A bukkanás hiánya, Fejtő

Néhányan nagyon kedvesen érdeklődtek, hogy jól vagyok-e, mert sem a Szabadság téren, sem máshol nem bukkanok. 

Sajnos nem vagyok jól. A legnagyobb baj az, hogy olyasmik fordulnak elő, hogy leülök a géphez, aztán öt percig nem tudok rájönni, hogyan kell mozgatni az egeret, vagy nem vagyok képes betenni a kulcslyukba a kulcsot, minden második szó tele van melléütésekkel... Az utcán járás közben a lábaim egyszercsak elkezdenek totyogni, aztán teljesen önálló életet élni. Kétszer el is estem. De legalább nem az utcán, hanem itthon. Nem tűnik úgy, hogy ez valami gyógyulási folyamat. Annál is inkább mert egyre rosszabb minden. 

Ma megpróbálok este hatra eljutni a Szent István parkba, Fejtő Ferenc szobrához. Végülis én voltam írásainak utolsó szerkesztője. (Igazából Várkonyi Tibor.) Remélem ő is odacsoszog valahogy. Aztán esetleg majd kardozunk egyet a park sarkában a kampósbotjainkkal, és azt képzeljük, hogy a nyilasokat csépeljük. Bár mostanában a baloldalinak mondott seggfejeket püfölném szívesebben. Az hiszem, Fejtő Ferenc is beszállna. 

A háttérhatalom

Kövér László egy interjúban megmondta: amennyiben a következő tíz-húsz évben az ország nem tudja kezelni a népességfogyást, akkor az ezeréves magyar állam megszűnése fenyeget. 

A magyar már túlélt ennél nehezebb éveket is. De abban biztosan nincs igaza a házelnöknek, hogy tíz-húsz év van a megoldásra Már a mostani időszakot sem fogjuk komoly népességvesztés nélkül túlélni, mert az elmenekülők helyett itt senki nem fog szülni.

Kövér mindenről beszél, kivéve saját, és kollégiumi szobatársainak felelősségéről. De az igazi tragédia az, hogy fölveti: “ma az a fő kérdés, hogy kik hozzák meg az emberek mindennapjaira alapvetően ható döntéseket, az államok vezetői, akik valamiféle felhatalmazást kapnak a saját választóiktól, vagy azok az arctalan, névtelen, homályba burkolózó, de hús-vér emberek által irányított gazdasági vagy tudatformáló háttérhatalmak, amelyek viszont nem viselnek felelősséget.”

Ebben a szövegben nem az a legérdekesebb, hogy Kövér László Szaniszló Ferenc és a Jobbik színvonalán “háttérhatalmaz” - ami nettó zsidózás - hanem az, hogy másokra kenegeti a felelősséget, miközben eszébe se jut, hogy talán mégiscsak lehet valami szerepe a népességvesztésben a Fidesz illiberális politikájának is. 

Lehet ám olyan összefüggés, hogy a diktatúrákban csökken a szaporodási kedv. Nálunk például a Rákosi-rendszerben be kellett vezetni az abortusz-tilalmat. Megtiltották az utazást is, így egészen jó eredményeket értek el a nésségmegtartásban. Aztán 1956-ban elmenekült negyedmilló ember.

Most meg hirtelen legalább félmillióan, noha nem jött kádárista megtorlás. Csak elegük van az embereknek Orbán duma-alapú társadalmából, és szépen elköltöznek, mert most nincs vasfüggöny. A háttérhatalamat - ami a hülyeség rémuralma - talán a Fideszben is keresgélhetné Kövér úr. Meg is lelné, biztosan, ha nem fogná vissza magát a kutakodásban.

Pápai Gábor képe

Meglepetés!

Megdöbbentő dolog történt. A Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) nem valami karaktergyilkossággal próbálkozik a választásokra, nem is valami szexuális morcoskodással, kirekesztéssel, liberálisgyalázással. hanem egyenesen odáig jut, hogy megnevezi a magyarok közös ellenségét. Nyilván azért, hogy végre elkezdődjön a nemzeti összefogás, ami talán egyszer odáig vezet, hogy Magyarországot valamilyen összefogásban, minimálisra csökkenthető fajlagos politikai veszteségekkel lehet vezetni.

A néppárt szerint a parlagfű elleni védekezés olyan terület lehet, amiben minden párt egyetért.

Közleményük szerint az önkormányzati választás közeledtével minden párt azt emeli ki, amelyben különbözik versenytársaitól, a parlagfű elleni védekezés viszont lehet "olyan terület, ahol mindenki kifejezheti egyetértését". Hangsúlyozzák: nincs más dolog, mint irtani, irtani, irtani. Hogy legyen végre egészség.

Igazán nem akarok ünneprontó megjegyzést tenni például a felcsúti polgármesterre, de állítólag sok száz hektárt tart arra hogy azon Isten kedvenc növényét termessze. Az Úr sokasodással és szaporodással szeret jutalmazni, így nem meglepő, hogy az egész ország fertőzött, a Döbrögik nagyon nagy földjei nagyon fertőzöttek. (A múlt nyáron bicikliztem hatalmas parlagok mellet. Meg lehet állapítani, hogy Isten mások kedvence a marihuána.)

De ne személyeskedjünk, hanem mindenki tüstént szaladjon a szomszédjához - mindegy, kire szavaz -, beszélje meg, mi lenne a legfontosabb dolog, amiben meg kellene egyeznünk, hogy mondjuk 2018-ra már szinte nagykoalícióban működjön Magyarország. 

És ha végeztünk a parlagfűvel, összeállhatunk az új célra.

Ha Semjén Zsolt imádságos szeretettel meggyőzi Mészáros Lőrincet, esélyt kapunk arra, hogy nem illiberális marhaságokkal, hanem az együttműködő, sőt működő állammal lepjük meg a világot.

Tisztelet

Gyerekkoromban mindig akadt a környezetemben olyan öreg, aki állandóan tiszteletet követelt. Persze ennek volt nevelési alapja: generációk nőttek úgy föl, hogy alkalmazkodni kellett ahhoz, miszerint “állj vigyázzban, ha veled beszélek és tiszteld a tőled idősebbeket!”. Föl se merült, hogy a tiszteletet ki kellene ám érdemelni. 

Persze, hogy ez arról jutott eszembe, hogy Szíjjártó Péter keményen az arcába mondta Michael Roth európai ügyekért felelős német külügyi államminiszternek: ha valaki úgy fogalmaz meg kritikát mással szemben, hogy azt semmilyen konkrétummal sem támasztja alá, akkor legkevésbé sem az európai értékek mentén cselekszik.

