A Csomolungmát azért hívják még néhol Mount Everestnek, mert “fölfedezője”, leírója a főnökéről nevezte el. Nem tudom, röhögött-e akkor ezen Nagy-Britannia népe.
A rákosi viperát Rákosi Mátyásra való tekintettel egy időben parlagi viperának és rákosréti viperának is nevezték. (Ezen biztosan nem röhögött senki.)
Most viszont erősen röhög az ország, mert kiderült, hogy a pécsi polgármester neve miatt nem engedte lejátszani a Pannon Filharmonikusok Kodály Központot megnyitó estjén a Páva-variációkat Horváth Zsolt az intézmény igazgatója. Erről még levelet is írt Peskó Zoltán zenei vezetőnek: "a Páva-variációkat a közönség Páva Zsolt polgármester úr kigúnyolásának venné". Vagyis egy kis Kodály és egy kis Ady betiltva a kultúra nemrég volt európai fővárosában.
Nem tudom, hogy Mr. Everest milyen ember lehetett. Talán egyáltalán nem volt kedvére való, hogy róla nevezzék el a Föld legmagasabb hegyét. Bármit is gondolok amúgy Rákosiról, nem hiszem, hogy a kígyófaj átnevezését maga kezdeményezte volna. Gonosz akarnok volt, de hülye nem. Legjobban a nevetségessé válásról rettegett. Nagytiszteletű Páva Zsoltról pedig biztosan tudhatjuk, hogy nem tudott hivatalnoka miatta való cselekvő aggódásáról.
Ezek az esetek azt mutatják, hogy a tekintélyuralmi rend, az ezzel járó személyi kultusz alulról épül - miután persze fölülről megteremtik az alkalmas viszonyokat. Aztán az új rendszert már csak meg kell tölteni szolgasággal.
A fülkeforradalmi rendben ez a dolog nem most kezdődött. Hanem akkor, amikor március tizenötödikén a központi állami ünnepségen egy cenzúrázott Petőfi vers jutott a népnek. Nyilván azért, hogy a magas méltóságok fülét ne sértse, amit a lánglelkű költő a sajtószabadságról merészelt leírni. Erről sem gondolom, hogy Orbán Viktor rendelte volna meg. Ő csak eltűrte azzal, hogy nem csapatta el a túlbuzgó szolgákat.
Nemsokára az lesz a Munka Törvénykönyvében, hogy a főnökünkkel kötelesek vagyunk egyetérteni. Épülnek a feltételek. Innen már csak egy lépés, hogy a lelkünkben szükséglet támadjon arra, hogy óvjuk és dicsőítsük azokat, akikre bízattunk.
Istenem, mit írna ezekről Ady!
.
6 megjegyzés:
Én sejtem. Adynak jó volt a szaglása. Ismét leírná az egyre több mai magyar emberről: "ember az embertelenségben."
Mert ami itt folyik, az már régen az.
Lehet, hogy megérjük még, hogy Kolompár Orbánnak nevet kell változtatnia? ;)
Megengeditek? Nagyon idevágna. Egy alig ismert, meglehetősen hányatott sorsú munkásköltőnktől, Soós Zoltántól egy vers részlet:-
"Kis kurvák, hírneves ribancok
hada ropja, adja a flancot.
Közöttük riszál - farát rázva -
a ránk maradt sok méltósága,
ki múltjukért már nem ugatnak:
nőket tálalnak új uraknak,
s tanítják őket - ez a rendje -
úri-murira, etikettre.
(...)
Növekvő láncban
ugrál a horda
apró hülyéket
tova sodorva.
Tüzeli őket iszonyatos kórság:
sokat elbírt már,
sokat elbír most,
sokat elbír még
ez az ország.
(...)"
Szerencsétlen "hülye" költőnk, természetesen, ahogy a korban illet, ahogy a korhoz illett, kiút mutatással zárta a nagy lélegzetű versciklusát, amely utolsó sora így hangzik: "Csak azért is lesz kommunizmus." Számomra azért kedves ez a vers, mert alapjaiban az a véleményem, hogy Magyarországon nem volt rendszerváltás Horthy után. A baloldali pártnomenklatúra élből, gyárilag, csípőből majmolta a Horthy taknyot, a hétszilvafás, dzsentris, bunkó provincializmust, a mezei ostobaságot. Éjjenek a pávák! Meg mindenféle politikai rendszerek! Tehát én nem csodálkozok a fideszen.
Van tőle kötetem. Amikor a kilencvenes évek elején a Népszabadságnál dolgoztam, néha beszélgettünk. Jókat. Ő volt a portás.
Én még fiatal vagyok, de már eléggé kiábrándultam a politikából.
Elegem van, igaz nem lehet tenni semmit ellene.
Leshetik, hogy elmegyek 2014ben szavazni! Hacsak nem lesz valami igazi nemzeti párt. (aminek eddig semmi jele sincs)
Kedves Gyula: a mostani helyzet pont azoknak köszönhető, akik 2010-ben sem mentek el szavazni. A jelenlét hiánya okozta a látszat kétharmadot.
Megjegyzés küldése