaron kívül és nem tartozunk egyik kisebbséghez sem(bár a családunkban anyai ágon német származásúak vagyunk, de annak eredete már több mint 300 éves) mi kénytelenek vagyunk magyarnak vallani magunkat ez a mi keresztünk, de azért büszkén viseljük, ITTHON.

Malvina írta...

Az szerintem alapvetően egyéni probléma, hogy ki miféle identitásgondokkal küzd, ha küzd egyáltalán. Még akkor is az, ha adott esetben nyilván összefüggésbe hozható a külső környezetet jellemző viszonyokkal. A lényegi probléma pont abban van, amikor mások akarják, sőt nem hogy akarják , meg is mondják, el is döntik , hogy ki kicsoda. Hogy ki tekinthető például magyarnak , zsidónak, idetartozóak avagy idegennek.
Kvázi, hogy ki kinek, ki hova, illetve hova nem tartozónak tartja magát, ebben a vonatkozásban én a magam részéről még elvárásokat sem fogalmaznék meg másokkal szemben. Mert egyszerűen nem tehetem. Nem vagyok, nem lehetek abban a helyzetben. Jelesül a máséban, az övében. Amit tehetek az pusztán annyi - és talán a legtöbb! - hogy megőrzöm a nyitottságomat, és ezáltal lehetőséget adok magamnak arra, hogy egyáltalán megérthessem a másikat.

Harsanyi Robert írta...

Kertes Imre nyiltan kimondta azt amit a többseg elhallgat. Magyarorszag nem valtozott. Amikor a gazdasagi helyzet rosz, elöveszik a zsido kerdest. Ahelyet hogy minden energiat arra fektetnek hogy mint mas orszag, vegre valahara a sajat labokan alljanak.Ök elöveszik a regi jo bevallt temat : Elkezdenek Zsidozni. A magyarsag nem tanultak a multbol. Szeretnek latni egy altalanos felzudulast ezen piszkos csöcselek ellen.
Robert Harsanyi.Stockholm

Fremdenführer írta...

Bocsánat, időközben alaposabban tájékozódtam; elsőre nekem úgy jött le, hogy a Die Welt ferdített, ezzel szemben néhány honi médium.
Akkor tehát minden oké, merthogy adott egy markáns, sarkos vélemény, és ezzel együtt a sarkos vélemény "vállalva van", van gazdája, aztán innentől kezdve mindenki oda teszi, ahová szeretné.

A véleményekkel nincs baj. A sarkosakkal sincsen, hiszen mögöttes szándéktól vezérelten, vagy akár attól függetlenül, spontánul lehetnek igazak, építőek, noszogatóak, adott helyzetben fontosak. Mint egy atyai pofon. A hangsúly a célon és a szándékon van; na, ezt mondjuk pont szokás eredendő sztereotípiák mentén kiolvasni, vagy a sorok közé-mögé gondolni. De a legtöbb saller nem jár előzmények nélkül, az is egészen bizonyos.

És egy vallomás. Én egy magyar ember vagyok. (Elsősorban persze mindkettő inkább csak igyekszem lenni: elsősorban ember, nem pusztán biológiai értelemben, és csak azután következően magyar; sokan előszeretettel cserélik föl manapság a sorrendet. Ja, és még egy: mindkét vállalás folyamat jellegű tevékenység, aminek minden reggel nekirugaszkodik az ember. Szóval, kedves humánusok és übermagyarok, szerénység!) Szóval magyar vagyok. Akkor tehát magam is érintve volnék, de valamiért mégsem sértődtem vérig, és a könyvtárba sem rohantam firkálgatni. Hanem leültem, elgondolkodtam, aztán részben egyetértettem, részben meg nem értettem egyet. De abban szinte biztos vagyok, hogy nem ártó szándékkal hangoztak el ezek a mondatok. Acsarkodás helyett így azt figyeljük inkább, hol épülhetünk ebből - mi, magyar emberek.

És továbbra is minden tiszteletem Kertész Imréé, amiért vállalta a véleményét.

Névtelen írta...