Úgy látszik, Szíjjártó azért felesel, mert a szigorúbb bánásmódot hiányolja. Pedig Orbánnál több szószátyár szigort senki nem kap ma a világon. Unjuk is, szégyelljük is. Hogyan lehetne nem homályosan? Valahogy így: “Európában mostanában nem illik nyílt csalásokkal illiberális diktatúrát építeni és folyamatosan visszaélni a hatalommal…”?

Ha Magyarországon hiába várjuk a tiszteletet, akkor biztos, hogy ilyen kijelentésekkel nem érjük el:„A demokráciát és az európai értékeket egészen biztosan nem tőlünk, közép-európai szabadságszerető népektől kell félteni…” 

Ki beszél itt népekről? Orbán Viktorról van szó. 

Ez a mellébeszélés se jöhet be: “... mi nagyon sokat harcoltunk és küzdöttünk azért, hogy demokráciában, az európai értékek szerint élhessük az életünket. Ezért pedig tisztelet illeti a közép-európai nemzeteket, köztük a magyart.”

Ez így szánalmas.

Kiválasztott?

Nagyon úgy néz ki, hogy Magyarországon dolgozik egy stand up-csapat, amelyiknek az a dolga, hogy minél döbbenetesebb mondatokat találjon és mondjon ki. Nyilván azért, mert azokkal le lehet kötni a magam fajta gyanútlan, naiv népség figyelmét. A mutatványosok közé olyanok vannak tagnak szerződtetve, mint Kósa Lajos, Martolcsy György, Schmidt Mária, Kerényi Imre, Semjén Zsolt, Széles Gábor - állítólag most tervezik Schmitt Pál újra szerepeltetését, nyilván doktori rangban - a bohócdoktorok már nyugtalanok is.

De persze az ünnepelt főszereplő a föltűnően eszes és ravasz Orbán Viktor.

Majdnem kihagytam Balog Zoltánt, aki pár napja még azzal lepte meg az emberiséget, hogy azt mondta - de nem úgy gondola ám! -, miszerint a cigányokat nem Magyarországról vitték haláltáborokba. Pár napig gondolkozott, aztán még jobbat talált ki: Az Isten azt akarja, hogy a magyarok kiválasztottak legyenek, és benne legyenek az élet közepében. Döbbenetesen jó, kikerülhetetlen mondat. Balog miniszter nyilván nem vette észre, hogy valaminek nagyon a közepén vagyunk az utóbbi időben. Nyakig. (Orbán megvilágosodásaitól elsötétül a jövőnk.) Csak az a kérdés, hogy akarjuk-e ezt az új kiválasztottságot. Föltéve, hogy a zsidók szívesen pihennének egyet, abban sem vagyok biztos, hogy ha Balog miniszter népszavazást rendez arról, hogy szeretnénk-e, ha ezen túl Isten kiválasztott népe lennénk, igennel szavazna a többség. Van egy történelemnyi ismert példa arra, hogy ez egy eléggé macerás elhivatottság.

Néha egyenesen sorsfosztással jár.

Koszlott vidék

Pár napja azt követeltem a pártoktól, és a leendő jelöltektől, hogy legyenek programok, és ezen túl ne is szavazzunk olyanra, akinek nincs ilyen. Valaki erre azt kérdezte, hogy mit tanácsolnék Tarlós Istvánnak, és mit Falus Ferencnek: mi legyen a programjukban? Tarlós úrnak semmit sem tanácsolnék, mert egy csöppet sem szeretném, ha főpolgármester maradna. Erre személyes okom Kertész Ákos barátom megalázása és elüldözése, amelyben oly boldogan vett részt Tarlós úr.

Falus doktornak azt mondanám: ne röstellje programjának egy részét a hivatására építeni. Mert Budapesten szinte higiéniai forradalomra lenne szükség, annyira gyalázatosak az állapotok.

Például szinte nincs olyan nap, amikor a tömegközlekedésben meg tudnám úszni a szinte félelmet keltően büdös emberekkel való találkozást. Annyira elviselhetetlenek szegények, hogy  a jármű másik végébe kell menekülni előlük. Nyilvánvaló, hogy a kezük, a ruhájuk is fertőző lehet. Létre kellene hívni egy szervezetet - vagy bővíteni a mostanit -, amelyik felelős lesz ezekért az emberekért.

Ezek kívül szívesen elkísérem Falus urat néhány kórházba, amelyekben szinte leírhatatlan állapotokat találtam (Néha már azt terveztem: veszek egy gőzborotvát és fölajánlom ingyenes szolgálataimat a húgyszag kiirtásában.)

De nem jobb a helyzet például egynémely uszodák mellékhelyiségeiben, sőt az utcai húgyszag dolgában sem.

Tiszta, bűztelen Budapestet! Ezt ajánlanám alap-program gyanánt Falus doktornak. Arra az időre, amikor már eltakarította Tarlós úr politikai koszlottságának illatát.

Világ, hálóban

Most akkor rémisztő, vagy nevetséges az, hogy kiderült: a német szövetségi hírszerző szolgálat lehallgatta Hillary Clinton volt amerikai külügyminiszter telefonját - sőt John Kerryét is? Megdöbbentő! Az, hogy ennyire bénák a kémek. Lebuknak! Néhány hete még az volt a megdöbbentő, hogy az amerikaiak hallgatták le Merkel kancellárasszony telefonját, meg még ki mindenkiét, azt már sorolni se érdemes. (A németek főleg a törököket fülelik.) Most derült ki az is: valami szoftver van magyar állami használatban, amivel úgy lehet lehallgatni a mobilokat például, hogy még korunk hőse, a képzett rendszergazda se veszi észre. És persze ez azért veszélyes, mert jogállamnak híre sincs már errefelé. Vagyis az - és akkor - hallgat le minket, aki akar. És ahonnan akar. Akár Kínából is, mert például tibeti hangtálakon jászom, ami gyanús. Vagy az oroszok, mert sokat aggódom a jobbratolódásuk miatt: nehogy a végén mégis Hitler győzzön! Vagy valamelyik magyar titkos csapat, mert az illiberális szomorúállam megdöntésén dolgozom. Közben meg muszáj röhögnöm, mert nagyon úgy néz ki, hogy túlspilázták magukat a titkosszolgálatok. Már talán önmagukat is kifigyelő készülékek és szoftverek készülnek, egy olyan rendszerben, ahol mindenki legalább kettős ügynök, és az egész rendszert az élteti, hogy lehallhassa, leleplezze és följelentse önmagát. Csak nehogy jöjjön egy okos kis hacker és kitalálja, hogyan semmisíti meg önmagát egyszerre a világ összes önjáró fülelő és kukucskáló programja. Mert akkor hogyan védjük meg magunkat magunktól?

Megtisztelni a népet

Úgy néz ki, hogy talán, esetleg, ha a baloldalnak különös szerencséje lesz, és valami gerincféle is növekszik benne, véget érhet a kasztingháború - bár az abban részvevők következetessége és megbízhatósága dolgában mostanában néha ok bukkan föl a gyanakvásra.

