Most tudtuk meg, hogy hetekkel ezelőtt meghalt Tocsik Márta, aki azért lett fontos személyiség - noha amúgy keveset tudtunk róla -, mert mégiscsak meghatározó volt valamiképpen a demokrácia első húsz esztendejének történetében. Legalábbis azzal, hogy az ő nevéhez fűződik az a pillanat, amikor a baloldali-liberális tábor eróziója erkölcsi értelemben elkezdődött.
1996-ban került nyilvánosságra, hogy az ÁPV Rt. alkalmazta őt, mint külső szakértőt a volt a belterületi földekért az önkormányzatoknak járó részesedés nagyságának lealkudására, és összesen 804 millió forint sikerdíjat vett fel a vagyonkezelőtől.
Számomra azonban a példátlanul hosszú jogi procedúra vége volt a legfontosabb ebben a történetben: a Legfelsőbb Bíróság úgy foglalt állást, hogy bár jogszabályba nem, azonban a jó erkölcsbe ütköznek a szerződések, így azok semmisségét mondta ki. Vagyis: jogi értelemben járt neki a 804 millió, ám ott voltak a jó erkölcsök.
Meggyőződésem, hogy például a mostani kormány intézkedéseinek jelentős részét azon az alapon lehet majd eltörölni, hogy van-e közük a jó erkölcshöz. Az egész törvényhozási gyakorlatnak, az egyeztetés teljes hiányának, a jogok fosztogatásának. Például szinte egészen biztosan vonatkozik ez a fölbérleti szerződésekre, az állami megbízásokra, az ismeretlen tulajdonú cégek vissza nem térítendő támogatására. Mert azért mégiscsak az a végső kérdés, ami szegény Tocsik Márta esetében: mit gondolhat jogosan ezekről az úgynevezett társadalom?
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése