Kedves Zsolti, rajta vagy kapva

Talán észrevetted, hogy nem írtam alá az ellened való tiltakozást. Azért nem, mert elhatároztam, hogy az antiszemitizmus elleni közháborgásban ezentúl csak akkor veszek részt, ha találok ötszáz olyan embert, aki nem zsidó, sőt inkább keresztény, sőt inkább jobboldali, legalábbis konzervatív. Ha nem találok, akkor úgyis mindegy. Akkor győzzetek ti. Te meg Széles úr, a nemzet önjelölt Széchenyi-inkarnációja, meg a magyar gárdátok. Akkor eljött az időtök, és a magyar népnek nyilván szüksége van arra a bajra, amit ráhoztok.
Amikor a Népszabadság szerkesztőségében, ahol együtt dolgoztunk, és ketten megalapítottuk a Magyar Hazugság és Halál Pártját, henteregtünk a röhögéstől Csurka nyomorult szövegeitől, gondoltad volna, hogy te leszel az új Csurka? Hogy a Zsírtáltos egyszer – szellemi értelemben persze – kimúlik, és akkor te azt teszed majd, amit Orbán tett a politikában? Ha ti láttok egy rést, ahova be lehet állni, akkor be is álltok. Résbubusok vagytok. Így lett ő vérliberálisból álkonzervatív, most meg már a kommunistákkal is szövetséges baloldali izé. Így leszel te vérlibelárisból álkonzerv, aztán meg fasiszta, vagy nyilas. Vagy mi ez a végvidéki duma, amit itt előadtál. Annyira provinciális, annyira porbolhás, annyira áporodott, annyira röstellem magam.
Csak szeretnél persze valami ilyen nyilaskás lenni, de te soha nem leszel, hiába van rád bensőséges igény. Azért, mert te zsidó vagy. Te vagy az a hülyezsidó pesti újságíró, akiről írsz. Aki hol a zsidók barátja, hol meg gyalázza őket. Ebben is Csurka klón vagy. Klaun.
Teljesen mindegy, hogy te azt gondolod magadról, hogy nem is vagy zsidó. Azt nem te mondod meg, hanem például a kurucinfo. Az meg biza azt mondja, hogy az vagy, és akkor az is vagy. Ha nyilvánosan, az Echo tévé kamerái előtt Pörzse Sándor épületes műsorában lehányod a zsinagóga falát, akkor is. Ez van, én is ilyen zsidó vagyok. (Bennem ez nem okoz meghasonulást, mert egyrészt van zsidó fiam, tehát zsidó vagyok, másrészt inkább vagyok zsidó, mint keresztény egy olyan országban, ahol Semjén „barátod” Jézus földi párttitkára.)
Csurkához abban is hasonlítasz, hogy nagyon tehetséges voltál. Különös jelenség ez. Ő is remekíró volt mindaddig, amíg a fejébe nem vette, hogy neki nem elég, ha irodalom érettségi tétel lesz, bekucorodna a történelmünkbe is.
A te tragédiád meg az, hogy író szerettél volna lenni, de nem lettél az.
Erről szólt az az ostoba medencézős írásod, nem az antiszemitizmusodról. Az történt, hogy már gyerekkorodban írónak álmodtad magad, aztán bátran odamentél az utcán a „nagy magyar íróhoz”, megmondtad neki, hogy egyszer majd írsz egy könyvet, és akkor ő mutassa be. Ő meg mondta, hogy jól van. És amikor megírtad, megint odamentél, hogy ímé, itt a könyv, mutassa be. És ő bemutatta, rendesen, nyilvánosan, ahogy szokás. Megmondta, hogy szar a könyved. Ott voltam. Ezért törlesztesz azóta is. Ez így eléggé pitiáner. Szakmailag meg egyenesen szemétség.
Kifejezetten aljas ez a taknyos történet. Mert nem igaz. Ha igaz lenne, tisztességes ember akkor sem írná le. Ha mégis, akkor előbb utána jár, és nem egy fürdőbéli hallomás után jegyzi le. Nagyon szánalmas, hogy második írásodban azért fohászkodsz, hogy jelentkezzen az, aki mesélte neked. Én utána jártam. A nagy magyar írónak valóban volt egy zsidózós fürdőkonfliktusa. Csak éppen úgy történt, hogy őt zsidózták le, miután mert tiltakozni, hogy lefröcskölték, és ettől az amúgy is rossz szemeivel nem látott. És ezért tiltakozott, hogy már a fürdőben is zsidózzák.
