Az internetes hírszerkesztéssel az a baj, hogy kattintásra megy, mindenképpen rá kell venni a nézelődő potenciális olvasót, hogy a listából a mi hírünket válassza. Az esetek többségében a hír nem saját, hanem – jobb esetben – vásárolt, rosszabban lopott, többnyire forrásmegjelölés nélkül. Ha ezeket minőségi elemeknek tekintjük, akkor már nagy baj van. A munka-érték minimális. A hír értékét, minőségét az adja ugyanis, hogy igaz-e, saját-e, minden elérhető információt tartalmaz-e. Ha pedig nem saját, akkor a szerző két független forrásból ellenőrizte-e. Az utóbbi eléggé nehézkes, ha a „független források” a lopott híreket egymástól lopják.
Amúgy a mai hírszerkesztés olvasóvadász gyakorlatának hitvány eszközeiről semmi nem árulkodik jobban, mint a címadás. Ez – még komolynak tekinthető oldalaknál is – átveszi a bulvár minden „szakmai eszközét”. A hírek túlságosan nagy részében egyszerűen becsapják az olvasót. Egy enyhe példa: „Lábát törte a miniszterelnök”. Szinte minden olvasó érthetően azonnal kattint, aztán kiderül, hogy egy távoli ország miniszterelnöke síbalesetet szenvedett. Ennél aljasabbak a nevekkel játszó címek. Csak példaként: „Sikkasztott Orbán!” – aztán persze kiderül, hogy egy másik Orbánról van szó.
Én ilyenkor írok egy kicsi levelet a szerkesztőnek. Többnyire az a válasz, hogy kigúnyolnak. Az olvasó egyetlen eszköze, ha mindig megnézi, hogy a cím milyen internetes oldalra vezeti. Aztán soha többé nem „kattint” oda, ahol becsapták.
IT-Business
2 megjegyzés:
Csatlakozom! Ehhez mit szólsz? Hiszen a story-t Te is ismered.
http://pocakos.blogspot.com/2009/11/az-internet-es-hazai-szerkesztok.html
Na igen, de séróból átvágni a palánkon is csak az(oka)t lehet, akik kapásból rámozdulnak bármilyen piti kis botránygyanús szösszenetre, őket is maximum egyszer-kétszer lehet megvezetni - ha ennél többször is sikerül, az már rámutat valamire... Magyarország Bulvárország (is), de hát azt gondolom, a sekélyesség minden időben szélesebb körben örvendett népszerűségnek, mint a - no, azért ne essünk át a ló túloldalára, tehát nem az übersznob értelemben vett - igényesség, a maga értékeivel.
A média van, elvan, és mivel nem egy ilyen nonprofit izé, naná, hogy mindent bevetnek a "közönség kegyeiért". Viszont a döntés joga, hogy kinek hiszek, kire vesztegetem oda az időmet, ideát van - szerencsére: bármikor eldönthetem, a Népszabadság online-ra szavazok-e, netán a Magyar Nemzetre, neadjisten mindkettőre, hogy aztán a sorok között olvasva próbáljam megragadni az igazságot.
Tehát csak annyit akartam mondani: van választásunk, és ez jó. Ha úgy tetszik, a pszeudo-bulvár médiákok baromságainak is bedőlhetünk. Kedvünk szerint.
Megjegyzés küldése