Ki kell mondani, hogy az, amit az úgynevezett baloldal - vagyis annak párjai  ebben a választási évben műveltek, annyira szánalmas volt, hogy a legközelebbi időben össze kell ülni - akár hivatásos vitavezetők segítségével - és belső egyezményeket kell hozni, hogy ez soha többé ne forduljon elő. Nem azért, mert a pártokat, pláne azok vezetőit féltjük, hanem magunknak nem engedhetjük meg, hogy a jobboldal harsogó röhögése áradjon ránk az ország minden szegletéből. Szégyenünket nem enyhíti az, hogy a jobboldal meg minden képzeletet fölülmúlóan undorító módon viselkedik, él vissza a “kétharmadával”, meg azzal, hogy komolyan vehető, mozgósításra alkalmas baloldal híján azt csinál az ország behülyült népével, amit akar.

Olyan kötelező érvényű szabályokat kellene hozni, miszerint például az összefogásos jelölés határideje a választás előtt fél év, és aki addigra nem tudja eldönteni, hogy kiket indít, azt ne induljon, és arra ne is szavazzon senki. Mert aki nem képes azzal megtisztelni a népet, hogy időben megismerhetővé teszi a jelöltjeit - mert csakugyan keres és talál jelölteket, és munkát fektet az egyeztetésbe -, az nem alkalmas arra, hogy képviselőket, pláne főpolgármestert állítson. Ugyanez vonatkozik a programalkotásra is: akinek nincs megismerhető programja, az ne induljon választáson, mert ez a választás, a demokrácia megcsúfolása. Akkor is, ha Fidesz szavazói ezt eltűrik, vagy netán a programtalanságot valami vicces-trükkös tréfának fogadják el. (Talán már látják, hogy ez hova vezet.)

Valamit tenni kell annak érdekében, hogy az önkormányzati választásokig  hátralevő hetekben legalább abban bízzanak a választó népek, hogy a baloldal a kisebbik rossz, elhülyülése pedig átmeneti jellegű.

Ehhez talán a lelkünk mélyén meg kell lelnünk a demokráciára való hajlamot, mert ez lehetne az első lépés ahhoz, hogy visszanyerjük a méltóságunkat.

Erzsi

A héten az volt a legszomorúbb, hogy szomszéd Pista telefonált:meghalt Erzsi, a felesége. Éppen harminc éve költöztem a szomszédba, és hamar nagyon jó barátaim lettek. Erzsitől többet tanultam, mint az ismerőseim többségétől. Mert vele, éppen úgy mint Pistával és általában a földdel és állatokkal foglalkozó emberekkel, csak fontos dolgokról lehetett beszélni. De abból is, ahogy Erzsi az utóbbi években ismét anya lett, mert nevelni kellett az unokáját.

Ha az ember barátja életben van, ritkán jut eszébe végig gondolni, mi mindent köszönhet neki. Például azt, hogy van valaki, akiben mindig megbízhatok, akire bármit rábízhatok. Nem csak a házamat, hanem a magánéletemet is. Az utóbb harminc évben arról szinte biztosan Erzsi tudott a legtöbbet.

Minden ember rendes ember szeretne lenni. Erzsi másoktól abban különbözött, hogy ez neki sikerült is.

Hogy az Isten miért pont most jött el érte, az talány. Hagyhatta volna meghalni akkor, amikor országúton sántították meg egy cserbenhagyásos balesetben, és volt sok más alkalom is. Talán most volt szükség a szakértelmre a Mennyek Országában palátanevelés vagy paradicsombefőzés dolgában. Más magyarázat nincs arra, hogy miért pont a jó embereket viszi el, mint az, hogy máshol is szükség van rájuk.

Hogyan merészelt?

Michael Palin a Dalai Lámával

Erősen meggyötör az, ha olyasmit jut tudomásomra, mint mostanában egyre gyakrabban, hogy például eddig olvasható volt “Orbán Viktor neve a Famous Oxo­niansen, azaz a híres oxfordi diákok listáján olyanokkal együtt, mint például Naruhito japán koronaherceg, vagy Michael Palin, a Monty Python tagja.” Most már nincs ott. Az illetékesek szerint csak néhány nevet töröltek, elsősorban olyanokét, akik már régen elhunytak.

Komolyan szenvedek az ilyen hírtől. Nem csak azért, mert számomra egy olyan táblán virítani, amelyiket Michael Palin neve is ott van, a megtiszteltetés legcsúcsa lenne. Rendes fizikai fájdalom van bennem, ami arra enged következtetni, hogy hogy még mindig erős - gyanakszom: növekvő - hazaszeretet, sőt orbánféltés van bennem, hiszen még röstelkedni tudok azon, ha kitiltják valahonnan az országom választott vezetőjét.

Megszokhattam volna már. Ugyanígy voltam pár napja, amikor ezt olvastam: lemondták Orbán Viktor washingtoni útját, mert a Fehér Házban nem fogadták volna, és a külügyminisztériumban is csak helyettes államtitkári szinten. A Georgetown Egyetemre tervezett előadása kapcsán az egyetem feltételül szabta, hogy utána nyilvános vitát tartsanak, ez azonban "nem felelt meg a magyar félnek". Így aztán októberben csak New Yorkba és Los Angelesbe utazik.

Én a helyében nem mennék, mert kár kitenni magát az ádáz ujjal mutogatásnak.

Nem lehetne, hogy a mi miniszterelnökünk inkább kivegyen pár napot, hogy valami csöndes helyen szakember segítségével végig gondolja, hogyan jutott idáig, és hogyan merészelt minket idáig juttatni?

Igény az van

Kapuváry György képe

Az, hogy a magyar állam nem adott pályázott pénzt a roma holokausztra, a pharrajimosra való méltó megemlékezésre, és nem is képviseltette magát azon, már a munkaalapú illiberális állam gesztusa, vagy egyszerű köztahóság??

A Nehru parton az igen színvonalas ünnepségen azon gondolkoztam: talán az sem véletlen, hogy Szabadság téri orbáni rémszoborra éppen cigány nyelvű felirat nem jutott. És az sem, hogy a cigányügyben példátlanul tunyának mutatkozó társadalom, amely az elmúlt húsz évben semmiféle megegyezéses koncepcióval nem tudott előállni, egyre jobban kedveli a cigányozást, ami már nem csak a szélsőjobbon szalonképes hívótéma. Ott még nem tartunk, hogy a társadalom legjobb erői összeálljanak, és legalább az irányt és a mindenképpen elkerülhetetlen kis lépéseket közösen kijelöljék. Talán egy jó kis éhséglázadás vagy pogrom után, amikor kijelöljük az újabb áldozatok emlékművének helyét, majd megvilágosodunk, hogy “munka és oktatás, bármi áron” például...

