 |
| Várkonyi Tibor a tudás, az elegancia és a derű megtestesítője |
A héten a legnagyobb élményem az volt, hogy a Radnóti Miklós Antirasszista Díj átadásán hallhattam szavalni a 87 éves - kitüntetett - Keres Emilt. Hihetetlen energia tört ki belőle, és egy Baranyi-versből, amit elmondott.
Egész héten szerkeszthettem a Népszava legaktívabb és leginkább mértékadó munkatársát, a Keres Emilnél pár hónappal idősebb Várkonyi Tibort.
Egész héten olvasgattam a velük éppen egykorú Sándor György új kötetét, 1990 és 2010 között megjelent írásainak válogatását. Az a címe, hogy “Azt hiszed, hogy tied a világ?”
Ő is példamutató abban, hogy nem csak, hogy nem kell, hanem nem szabad leállni. 55 évet töltött rádiós és televíziós szolgálatban, aztán jött egy stroke. Szembesülnie kellett: vagy fönntartja fizikai és szellemi frissességét, vagy - így vagy úgy - de meghal. Hát ő inkább észnél maradt. Írásai arról tanúskodnak, hogy naponta végig gondolja a világot, annak minden hírét és megtalálja az összefüggéseket. Érdemes olvasni.
Keres, Várkonyi, Sándor. Példák arra, hogy ha nem hagyjuk magunkat kipiszkálni ebből a világból, akkor előbb-utóbb a vénemberek eszét is be kell ám számítani az agyonféltett GDP-be.
Bár egy elöregedett országban úgyis mindegy lesz, mert ezek a szemtelenül fiatal emberek akkor sem lesznek nélkülözhetők, ha amúgy csakugyan ki akarnánk rekeszteni őket.
.
2 megjegyzés:
"a hangadó gyászhuszár miért állít össze olyan névsort, hogy Cohen, Cohn-Bendit meg Schiff? És lejjebb hozzáteszi, "sajnos nem sikerült mindet beásni nyakig az orgoványi erdőben". Mintha nyolcvan évvel korábbi véleményt olvasnék, hajdani Pesti Újságban, Virradatban, Új Magyarságban. A demokratikus Magyarország kormányához közelálló orgánum Héjjas Iván fehér gárdistáit, terror legényeit magasztalja, miközben rágalmaz derék, hajdani szociáldemokrata vezetőket. Ha Kun Bélát szidná csak, akár egy véleményen is lehetnénk..."
http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=380686
Nem vagyok egy véleményen Várkonyi Tiborral abban, hogy Kun Bélával kapcsolatban érthető lenne a sajnálkozás amiatt, hogy őt nem ásták el az orgoványi erdőben. E cikke óta nem olvasom Várkonyi Tibor munkáit.
Sajnálom, hogy Ön névtelenül ír. Megjegyzésem: Várkonyi Tibor Kun Béla "szidásáról" beszél, nem pedig arról, hogy "ha Bayer Zsolt Kun Bélát ásná be az orgoványi földbe, akkor azzal egyetértenék". Nem is értem, hogyan lehet ennyire szelektíven olvasni. És nem is lenne baj, ha ezt egyszer teszi. De most, amikor kommentálta írásomat, előkereste Várkonyi Tibor jegyzetét és nyilván újraolvasta. Hogyan lehetséges, hogy nem vette észre a különbséget? Egyszerűen elképesztő, hogy Ön feltételezi Várkonyi Tiborról, hogy bárkit nyakig ásatna a talajba, akár csak képzelgésében is. Megnyugtatom: ő az az ember, aki még Hitlerrel kapcsolatban sem gondolna ilyesmiket.
Megjegyzés küldése