Ítéletidő

Kisebb... nem, mondjuk csak ki: nagyobbfajta szenzációt keltett, hogy az interneten, nevezetesen a Facebookon alakult egy csoport, amelyik azt követeli, hogy ne legyen központi tűzijáték, hanem az arra tervezett pénzt kapják inkább az árvízkárosultak. A szenzáció elemei a következők: a csoport óráról-órára duzzadva, szinte követhetetlen sebességgel érte el a százezer tagot, majd még többet. A kormány fölfigyelt erre a szokatlanul nagy és gyors népi mozgásra, és azonnal megígérte, hogy igen rövid időn belül napirendre tűzi a dolgot - ami praktikusan azt jelentheti, hogy a tűzijáték elmaradhat. Ráadásul a vidéki városok is csatlakoznak a mozgalomhoz, egymás után jelentik ezt be. Vagyis, igazi népi kezdeményezésre sok száz milliót spórolunk meg - olyan pénzt, amit amúgy mi fizettünk be adó gyanánt. 

Ilyen ötletekre szerveződő csoportok naponta ezerszámra keletkeznek a Facebookon, és némi érdeklődés után el is halnak. De miért éppen most, és miért éppen Budapesten?

Talán azért, mert szinte az egész országot szétpusztító, szokatlanul ellenséges, brutális időjárási jelenségek, most valamiért megkímélték a fővárost. Az is lehet, hogy ez a szerencse egy kis lelkiismeret-furdalást okozott. Nem is csodálnám, hiszen amivel hosszú heteken át szembesülnünk kellett látványban, hírben, riportokban, rokoni, baráti beszélgetésekben, az a halottak számától eltekintve legföljebb háborúkban tapasztalható. Mindenesetre erről a városról az utóbbi hetekben kiderült, hogy jó emberek lakják, hiszen rendkívül sokat adakoztak. Pénzt is, mást is. Embereket is. Láttam például egy komplett rendőrhadsereg országúti vonulását, amikor gátszakadást mentek megállítani. Igenis büszke voltam rájuk.

Ha már az emberi erőforrásoknál tartunk, szeretnék mindenkit megkérni arra, hogy valamilyen módon legyenek kedvesek jelezni a magyar tűzoltóknak, hogy tudjuk, mit műveltek az utóbbi hetekben, és igenis megint bebizonyosodott, hogy békeidőben ők alkotják a legerősebb és leghatékonyabb hadseregünket. Igazi hősök ezek az emberek, akik az életüket kockáztatják értünk, minden képzeletet meghaladó teherbírással. Miközben egész egyszerűen szinte gyalázatos anyagi körülmények között élnek.

Nem tudom, mit adhatunk nekik - talán, ha már a tűzijátékpénzről van szó, akkor valami kis pénzt is, a megtakarításból, de azt is el tudom képzelni, hogy valaki utazási, üdülési lehetőséget ajánl föl nekik, vagy például az amúgy elég gazdag közéleti emberek és pláne politikusok lemondanak VIP-lehetőségeikről, és néhány tűzoltót elküldenek maguk helyett a foci világbajnokság döntőjére... nem tudom.. találjuk ki. Háborúban és háború után a hősöket illik kitüntetni és megjutalmazni. Pláne fontos ez olyankor, amikor bármikor rá vagyunk utalva a hősiességükre. De ha semmi más lehetőség nincs, legalább köszönjük meg nekik.

Elárulok még valamit: nagyon könnyen csatlakoztam a csoporthoz, mert én eléggé régóta azt szeretném, ha a tűzijátékot, a petárdát és minden pirotechnikai eszköz használatát betiltanák Magyarországon. Mert ezzel a szép, látványos, szórakoztató dologgal olyan kínokat okozunk a velünk élő állatoknak, ami szerintem megengedhetetlen. Kutyák, lovak, sőt tehetek ezrei őrülnek meg, menekülnek és pusztulnak el minden év augusztusának huszadik napján éppen úgy, mint szilveszterkor. Nem mondhatom persze, hogy tiltsuk be, mert úgyis értelmetlen lenne, de soha ne feledkezzünk meg arról, hogy amit művelünk, az barbárság.

És még valamit: nem vagyok babonás, nem hiszek az istencsapásokban, de kérem, soha ne tűrjük el többé, hogy valaki politikai, választási plakátokra olyasmit merészeljen írni, hogy ÍTÉLETIDŐ 2010. április 11. Most mindjárt június vége van, és gyakorlatilag azóta esik az eső. Nem szabad kísérteni a sorsot. A következő választás előtt ne feledjük el egy Facebook-csoportban erre figyelmeztetni a politikusokat. Hiteltelenek lehetünk, de cinikusak ne legyünk.

(Klubrádió, Hetes Stúdió)