Közben egyre nagyobb az igény a békés cigányozgatásra. Nem tudok olyan társaságba csöppenni, ahol előbb-utóbb ne kellene a “cigánybűnözésről” témázgatni. Alighanem annyira nő a feszültség, hogy beszélni kell. Mert közben hátha elhangzik valami, ami előre fölment minket, ha esetleg valami szörnyűség történne. Ugyanez volt a két világháború között, amikor a zsidó volt az állandó téma. Aztán a szocializmus idején is, a keresztény családokban, mert akkor meg személyesen kellett elszámolni a holokausztért. Azt el lehetett fedni, közösen nem kibeszélni, de megúszni nem.

Most a cigánykonfliktus előkészítése folyik a lelkekben. Ha van cigánybűnözés, ha a nemlétező statisztikák nem hazudnak, akkor ha esetleg történne valami, jogos lesz az önvédelem. Ahogy a zsidók is “maguk tehettek”...

Ha ehhez hozzávesszük, hogy a baloldal éppen most adta föl Miskolcon az utolsó európai és baloldali közmegegyezést, miszerint a kisujjunkat sem mutathatjuk a náciságnak, akkor látni kell, hogy ezután már mindenképpen másképp lesz.

Egy illiberális államban eszmék, erkölcsök  és gondolatok nélküli politikai “antifasiszták” között a cigányoknak minden okuk megvan a félelemre. De azoknak is, akik megfélemlítik őket.

Kis csapat

2025-ben egy szép nyári napon a Kárpátok Géniusza II. kinézegetett az várbéli palotája ablakán, megcsodálta, hogy milyen szépen épül a Szent Orbán Székesegyház, aztán kinézett Csepel felé, ahol a világ legmagasabb felhőkarcolója, az Olimpia Hungaricum épül a nyomi amerikaiak bosszantására.

Aztán fölvette az edzőfölszerelését, és totyogósan bár, de azért peckesen lement a palota kertjébe, hogy rúgjon párat. Előtte persze megállapította, hogy már megint nem állhat bosszút senkin, mert parancsát teljesítették: az összes, múlt héten személyesen kirúgott ólombetétes ablakot kicserélték az udvari szállítók. Amikor az erről szóló jelentést meghallgatta, a jelentéstevő szárnysegéd arra merészelt odakérdezni, miszerint “Főméltóságod észlelte, hogy a színházteremben is kicseréltük az ablakokat?” Orbán bólintott, mosolyogva, mert arra gondolt, hogy “még hogy sose járok színházba!…”

Amikor visszaért kedvenc palotateraszára, elégedetten nézett körül birodalma fölött. Egyzercsak döbbenten látta, hogy kisebb tömeg tódul a palota felé. Nem tudta azonosítani őket, de észlelte, hogy sötét ruhás csapat. Fölborzongott benne régi rossz álma a liberális sötétruhások érkezéséről, akik “fölszabadítják” Magyarországot.

Kiáltott is nagyot a TEK-parancsnoknak, hogy riadó van, de nagyon.

A fegyveresek már harcálláspontot vettek föl a palota kapujánál, amikor integetve megjelent Lázár miniszter és visítva közölte, hogy “dehiszen Főnök, ez kis csapat a te ezer helyettes államtitkárod, és te hívtad őket délutáni díszsorakozóra!”

A kormányfő nem szégyelli

Egy csöppet sem mesterkélt orcapóz

Orbán megint nagyot jelszavazott Tusványoson, szokatlanul őszinte beszédében. Lényegében bejelentette azt, amit amúgy tudtunk: valami ázsiai típusú diktatúrát szeretne.

Vagyis nem ő, hanem mi. Ő csak hallja a mi kis hangunkat. Bár egy újságíró számára nagy kaland diktatúra ellen harcolni, nem emlékszem, hogy valaha is arra ébredtem volna, hogy Kim Dzsongun , Putyin, vagy Lukasenka uralma alatt szeretnék élni.

Orbáni alaptrükk: álmodik valamit, aztán többes szám első személyen meséli el.Pedig téved: mielőtt élvezhetné pitiáner diktatúráját, elsöpri a történelem.

Amúgy majdnem jó irányba kutakodik, mert talán fölismerni látszik, hogy nem a nemzetinek nevezett intézmények szaporodása teszi erős nemzetté Magyarország népét, hanem az, ha olyan államunk lesz, amire büszkék vagyunk, amit óvunk,építünk, és ellenőrzünk. Nem a hazaszeretetről kell hadoválni, hanem tudomásul enni, hogy ez a szeretet munka. Közös. Értelmes.

Orbán tudja ezt, mégis a jóval ócskább, ám hangzatosabb “munka alapú társadalom” vágyát hozza föl minden beszédében. Egy olyan országban, ahol jóval kevesebb munka van, mint kellene, ahonnan emberek sokasága külföldre menekül a munkanélküliség miatt, ahol gyerekek éheznek, mert a szüleik nem jutnak munkához, ez a kristályos cinizmus..

Orbán persze nem szégyelli csúfolni a szerencsétlen népét, de nem is magyarázza, hogy a mostani társadalmunk mire épül, ha nem a munkára. Úgy tesz, mintha itt csakugyan számottevő tömegek lennének, amelyek nem akarnak dolgozni. Egyébként meg aligha hiszem, hogy föl tud hozni olyan államot, amelyik rendes működése idején ne munkaalapú lenne. Néha előforfulnak rövid ideig fönnmaradó katonai rablóállamok - bár talán más népek igában tartása is munkaféle -, spekuláns államok, valamilyen természeti kincsen élősködő államok, de ezek többsége előbb-utóbb kifullad, mert nincs tartások. Ha a mostani magyar államot kellene jellemezni, talán a polgári önrabló állam lenne a helyes kifejezés.

Orbánról Tusványoson is az derült ki, hogy még a halandzsája is szétesik, nincs jövőképe. Állama máris kifulladt, mert a nemzeteskedő közlopkodás nem adhat tartást, amire államot is lehetne építeni.

Megaorbán

Borzasztó lehet akkora formátumú embernek lenni, mint amekkora Orbán Viktor. Ha lenéz a lábai felé, a térdeit se látja, olyan, mintha lebegne a világ fölött. Ha fölnéz magára, olyan, mintha a feje állandóan ködben lenne. Nem csoda, ha belerokkan ennyi furaságba, és kényszeresen hülyeségeket beszél, és pláne olyan mondatokat, amelyek egymást is kioltják.

Face

Tusvány

Végighallgattam Orbán tusványosi beszédét. Másoknak is ajánlom, mert szokatlanul nyíltan és becsületesen bejelenti a diktatúrát. Ami illiberális lesz és nemzeti, és hasonlít majd a kínaihoz, az oroszhoz, ésatöbbi... Nagyon súlyos figura. És nagyon beteg. Ilyen lesz az, akinek nincs ellenzéke.

