Kövér és a barikák

Nem tudom, képes-e a szlovák rendőrség olyan bizonyítékot fölhozni, amelyik egyértelműen igazolja kétségkívül brutális föllépésüket. Most úgy néz ki, hogy nem.

De valamit tisztázni kell, mielőtt elhisszük, hogy megint ártatlan magyar barikák estek a trinanoni vérfarkasok áldozatául.

Miközben Magyarországon egy bajnoki mérkőzésre nehéz összeszedni ezer nézőt, most hirtelen futballdrukkerek tömege érezte azt, hogy föltétlenül Dunaszerdahelyre kell utazni, az ottani csapat támogatására. Nem csak az itthon már jól ismert focihuligánok között terjedt ez a lelki kényszer, hanem például a hatvannégyvármegyéseken is, akik teljes tisztikarukkal megjelentek, Budaházi György nemzeti vezérprovokátorral az élen. Olyan feliratokat vittek, amelyekről pontosan tudták, hogy fölbőszítik majd a szlovákokat, akik egy, csak Budaházihoz hasonlíthatóan vérpopulista demagóg politikus hatására hónapok óta gyűlöletlázban égnek, és csak szikra kell ahhoz, hogy valami megbocsáthatatlan, végzetes összecsapásba keveredjen szlovák és magyar.

Vagyis mindenki pontosan tudta, hogy szinte biztos: botrány, verekedés lesz. A magyarországi nézők jelentős része ezért ment: balhézni indultak. Ami a szlovákokénál talán jóval profibb magyar rendőrség föllépése miatt nem sikerült október huszonharmadikán Budapesten, az talán összejön Dunaszerdahelyen. Mindegy, milyen áron.

Pontosan az történt, amit akartak. Ezután hazaszaladtak, legott a szlovák nagykövetség elé, ahol gyakorlatilag bejelentették a két ország közötti hadiállapotot. Primitív zászlóégetés, falutáblafeketítés, falfirkálás, jobbikosok, gárdások, motorosok – Budaházi-beszéd. Most ott tartunk, hogy a szlovák nagykövetség előtt a lefüggönyözött arcú bátor „nemzeti radikálisok” olyan feliratokat mutogatnak, miszerint „Egyébként Slotának meg kell halnia…” „Ezer szlovákot egyetlen magyarért”. Slota forgatókönyve beteljesül.

A magyar kormány és rendőrség ezt – nyilván az ellenzéktől való félelmében – megint eltűri. Rendkívüli óvatosságában odáig megy, hogy például a külügyminiszter egy vele készített interjúban nem hajlandó válaszolni a dunaszerdahelyi eseményekre vonatkozó kérdésünkre azzal, hogy nem ért a tömegoszlatáshoz. Ezt a kormánygyávaságot ki is használja az ellenzék.

A vezérmotívum az, hogy a szlovák rendőrök ugyanolyanok voltak, mint a magyar kollegáik – utalva a két évvel ezelőtti budapesti eseményekre. Ezt harsogja már Kövér László is, csak elfelejti hozzátenni, hogy a szélsőségesek akkor valóban provokálták a rendőrséget. Nem csak feliratokkal. Több száz rendőr megsérült, mire visszacsaptak – bizony sokszor legalább annyira borzalmas módon, mint amilyen borzalmas eszközökkel rájuk támadtak.

Kövér, aki pontosan tudja, mit beszél, nyilvánvalóan ismét a csőcselék kegyeit keresi. Jól teszi, mert ha a Fidesz így folytatja a válságkullancsoskodást, akkor a végén minden voksra szüksége lesz. Az azonban már vagy az elhatalmasodó elmebaj jele nála, vagy nagyon pontosan kiszámolt politikai eszköz, hogy Kövér félfasisztának nevezi a szlovák kormányt. (Ezzel a rendőrprovokációval azt akarta megmutatni, mire számíthatnak azok a magyarok, akik átlépik a trianoni határokat!)

Kövér László szégyellje magát ezért a kocsmaszínvonalú fröcsögésért. Vagy legalább leghűbb szellemi társa, Orbán Viktor szíveskedjen megmagyarázni, miért érdeke a Fidesznek, hogy tovább fokozza a feszültséget Szlovákiával. Miért érdeke, hogy összecsapások legyenek magyarok és szlovákok között, miért nem veszi észre, hogy sok-sok ember életével fizethetünk? És évekig nem múló szégyennel.

Kövér annak csőcseléknek lett vezérharsonása, amelyik csak a rendőrség föllépése miatt nem ölt ember az olimpikon-bombákkal pár hete.

Egyébként meg csak halkan jegyzem meg, hátha valaki nem hallott róla: Nagycsécsen csak a móri mészárláshoz hasonlítható ocsmánysággal gyilkoltak meg két szerencsétlen cigányt. Legalábbis erősen gyanítható a rasszista indíték. De még a gyönge gyanú is nagyságrenddel fontosabbá teszi ezt a borzalmat annál, ami Dunaszerdahelyen történt.

(A kép Pápai Gábor rajza.)