 |
| Ez itt mind parlagfű |
Nem elég a rettenetes forróság, ráadásul emberek százezreinek ezen a héten kezdett nedvedzeni minden létező fejnyílása. Tüsszögnek, köhögnek, taknyosak, viszket és könnyezik a szemük. Milliárdokat hordanak a patikákba, sokan orvosi kezelésre szorulnak, és leszek néhányan, akik belehalnak az allergiába. Minden évben eljutunk ugyanide. Most a forróságtól, a portól a szokásosnál is súlyosabb lesz a helyzet.
Minden évben nyílik a parlagfű. Minden évben dörgedelmes figyelmeztetéseket kapunk: aki nem irtja ezt a növényt a saját telkén, az rettenetes büntetésre számíthat. Időnként a politikusok is megtalálják ezt a témát. Naná, nem kell túl sok ész ahhoz, hogy kiszámítsuk: százmilliárdokat spórolhatnánk, életeket mentenénk, tennénk boldogabbá, ha végre egy végig gondolt és végig is vitt program indulna Isten kedvenc növényének kiirtására.
Azért merem így nevezni, mert biciklizés közben évek óta azt látom, hogy száz és száz hektáron terem ez a gyom - az Úr másik kedvencével, a marihuánával együtt. Többnyire gondozatlanul hagyott szántóföldeken, mintha direkt termesztenék.
A múlt hét botránya volt, hogy a gyöngyöspatai cigányokkal - mert csak ők vállalják - teljesen fölöslegesen olyan munkát végeztetnek heteken át, sarlóval és macsétával, amit egy traktor két nap alatt ledolgozna. Vélhető, hogy ugyanez vár a kényszermunkásokra országszerte. Ha magvas tanácskozások idején kormányzati körökben arról diskurálnak, mivel lehetne gyötörni - vagyis, ugye “nevelni” - a munkanélkülieket, talán fölmerülhetne egy olyan program, amelyiknek csakugyan haszna van. Az önkormányzatok és az önkéntesek, például a diákok bevonásával végre az utolsó szögletig föl lehetne térképezni, hol nyílik a parlagfű. Térképeket kell nyomtatni a közigazgatási területekről, rácsosakat, amelyekbe be kellene jelölni a lelőhelyeket.
Aztán már csak - megfelelő időben persze - ki kell tépni ezeket a növényeket. Tövestül. Diákokkal, önkéntesekkel, közmunkásokkal. És talán még az allergiától szenvedő betegeket is be lehetne vonni.
Nem olyan nehéz ez, de ha nem sikerül megszervezni, tanácsot kell kérni a kínai elvtársaktól. Az olimpia idején emberek százezrei tépkedtek. Tövestül.
.
3 megjegyzés:
Magam is szenvedője vagyok a parlagfűallergiának. Én ugyan nem költök annyira súlyos pénzeket a kezelésére, mert megtaláltuk rá a - nagyon úgy néz ki megfelelő - alternatív gyógymódot.
És ha még azzal is mindenki tisztában lenne, hogy a blogban szereplő "Isten kedvenc növénye" titulus mennyire találó, lenne meglepetés, ugyanis a legendás ambrózia, a halhatatlanság hordozója, az istenek eledele nem más, mint a parlagfű.
Nem biztos, hogy ebben igazad van, mert - legalábbis úgy tudom -, hogy a parlagfüvet Amerikából hozták be, véletlenül. De lehet, hogy rosszul tudom.
Az ambrózia dolog ténynek tűnik, már a parlagfű tudományos neve (Ambrosia artemisiifolia) is árulkodó, de olvastam is több erről szóló fejtegetést, amiknek a valóságtartalma annyiban valószínű, amennyiben bármelyik cikké az interneten.
Hát, egy biztos: jól elhoztuk Amerikából, mert ott nem is hagytunk belőle. Két nyarat éltem meg Californiában (ha valahol, ott vannak nem hasznosított földterületek), de nem láttam parlagfüvet, és az allergiának nyoma nem volt nálam. Bezzeg hazaérkezésünkkor kitört rajtam. :(
Megjegyzés küldése