Face

Dr. Szegő Tamás-díj PÁLYÁZATI FELHÍVÁS

Dr. Szegő Tamás Díj Alapítvány

1064 Budapest, Vörösmarty u. 47/a.

_____________________________________________________________________

Dr. Szegő Tamás-díj
PÁLYÁZATI FELHÍVÁS

A Dr. Szegő Tamás-díj Alapítvány ösztöndíjban részesít évente egy 30 év alatti újságírót, (aki 2014. december 31-ig tölti be 30. életévét) – az írott vagy az elektronikus média bármely területén – aki publikációiban kiállt az elesettekért, az érdekeik érvényesítésére képtelenekért.

A díjra minden újságíró pályázhat saját munkájával – szöveg, fotó, mozgókép, hang – egyénileg. Indoklással és a megjelent művekkel javaslatot tehet egy-egy szerkesztőség, osztály, közösség, a MÚOSZ bármelyik szakosztálya, valamint az illető főszerkesztője is.

Pályázni a 2013. szeptember 1. és 2014. augusztus 31. között a nyomtatott sajtóban, az interneten megjelent egyes cikkekkel, fotóriportokkal, rádióban vagy televízióban elhangzott műsorok felvételével és sorozatokkal lehet. Egy pályázó legfeljebb három önálló művel jelentkezhet.

A pályázatokat (szakmai életrajzzal és személyi adatokkal: születési év, hó, nap, lakcím, értesítési cím, e-mail cím, telefonszám)

 2014. szeptember 3-ig

kérjük a kisstimi@muosz.hu e-mail címre elküldeni. A pályázatok mellékleteit elektronikus formában kérjük, rádió és tv-produkció esetén egy tárhely, archívum, honlap linkjét nevezzék meg. (Abban az esetben, ha e-mailen nem lehetséges továbbítani – a szakmai életrajzot, a cikkek fénymásolatait nyolc példányban, DVD-t, CD-t, kazettát, stb. nyolc, a fotókat három példányban – a MÚOSZ titkárságára szíveskedjenek eljuttatni – MÚOSZ – Szegő Tamás Díj – 1064 Budapest, Vörösmarty utca 47/a.).

A díj átadására 2014. október 3-án, Szegő Tamás születésnapja utáni pénteken kerül sor.

A díjazott az alapítvány 100.000.-Ft összegű ösztöndíját nyeri el.
A díj és a vele járó ösztöndíj odaítéléséről a kuratórium dönt.

Alapítványunkat a Táncsics Mihály alapítvány támogatja.

Budapest, 2014. április

Dr. Szegő Tamás Díj Alapítvány

kuratóriuma
Információ: kisstimi@muosz.hu

Egy hét

És akkor?

Tagadta az Apple a kínai központi televízióban ellene felhozott vádat, hogy a telefonjainak helyzetmeghatározó- és rögzítő funkciója nemzetbiztonsági kockázatot jelentene Kína számára. - írja a telefonom.

Mert ugye, állítólag központilag is tárolnak mindent, és ha ahhoz hozzájutnak “illetéktelenek”, irgalmatlan kémkedés lehet belőle.

Hónapok óta semmi másról nem szól minden, mint arról, hogy ki ki ellen kémkedik, a világ vezetői nemhogy minket, egymást is lehallgatják és hogy mindenki készül az első olyan háborúra, amelyben nemzeti számítógép-rendszerek harcolnak egymás ellen. Például, ha minket megtámad valaki - a világ bármelyik országa - akkor egyszercsak nem lesz villany, leáll a repülésirányítás, a vonatok, és Szájer József hiába püföli a tabletjét, nem boldogul az alaptörvény tizedik módosításával. Ez lesz, mint egy atomtámadás, csak nem elpárolgunk, hanem elvadulunk a szájberjégkorszakban.

Kár számolgatni, hogy mi lehet, ha minden kormány mindenkit megfigyel, és még megfigyelőprogramokat megfigyelő programok is vannak a telefonokban… Hanem használjuk azokat.  (Egy időben állandóan eltévedtem. Most a családom tagjai mindig látják merre járok, ha ránéznek a telefonra. Az amcsik is, a kínaiak is. Orbán is. És akkor mi van?)

Valaha a számítógépeket előbb katonai, majd polgári igények miatt fejlesztették. Most a kukkolás a divat. Nem a katonai ám, hanem a gazdasági. Egyszerű kémkedés, adatgyűjtés az egész. Addig tart, amíg a kütyüs férfiak új, boldogabb játékra nem lelnek. 

(140714)

Hátha

Egyre több filmrészlet kerül az internetre az iszlám vallású emberek viselt dolgairól. Ezeket nem valami kémek teszik föl, hanem magukról készítik, és úgy tűnik, hogy például egy kivégzés kifejezett vidám katarzist okoz a gyilkosokban.

Azért néztem ezeket a filmeket, mert egyre fenyegetőbb az Iraki és Levantei Iszlám Állam puszta kikiáltása, és esetleges terjedésének lehetősége. Annál is inkább, mert attól függetlenül - vagy éppen azért -, mert a kalifátus  Magyarország területét is követeli - azon az alapon, hogy valaha török birodalom része volt - az is elképzelhető, hogy Orbán elismeri, Szíjjártó pedig szalad vele elsőként üzletelni. Mert nyilván vége azoknak az időknek, amikor az egykor keresztényi Európát a testünkkel védjük. Előbb kellett volna tisztelni minket!

De legalább lelkileg föl kell készülnünk arra is, hogy miket láthatunk majd az interneten minden nap a kalifátus fenyegető cseperdésével.

Nem csak ocsmány kivégzéseket néztem végig, hanem pedagógiai filmecskéket is. Például egy arab apuka úgy tanítja úszni az éppen csak járni tudó, kétségbe esetten fulladozó gyerekét, hogy boldogan dobálja vissza egy medence vizébe. Egy másik borzalmas filmben pedig azt láthatjuk, hogy az iskolában hogyan verik a gyerekeket azok, akikre a nevelésüket bízták.

Csakhogy akkor eszembe jutott valami: dehiszen engem is vertek az iskolában! Bottal, náddal, vonalzóval. Dehiszen engem is úgy tanított úszni az apám, hogy tucatszor visszadobott a medencébe! Az én gyerekkoromban is lincseltek az utcán….

Hátha van remény! 

(140715)

Pöttynyi szabadság

Ma van a századik napja annak, hogy a lakosság egy csoportja meglepően következetes ellenállásba kezdett Magyarországon, a Szabadság téren. Egy olyan emlékmű miatt, amelyik egyrészt egy gödörbe temeti a gyilkosokat és az áldozatokat - amit az utóbbiak leszármazottai és pláne a még föllelhető túlélők sértőnek gondolnak -, másrészt az eleve hazug alaptörvény szellemében relativizálja a magyar államhatalom felelősségét.

