Lázár János a tőle megszokott színvonalú, államférfiúi beszédet mondott az UNESCO párizsi székházában megtartott holokauszt-emlékezésen. Hogy a "költő szavairól" se feledkezzünk meg, Pilinszky Jánost is idézte, ami teljesen rendben van. Az már kevésbé, hogy szájára meri venni Kertész Imre nevét is. Arra utalt, hogy a Nobel-díjas író "a metafizikai szellem számára kiheverhetetlennek" mondta a holokausztot. Nem mintha Kertész Imre nem lenne méltó arra, hogy magas államférfúi beszédben idézzék. Fordítva: helyénvaló lenne, ha a magyar állam képviselői tartózkodnának a Kertész Imrével való példálózással mindaddig, amíg bocsánatot nem kérnek tőle.
Szentmihályi Szabó Péter a 2009. augusztus 21-ikén sugárzott Korrektúra című műsorban (Bayer Zsolt) ezt találta mondani Kertész Imréről: "Nem akarok hazabeszélni, de évek óta készülő művem, aminek a címe A kis Kertész, kertészeti enciklopédia Imre Kertész életéről és koráról. Annak első részében áttekintem az eddigi irodalmi Nobel-díjak történetét, és csak aláírhatom, hogy ott hazaszerető, normális ember eddig irodalmi Nobel-díjat nem igen kapott, ha igen, az tiszta tévedés volt."
Szinte egy év múlva október 23-ika alkalmából a Parlament Vadász termében – Orbán Viktor előterjesztésében – adták át az állami kitüntetéseket, többek között Szentmihályi Szabó Péternek is. (Aki amúgy a nemzet arany fokozatú újságírója, amiképpen Szaniszló Ferenc is.)
Nincs nekem azzal bajom, hogy SS Péter náci. Van ilyen. Együtt kell élni velük. Ám ezt mindig ki kell mondani: éppen most döntött úgy a bíróság, hogy Karsai László történésznek sem kell visszafognia magát, ha úgy találja, és ki akarja mondani, hogy a Jobbik náci párt.)
Azzal van bajom, ha egy állam nem védi meg az egyik polgárát a legaljasabb sértegetésektől, de használni bezzeg használja, ha szükség van rá.
Kéretik, hogy amikor majd az égbekiáltó Idegenrendészeti Emlékművet avatja Lázár úr a Szabadság téren, akkor eszébe ne jusson Kertész Imrét idézni. Az már nem csak méltatlanság, pofátlanság lenne.
1 megjegyzés:
Adolf Schicklgruber valamikori festőművész alkotásairól méltóképpen emlékezhet meg majd Lázár úr az avatáson. Tényleg jobban odaillik, mint Kertész Imre és Pilinszky. Az alkotásban nincs Sorstalanság, csak majdnem egymillió magyar álampolgár tragikus sorsának meggyalázása. Igaz,ők nem támadnak fel Harmadnapon (Et resurrexit tertia die), hogy számon kérjék hajnalfele a ravensbrücki fákat.
Megjegyzés küldése