Csak halkan mondom: lassan le kellene csöngetni ezt az EU-ellenes kampányt, mert már kínos. Értem én, hogy össze kell kapni az egyatábort, és most nincs jobb ürügy, mint az, hogy báncsák Krahácsot, és igenis, meg csakazértis, meg nobozmeg. (Ez klasszikus kifejezés egy világháborús német haditudósítótól, aki így írt: Vitéz magyar szövetségeseink, ajkukon az ősi "Nobozmeg!" csatakiáltással rohamozzák a bolsevik állásokat. Első világháborús változatban is olvastam.)
Szóval értem én, hogy Orbánnak meg Vonának úgy jött a brüsszeli szigor, mint egy falat kenyér, lehet zászlót égetni, békemenetelni. Alkalmat adni a fölsorakozásra professzoroknak, egyházfiaknak, politológusoknak, újságíróknak, vállalkozóknak, középosztály-köröknek - jut is eszembe, hova lett az éveken át oly konokul szajkózott “polgári” a Fideszből?
Az a baj, hogy mint rendesen, megint túlpörög a dolog. Például a jobboldali sajtóra oly jellemző módon minden nap egyre nagyobbat kell mondani, mert így lehet hatékonyan bizonyítani a hűséget, a folyvást növekvő hazafiságot, ami aztán már beteges burjánzásba csap át. Végül meg az lesz, hogy tartani kell magunkat a sok marhasághoz. Mint a sunyiskodó Orbánnak magát most ahhoz, hogy nem lesznek ám megszorítások.
Nem azért aggódom, hogy esetleg a krahácsnyomók figyelik azt a sok hülyeséget, ami elhangzik, mert figyelték eddig is, és röhögtek a bolhán. Persze az most a baj, hogy ha az elefánt is kap egy kokit meg a bolha is, akkor nem a bolha találja viccesnek a dolgot.
A Don kanyarulatában ordítva, ahol szintén a világellenségtől szabadítottuk föl Magyarországot, szinte senki nem hitte, hogy győzelem lesz a vége, pedig ott a világ legerősebb és minden idők legagresszívebb hadseregével szövetségben támadtunk. És még arra is lehetett számítani, hogy csakugyan lesz valami német csodafegyver. A koki és a saller, Orbán csodafegyverei nem látszanak eléggé hatékonynak, bár kétségtelen, hogy Matolcsynak még lehet valami a zsákjában. Legalábbis ezt lehet gondolni mérhetetlenül nagyra nőtt orcája láttán.
Addig is, amíg előkapja, egyemberként ordítsuk az ősi magyar csatakiáltást. Hátha elhisszük, hogy nincs mitől félni.
.
2 megjegyzés:
Viktor szája mindezek mellett ma megint elsült a rádióban. Megmagyarázta, hogy miért is az előző kormányzat bűne a 2013-ra kilátásba helyezett megszorítás, ami persze szerinte egy peták elvonását se fogja jelenteni.
Mi ért ilyen biztos a dolgában ez a ficek?
Lassan le is cseng. Már jól megmutatták, hogy milyen tökös egy legények, most már nyugodtan teljesíthetik az EU elvárásait, a lóvé meg fog jönni, az államháztartás konszolidálódik, ők meg majd jól előadják, hogy lám, mégis hogy bejött a gazdaságpolitikájuk.
Csak az nem értem, hogy Andor László meg nem jelenésével (meg hogy nem a magyar érdekeket képviselte, pedig nem is az a dolga) tele volt a média meg a sajtó, míg arról senki nem szólt, hogy az EU pénzügyminisztereinek tanácsa, aminek Matolcsy György is tagja, egyhangúan elutasította, hogy NE alkalmazzák a kohéziós alapok megvonásának szankcióját Magyarország ellen. Magyarul Matolcsy György vagy szintén nem szavazta meg, vagy bent se volt szavazáskor. Az igazi tragédia viszont az, hogy rajta kívül se volt egy pénzügyminiszter se, akit meg tudott volna győzni az ő politikájának a helyessége mellett.
Megjegyzés küldése