Az utóbbi években itt mindennapos volt a jogfosztogatás, társadalmi rétegek, generációk lerablása, ám szinte semmiféle ellenállás nem alakult ki.Ezért meglepő, hogy minden alkonyatkor egymás kezét fogó  emberek járják körbe az erős rendőri jelenléttel őrzött emlékművet. Majd meghallgatnak néhány szónokot, írót, színészt, muzsikust - meglepően kevés politikust és civil vezetőt -, és végül összegyűlnek egy “eleven emlékműnek” nevezett beszélgetésre. Ott például szemtanúk és bőrtanúk számolnak be családjuk sorsáról.

Ennyi. Száz napja. Orbán világra segített egy konok, semmitől sem félő, erkölcsi alapú közösséget. Diktátorkodhat ezután is, probálkozhat az emlékezetterrorral, de már a homlokán a lemoshatatlan jel. Próbálkozhat a számalmas történészi és propagandista csodacsapatával, de már mindenki tudja, hogy a történelemárulás egy a legszánalasabb bűnök közül.

Az emlékműnek nevezett dolog nem épül. Csak ott van. Fenyegetően, mint Orbán szelleme. Ha mégis folytatják, az csak előjáték lesz a boldogítóan teátrális leromboláshoz.

Érdemes lesz kinézni ma, úgy öt után a Szabadság terére. Ott tényleg maradt még egy pöttyi szabadság.

(140716)

Orbán kifáradt

Van nekem is focirajongó kamasz gyerekem,és bizony a VB alatt eszembe jutott, mekkorát villoghatnék előtte, ha miniszterelnök lennék és világversenyekre vihetném. Bár jómagam nem vagyok rajongó típus, eljárnék nagyobb bajnokságok döntőire, mert legyen boldog a gyerek, aki akkora lehetőséget kap, mint Szent István óta egy kölyök se. Nem arra gondolok, hogy a világ vezetővel ülhet meg egy páholyt - ráadásul egyetlen gyerekként -, hanem arra, hogy még nem szotyizhat ugyan Merkellel és Putyinnal, de már nézheti a világ legjobb játékosait.

Ám VIP páholyba nem tehetné be a lábát! Nem engedném. És ha hajlanék is arra, hogy “egyszer nyaralunk, hadd üljön velem”, akkor ott lenne a miniszterelnöki hivatal vagy az illetékes minisztérium embere, aki fölhívná a figyelmemet: ha ezt megengedem, diplomáciai bonyodalmakhoz vezethet. Hiszen nehéz lenne nem észrevenni, hogy a mindig vidám Putyin Merkel asszonnyal metakommunikálva kiröhögi Magyarország miniszterelnökét. Az ilyesmire nem lehet nem reagálni - az viszont kockázatos.

De tegyük föl, hogy az állam apparátusában nincs senki, aki diszkréten szól a miniszterelnöknek, hogy megint nagy suttyóságra készül. Hol van ilyenkor a felesége, aki nyilván félti a kisfiát, és pontosan tudja, hogy mit kap majd - a papája helyett - ha az internet és a sajtó közszereplősíti?

Sajnos ismét ki kell mondani: amit Orbán tett, újabb jele elmebéli kifáradásának. És úgy tűnik, nincs aki őrizze a fölfuvalkodott miniszterelnök és az ország méltóságát. Akár úgy is, hogy nyilvánosan lemond, ha semmibe veszik a tanácsát. 

(140717)

295 ember

Van egy teljesen fölösleges, de azért eléggé szórakoztató programom: ha az ember fölnéz az égre és lát egy röpülőt, megkeresi a képernyőn és máris tudja, hogy melyik légitársaság hányas számú járatát látja. Ha valaki például betegen fekszik, és már olvasni sincs ereje, a tévét is unja, akkor még egy darabig ezt szórakoztatónak találhatja. Legalábbis azt biztosan, hogy “hol tart ma a tudomány”.

Most például a flightradar24-en azt látom, hogy a közelben van egy Lufthansa, egy Transilvania és egy Wizz Air gép - meg még vagy tíz. Malájt nem látok. Se oroszt.

Ha lelőnek egy orosz gépet, például Putyinnal a fedélzetén - mert állítólag az ő gépére vadászott a rakétázó -, az el fog tűnni a képernyőmről, mint a repirányítós filmekben? Nem akarom megtudni.

Azt viszont jó lenne tudni, hogyan történhetett meg, hogy csak úgy föld-levegő rakétával lelőnek egy maláj gépet Ukrajna fölött? Vagyis nem egy gépet, hanem 295 embert. Többnyire orvosokat, akik egy konferenciára utaztak.

Olyan emberekre, akik még olyan azonosító eszközzel sem rendelkeznek, mint én, rakétafegyvereket bíznak? A hetvenes években a bejruti harcok idején mesélték a Malév pilótái, hogy akkor tudatosult bennük igazán a veszély, amikor a repülőtérről a városba vezető úton meglátták, hogy 10-12 éves gyerekek “kezelik” a leszállópálya közelében géppuskákat.

Biztos, hogy amikor Putyin belekezdett az Ukrajna elleni háborúba, alaposan végiggondolta, hogy mivel játszik? Hogy agyilag elmúltak-e már 12 évesek a környék ukrán és orosz harcosai?

Nem kellene legalább most abbahagyni? 
(140718)

Végképp

Vasárnapra virradóra, hatalmas technikai- és élőerő mozgósításával  (helikopteres légi támogatással), kordonrendszer védelmében a nyilván üres Szabadság téren beemelték a német megszállásra emlékeztető szoborcsoport darabjait. Így nem csak a történelmi letagadások emlékműve lett, nem csak arról szól, hogy mi van akkor, ha néhány tudós és művész hibbant politikusok szolgálatába áll, hanem az elemi politikai sunyiságé is.

A kérdés: az avatás úgy lesz-e, hogy az egyre gyávább Orbán majd rábízza valamelyik gátlásvedlett alvezérére… Vagy esetleg mégis avat az éjszaka mélyén, esernyők alatt… Vagy egy hadseregnyi rendőrrel és más fegyveressel - hogy őket is bepiszkolja - kivonul a térre, és hamar odaavat egyet. Az is elképzelhető persze, hogy a CÖF elvállalja az arkangyal miheztartás végett való közmegerőszakolásának szerepét, és odaáll egy csoportképre a szerencsétlen Orbánnal.