Egyszerü ,mezei állampolgár vagyok, aki hosszu évtizedekig tette a dolgát, épitettük ezt a kis országot, de elszönyülve látom mintha ujra - mint történelmünk be oly sokszor- vesztébe rohan az ország. Nem értem, hogy hol a sok "kiművelt emberfő", vagy csak gyávaságból nem emelik fel hangjukat többen, de jelenleg egyre jobban a szélsőjobbtól hangos az ország.
Ennek tükrében nem csodálkozhatunk Kertész Imre kijelentésén, sajnos én is, és még sokan kis mezei állampolgárok, egyre jobban nem érezhetjük magunkat magyarnak.
Nem tudom vállalni a Morvai féle magyarságot, innentól kezdve nem vagyok magyar?Szégyenkezem honfitársaim külföldön történő nagymagyarkodásai miatt/nagygyarország matricák felragasztása az osztrák sipályák toilettjei..., a botrányos zászlólengetésekig.../. Nos ilyenkor nem szeretnék magyar lenni.
És ez még csak a kezdet....

Malvina írta...

"Nem értem, hogy hol a sok "kiművelt emberfő"

Többek között, éppen Berlinben! ::))))

Kováts Kristóf (kovapapa) írta...

Olyan szánalmas ez az imrekertészezés! Tényleg, lassan értékmérő lesz, hogy a vérjobbosok kit ekéznek. Mert az akkor biztosan jó és igaz kell legyen, különben nem akadna a torkukon.

mema írta...

semmi más nincs a mostani felháborodás mögött, mint az oly sokszor emlegetett néma magyar értelmiség zavart szégyenkezése, a "nép" zavartsága és megzavartsága, a szélsőjobb éles szemei-fülei-szavai. a megerősödött szélsőségeknek nagy a hangja? igen. ez az egyik legjelentősebb jellemzőjük. a magyar értelmiség nem hallatja a hangját, továbbra sem foglal állást? sajnos nem, legalábbis nem úgy, hogy azt hallhassák azok is, akiknek olyan szükségük lenne erre, mint egy falat kenyérre?
következmény? szorongás, félelem, harag, gyűlölet, kétkedés, Edelény, Sajóbábony...

egyébként, nem gyökértelennek, csak lombtalannak érzem magam. a múltamban biztos vagyok, kötődöm hozzá, és érzem, tudom, hogy az magyar, de a jelenem, a jövőm bizonytalan, és nem látom benne a magyarságom

Névtelen írta...

Elég későn akadtam rá a Kitépetve, kigúnyolva c. naplóbejegyzésre, de így is csak aláírni tudom minden szavát. Én is külföldön élek, és - akárcsak Kertész Imre - én sem annyira szeretek már Pesten lenni. Miért kellene örömmel, dagadó magyari szívvel hallgatnom azt a sok ádáz baromságot, amit Morvai Krisztina, Vona Gábor vagy ifjabb Hegedűs harsog? Miért ne mondhatnám, hogy na, ebből elegem van? Untig.
Ki vágyik vissza egy olyan országba, ahol egy vérgőzös náci az egyetem jogi karán taníthat és a magyarságot képviselheti az Európai Parlamentben?
Nem akarom az ördögöt a falra festeni, de ha így megy tovább, minden épeszű ember követni fogja Kertész Imre példáját. A többiek meg legyenek boldogok egymással.
M.P.

Névtelen írta...

Kertész Imre kijelentette, nem szeretné, ha gyermekei, unokái egy olyan országban élnének (Magyarország) ahol hagyták, h a zsidókat elhurcolják, munkatáborokba, haláltáborokba vigyék!!
Hmm... hol is él most...? jajj igen.. Németországban!!! ahonnan az egész gusztustalan zsidó gyűlölet indult.. ahol nem csak, h hagyták megtörténni a dolgokat, hanem el is tervezték.. ;) Sajnálom, ami Kertész Imrével történt.. és mindenki mást is sajnálok, akikkel hasonló történt...
de amit mondott, Magyarországról képmutatás volt!

Fodor Ákos: ECCE HOMO

Fenyegetésük
mulatságos. De ahogy
félnek: megrémít.

Népszerű bejegyzések