Annyi takony volt a történetben, amennyit az az ember nyomott, aki ezt másképp mesélte neked – föltéve, hogy ő is arra úszkált. Szégyelld magad, Zsolti. Ezzel az egyetlen történettel, amit bosszúból írtál le, mert annyira megsértődtél a nagy íróra, hogy nem lettél író, kiírtad magad a polgári újságírásból is. Egy kis pöcs lettél. Jutta Müllernek évekbe telne, mire rendbeszedne.
Hazudsz akkor is, amikor úgy állítod be a nagy magyar írót – aki csakugyan remek író -, úgy érezteted, mintha ő zsidó mivoltából gyűlölne sokkal jobban „titeket, mint ti minket”. (Ezt a magunfajta-magukfajta dumát inkább Morvai testvérasszonynál kutatgasd.) Ha lenne újságírói tisztesség benned, megkeresed, hogy valójában mit írt az ÉS-ben - 1993 december 2. –, és megtalálod öt perc alatt. Vagy megtaláltad, de ez nem fért bele a koncepciódba:
„Nagyon elgondolkodtam azon, hogy a szélsőjobb a Tégy a gyűlölet ellen mozgalmat utálja a legjobban az összes ellene fellépett irány közül, ez valamiért zsigerileg idegesíti őket. Ők gyűlölnek. Őszintén. Mi, liberálisok pedig képtelenek vagyunk kimondani, amit szerintem valójában érzünk, hogy ti. mi még sokkal jobban gyűlölünk titeket mint ti minket.”
Ez szégyen, Zsolti.
Hazudtál akkor is, amikor ezt adtad Ungváry Rudolf szájába: "a Fidesz és hívei a házmesterek Magyarországának követői, akiknek elődei zsidókat lőttek a Dunába."
Ezzel szemben Friderikusznál Ungváry ezt mondta:"...ott álltam szemben a kordon mögött azzal a tömeggel, amelynek fiatalabb tagjai kivörösödött, dühtől eltorzult arccal rázták felém az öklüket. És ezek az emberek még kevésbé zavartak engem, mert ezek valóban annak a 'házmester Magyarországnak' a képviselői, akiknek elődei annakidején zsidókat lőttek a Dunába."
Zsolti, ez egy szakma. Ennyire nem lehet hülye valaki. Rajta vagy kapva.
Ami zsidózásodat illeti, azt a szöveget én ötvenhat éve hallom abból a kereszténykedő-polgárkodó középosztályból, ahonnan származom. Van az a fajta praktikus, önigazoló antiszemita, amelyik folyamatosan idézeteket gyűjtöget, és napjainak nagy része azzal telik, hogy ezeket kívülről mondogatja. Engem már gyerekkoromban fertőztek ilyenek, ezért aztán immúnis lettem, így a szövegeidtől inkább csak elszomorodtam. Meglep, hogy te is ilyen lettél, de mégsem lep meg azután, hogy nem is olyan régen aljas módon cigányoztál. Ha szorgalmasan írtál volna, ha író lettél volna, talán az megvéd ettől az oly közönséges elmebajtól. (Én például szeretek kis író lenni. Ha elfogadod a harmadikvonalbéliséget, mert tudod, hogy ennyire futja a tehetségedből, az sokat segít.)
Mivel szerintem mindenki előítéletes – mert különben meghalna -, és genetikailag kicsit rasszista, az csak morális kérdés, hogy kimondjuk, amit érzünk, gondolunk, vagy nem. Tovább fertőzzük-e a gyerekeket és a butákat, vagy nem. Töltényt adunk-e azoknak, akik belenyormorodtak a saját tehetségtelenségükbe és lustaságukba – mert például nem lettek írók, és ezt másokra hárítják – vagy nem. Aki kimondja, pláne leírja, pláne újságban, az közönséges bunkó ártány. Emberáruló.
Kifejezetten örülök, hogy leírtad, nyilván a főszerkesztőd és a laptulajdonos erős, számítgatós igényére, mert így legalább tudjuk, mi van: a kurucinfo papírváltozatát úgy hívják, hogy Magyar Hírlap. Hátha most már mégse zsidóznak téged annyira ezentúl a kuruczok. Vége a sunnyogásnak.
Bár sose lesz vége. Hacsak nem találok ötszáz értelmes és tisztességes keresztényt ebben a nyomorkás országban.