Sok vita volt az utóbbi hetekben arról, hogy Orbán miért halogatta hónapokon át az emlékmű befejezését.  Ma már legalább az vélhető erősen, hogy a foci világbajnokság utáni közeli hétvége volt a titkos hadműveleti tervben. Miután Merkel német kancellár nyilván többször fölhívta Orbán figyelmét arra, hogy az emlékmű fölállítását a németek megsértésének tekinti - róluk hazudik a legsunyibban ugyanis -, Orbán nem akart feszültséget a VIP páholyban.Ennyi.

Ott voltam sokszor a száz napos tiltakozáson. Pontosan tudom, miért nem merte Orbán fényes nappal dolgoztatni a szolgáit. Jó, ha tudja: soha nem lesz nyugta, amíg az orbánság emlékműve áll. Azért ő a vesztes, mert végképp odalett a méltósága.

(140720)


(Népszava, Szerk.)

A kordon túloldaláról

Magyarországon az egyenruha többé nem félelmet ébreszt, hanem tiszteletet parancsol - mondta Orbán Viktor, tisztavatáson.

Az utóbbi hetekben, ha csak tehetem a koraestéimet Szabadság téri “emlékmű” elleni tiltakozással töltöm. Csaknem egy évszak óta, százan és százan jövünk össze. Június 21-én este már kétezer ember énekelte az Örömódát. Utoljára 2006-ban volt igazi sokaság a téren, amikor a Fidesz puccskísérlete a tévészékház ostromával kezdődött. Az utókor majd összehasonlíthatja a 2006-os félállati csordát és a 2014-es Fischer Ádám vezényletével békésen éneklő tömeget.

Például azt is, hogyan viselkedtek egymással a tüntetők és a rendőrök.

Most a Készenléti Rendőrség az indokolhatónál jóval nagyobb számban képviselteti magát a téren. Bőven elég lenne öt-hat ember, mondjuk ötven helyett. Ezt a tüntetők gyakran provokációnak tekintik. Nem gyakran, de föl-föl horgad a feszültség. Nyilván az a rendőrpolitikai haditerv, hogy majdcsak lesz valami összecsapás, és akkor be lehet tiltani az egészet.

Maguk a rendőrök rendkívül nyugodtak, ám aki ismeri a testbeszédet, látja: maguk is érzik, mennyire méltatlan helyzetbe kerültek. Eleve nevetséges ennyi fegyverest - köztük nőket - fölvonultatni jórészt nőkből álló - zácslócskázó, körbe-körbe vonuló, verseket és beszédeket hallgató tiltakozók ellen - többségük a rendőrök anyja lehetne.

A feszültség egy része abból ered, hogy például egyik nap lehet uniós zászlócskát dugni a szobrot takaró paraván-hálóra, másnap meg nem. Az igazság kedvéért hozzá kell tenni: néha az ilyesmiktől megmérgedt tüntetők nem vesznek figyelembe alapvető - szinte etológiai - szabályokat: a parancsot teljesítő rendőrre kár ordítozni, kár sértegetni, soha nem szabad belépni egy fegyveres ember aurájába - ahogy fogazatfegyveres állatéba sem -, vagy például nagyon súlyos provokációnak tekinthető az, ha valaki egy rendőrt, hogy úgy mondjam “pofánfényképez”. Pláne, ha tudja, hogy a kép két óra múlva fönt lesz a Facebookon.

Van, előfordul persze rendőri rángatás, hurcibálás, sunyi követés utáni igazoltatás. És bizony a beidézések is valami diktatúrára emlékeztetnek. De hiszen diktatúra van! Ám fura módon ez talán soha nem lesz rendőrállam.

A rendőrök szemmel láthatóan pontosan tudják, mire használják őket, és nem sok kedvük van ahhoz, hogy olyan helyzetbe keveredjenek, mint a 2006-os kollégák. Hülye az, aki jogfosztottságban megokosodó rendőrökkel akar diktátorkodni. A Fidesz egyik legnagyobb öngólja, hogy olyan rendőrséget nevelt, amelyik fölismerte: márpedig baleknak lenni nem szabad!

Ezért lenne tisztességes, ha Orbán jövő feszültségeire való tekintettel nem a politikai parancsot teljesítő Készenléti Rendőrséggel rémisztgetné a népet, hanem megalapítaná a Politikai Rendőrséget, amelyben önként lehet szolgálni a diktátori hatalmat. És ezzel persze vállalni a felelősségre vonást is.

Ráadásul óriási taktikai hibát követtek el a parancsnokok: a fiatal, fogékony, érdeklődő rendőröket beíratták egy szabad egyetemre, amin az ország legjobb történészeinek, íróinak, politológusainak, művészeinek, megfenyegethetetlen embereinek előadásait hallgathatják a jó levegőn hónapok óta. Nehéz lesz ördögöt csinálni belőlük.

Ha a hatalom figyelné a saját rendőreit, már a testbeszédből is kiderül: hiába lopakodik az önkény, ezeket a fiatalokat már nem lehet majd jó emberek ellen fordítani. És hogy honnan tudják, ki a jó? A Szabadság térről.

A kordon túloldaláról beszivárogtak Európába. Nemsokára integethetnek Orbánnak, az Ázsiába menekülő egykori Nagy Kordonbontónak.

Hende Csabára várva

Szabálysértést követ el az, aki jogtalanul használja a Vöröskereszt jelképét, pedig sok látássérült még mindig a fehér alapon vörös kereszt szimbólumot használ a vakvezető kutyák hámján, noha a törvénysértés megszüntetésére 2011-ig kaptak haladékot - írja a Bors. A Magyar Vöröskereszt 2007-ben indított kampányt, hogy a jogosulatlanok ne használhassák a jól ismert jelképet. Ugyanis a Genfi Egyezmény és több magyar jogszabály is kimondja: csak a honvédség egészségügyi alakulatai és a Vöröskereszt Mozgalom tagjai használhatják. A büntetés 50 ezer forint. Ez nevetséges. Nagyon is komfortos dolog ott az a vörös kereszt. Azt fejezi ki, amit gondolunk erről a jelenségről. Megszoktuk, megszerettük.

Soha el nem tudtam volna képzelni, hogy a Vöröskereszt ilyen helyzetbe tud juttatni vak embereket. Ha nem a Vöröskereszt, akkor a törvényhozók. Persze fölmerül egy-két kérdés.

Például miért nem viselhetnek vöröskeresztes jelet azok, akik bármilyen egészségügyi problémák miatt szorulnak kutyák segítségére? Egyáltalán elképzelhető, hogy egy rendőr odamenjen egy vakhoz azzal, hogy megbünteti 50 ezer forintra, mert tiltott jel van a kutyáján? Volt már erre példa? Mert akkor a rendőrségének is át kellene gondolni: ez csakugyan beletartozik-e a testület hivatásrendjébe? És ha a vak azt mondja a rendőrnek, hogy ő azt a tiltott jelet nem látja, tehát nincs is ott? Hogyan bizonyítja a rendőr, hogy a vak vétett? Mi van akkor, ha a vak azt mondja, hogy ismeretlen - láthatatlan - tettes vöröskeresztes jelet rakott a kutyájára, pedig reggel még vörös félholdas volt? Különben: nincs is kutyája. A rendőr kóbornak nyilvánítja a legalább másfél millióért kiképzett - állatot, és ráküldi a sintéreket?

