 |
| Fotó: AP/SITA |
Semmiképpen nem szeretném megbántani a magyar kormányt, hiszen eppen elég bajuk van enélkül is, de lassan szánhatnának arra egy hétvégét valamelyik Orbán-tanyán, hogy megbeszéljék: nem kellene-e most már lemondani? Nem kellene-e megdumcsizni a tisztes visszavonulás lehetőségét?
Tudom, hogy nehéz dolog, hatalmas lelki kínkeserv szembenézni a valósággal, de ez előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz, és talán azt is be kellene látni, hogy semmiféle hatalom nem ér egyetlen vércseppet se.
Ez a dolog, ez a kormányzásosdi nem megy. Hiába a sok nagyképűsködés, sértegetés, mutogatás, harsánykodás, nem lehet tovább cirkusszal takargatni azt, ami van: a semmit. A totális káoszt, a túlszervezett anarchiát, a király és az udvartartás meztelenségét - és akkor még a királyság köztársasági elnökéről szó sem volt.
Fura módon ez nem az államháztartási adatokról, nem az eladósodottak reménytelenségéről, de még csak nem is arról jutott eszembe, hogy mi vár a gyerekekre a jövő heti iskolakezdés után az abszurd hoffmannista kurzusban. Hanem arról, hogy miközben a kormány hónapok óta sértegeti, alázza a fegyvereseket, pláne azokat, akik - szerződés szerint - korábban mentek nyugdíjba, mindenféle élősködőknek beállítva őket, most mégis inkább ezer katona elbocsátását tervezi. És éppen azért idén, mert most még a java részüknél ki lehet használni azt, hogy megvan a nyugdíjhoz elég szolgálati idejük.
Ezt azért már nem kellene. Van egy bizonyos pont, ami után a teljes koncepciótlanság, a mindent elhibázó kapkodó bűvészkedés szomorújátékká nyomorodik. Ha egy kormány ide jut, akkor azt kell mondani, hogy bocs, nem megy. Jót akartunk, de valahogy nem jött össze. Hiteltelenek lettünk. Magunk előtt is. Az nem lehet, hogy a nagykapukra folyamatosan kiskapukat vágunk, de amikor egyiken se férünk be, inkább kiütjük a falakat. És valami idegenekre meg rontókra fogjuk, hogy nahát, összedől a ház.
Tudom, hogy nehéz kimondani: nem Matolcsy alkalmatlan, nem az a baj, hogy Semjén nevetséges, Hoffmann zavaros, Pintér szavahihetetlen, vagy éppen Simicska kezdi mocsárba húzni az egész miskulanciát.
Orbán alkalmatlan. Kár érte, őszintén mondom. De ki kell mondani. Ez az első lépés ahhoz, hogy elinduljunk. Mindegy merre, csak végre valamerre.
(Népszava)
4 megjegyzés:
Hát, most megint sikerült belecsapni a lecsóba. Sajnos nagyon igaz.
Egyre inkább látni, hogy kaki van a palacsintában, és Viktorunk elgondolkodhatna, mielőtt az ő torkán nyomják le ezt a bizonyos palacsintát. Mert abból bizony baj lesz.
Ezen a "fegyveres" dolgon mi már rég túl vagyunk itt Romániában. Volt egy kis ejnyebejnye, kiabálás, a nyár központi témája mégis az, hogy érdemesebb Bulgáriában tengerezni. Nem mondott le senki, és talán jól van ez így, nem kell lemondjon senki. Csak rosszabb ne legyen. Errefelé ezt szokták mondani.
http://www.youtube.com/watch?v=Fkx8K9VqVh0
Régi MSZPs videó de még mindig van benne igazság. :)
Igaz nem mintha jobb lenne az MSZP, leszámítva, hogy nem volt mini személyi kultusz náluk a terv része.
Kedves Attila: jogos, rosszabb ne legyen. De engedtessék már meg, hogy jobbra vágyjunk. Méltatlan ami itt van, arról nem is beszélve, hogy ennyi idő után már igazán nincs kire kenni, hisz mindenütt ők vannak.
Megjegyzés küldése