Cellaforradalom

Goya: Bolond
a rács mögött

Végülis jó nekünk, lelkiekben is: hálásak lehetünk azoknak a fideszeseknek, akik - miután nyilván látatlanban, de végig semmiképpen nem gondolva - törvényerőre vagy mifenére emelték a rendkívül súlyos szabálysértési büntetéseket, észrevették, hogy azok rendkívül súlyosak. Most kezdeményezték az enyhítést. Az igazi baj persze az, hogy az egymilliót kereső, húszmilliós luxusautóban szabálytalankodó ugyanannyit fizet, mint a minimálbéres trabantos. Amíg az egyiknek a százezer forintos bírság is semmiség, addig a másikat ez gyakorlatilag tönkreteszi. A legnyomorultabbaknak marad a közmunka vagy a leülés lehetősége. Ha ehhez hozzávesszük, hogy “érzékenységfejlesztő tréningre” küldik a nógrádi rendőröket, mert a megbírságolt biciklisek 97,2 százaléka roma, akikre húszezres büntetéseket szabtak ki a csengő hiánya, vagy elengedett kormánnyal biciklizés miatt, és arról se feledkezzünk meg, hogy büntettek már meg cigányt azért, mert nem volt hólánc a talicskáján, akkor van még finomítani a forradalmi kormányzáson.

A történelemben ritka az olyan forradalom, amelyiknek nem az igazságosság és a szabadság kiterjesztése a legfőbb célja, hanem a nép sanyargatása. Nem is fülke, hanem inkább cellaforradalomnak mondanám az ilyet.

 .