(A vakok is és a rendőrök is jó humorú emberek, ha egymásra találnak. Volt egy éjszakai rádióműsor vakoknak, amit jómagam vezettem Weszely Ernővel a vak harmonikással. Egyszer a Rádióból jövet a Dohány utcába kanyarodtam, mert nem vettem észre, hogy az “behejtani tilos” lett. A rendőrök meg ott vártak csípőre tett kézzel. Mondták, hogy mennyi lesz a büntetés, mire Ernő megszólalt, hogy “nem az Iván tehet róla, mert én nem figyeltem eléggé, nem láttam a táblát és nem szóltam neki.” Mivel a rendőrök látták, hogy ő csakugyan nem lát, erős röhögésbe fogtak, és el is tépték a följelentést.)

Mi van akkor, ha a rendőr nem látja jól a színeket? Ez azért merül föl éppen bennem. mert színvak vagyok, és végignéztem egy csomó képet a vakvezető kutyákról. A fényképekről - de a való világban sem - nem tudom megállapítani, hogy a hámkeresztek milyen színűek. (Vélhetően zöldek vagy vörösek.)

Mi van akkor, ha a honvédségben több jóérzés van, mint a vöröskeresztesekben, és egy külön erre a célra létrekeltett egészségi alakulatba sorozza a vezetőkutyákat. (Hende Csaba jogtulajdonos jólelkű ember, és mindig szükség van a hadsereg népszerűsítésére.) A vak ember is és a kutya is remek marketingolásra, ezért is értehetetlen az egész történet. Nem lepődnék meg, ha a Vöröskereszt meghitten szaladgáló lovakkal javítana imágóján.

Talán hírnévjavításra jó, elegáns megoldás lenne, ha a Vöröskereszt elkülönítene egy összeget arra, hogy minden vakvezető kutyát meglepjen egy törvényes jeles hámmal. Biztosan jobb érzést keltene, mint ez a fenyegetőzés.

Széljegyzék 01

Balog úr igazsága A jövőben két külön államtitkárság foglalkozik a rászoruló, és az ún. "teherhordozó" családokkal, nyilatkozta Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere. Érdekes, hogy ez menyire szétterjed a társadalomban. Vannak teherhordozó és rászoruló politikusok. Az utóbbiak föltűnően szaporák. Jó válasz Pár napja a Szabadság téren odajött hozzám egy ember és azt mondta: "miért nem inkább a palesztinokért tüntettek?" Mondtam neki, hogy ha nem irtottátok volna ki a zsidókat, akkor ma nem lenne palesztin-kérdés.Kicsit csodálkozott, de aztán azt mondta: "jó válasz". Minisztérium Debrecenben az agrártárca legalább olyan életszerű, mint a főváros szívében, ahol a legközelebbi paradicsompalánta 30 kilométerre van - érvelt a minisztériumok vidékre költöztetése mellett Kósa Lajos. Kicsit csodálkozom, hogy még senkinek nem jutott eszébe: Székelyföldön is legyen valami jóféle minisztérium. Nyerőben “Te is büszke vagy? BÜSZESÉGEINK A HUNGARIKUMOK! NyERJ HETENTE HUNGARIKUM AJÁNDÉKCSOMAGOT!” - Ez olvasható egy Facebook-oldalon. Azt nem írják, hogy miket lehet nyerni. Pedig jó lenne eloszlatni a kétséget: Van-e a nyereménylistán olyan echte hungarikum, mint Matolcsy, Kósa, Rogán, Lázár, és nagyon pláne az őshungarikum Orbán Viktor. (Tényleg: mi van akkor, ha az ember nyer egy Lázár Jánost, és haza is viheti?) https://www.facebook.com/hungarikumokgyujtemenye?sk=app_235552123319421 Nemzetmúlás Kerényi Imre mondja: “Római Birodalom megszűnésének egyik oka az volt, hogy dekadens lett és elvesztette a biológiai erejét. A fürdőkben dőzsöltek a római arisztokraták és polgárok, nyilván az akkori Conchita Wurstot hallgatták. Most szintén van világméretekben egy ilyen fellángolás, ez ellen fel kell lépni az egészség, a társadalom, az emberi faj megmaradása érdekében.” Vagyis Kerényi arról beszél, hogy biológiai reprodukcióra szükség van... Talán egyszer elkészül egy számításos tanulmány arról, hogy mennyi idő kell a reprodukálási ütem helyreállításához akkor, ha mondjuk 100 ezer ember hagy el egy országot, évente. Arról van-e szó, hogy például a magyar társadalom elveszítette a biológiai erejét? Ha a nyomor- és a hülyeségráta továbbspilázásával, Kerényi Imre feltűnően aktív közreműködésével évente legalább 100 ezer embert zavar- vagy szorít ki az országból a hatalom, akkor lehet-e egy olyan pillanat, nemzetállapot, amikor már nincs remény a reprodukálásra? Vagyis a nemzetmúláshoz nem kell a “buzilobbi”, csak köcsög politikusok. (Bocs.) Hátaztán Van egy ország itt Európa közepén, amelyiknek népe - népe a fenét, hanem pár jobb érzésű ember - nagyon odavan. Meg kell nekik magyarázni, hogy "Magyarország barátja mindenkinek" - ezért fogadtuk Gurbanguly Berdimukhammedowot, Türkmenisztán elnökét, aki diktátornak tűnik. Igenám, de nekem például Orbán Viktor is cseperedő diktátornak látszik. És nem állok itt magányosan a véleményemmel. Hátaztán?! Ráadásul Orbánt csakugyan - bár neki kedvezően lejtős terepen, vagyis finom kis csalásokkal - ám mégiscsak a magyar nép választotta meg, elsöprő erőt adva neki. Vagyis: Gurbanguly Berdimukhammedow a legjobb helyre jött. Jöjjön máskor is! Itt a helye. Nem ő a mi szégyenünk, hanem mi magunk vagyunk. Relativitás Úton a Szabadság tér felé, az mindenesti tüntetés előtt leültem egy teraszra, kévézni. Mellettem valami filmesek beszélhettek arról, hogy egy hitleres-horthys rövid filment csinálnak, késésben vannak, és jó lenne, ha megérkeznének a …. Aztán kiderült, hogy kik. Az egyik, nyilván producerféle a telefonja mögül kikiáltott: - Megjött a Waffen SS! - Hála Istennek! - mondta a másik.