Úgy tűnik, megkezdődött a második médiaháború. A hadüzenetet úgy hívják, hogy médiatörvény. Ennek legnevetségesebb része a múlt hétig az volt, hogy a Fidesz-kormány az internetet is ellenőrizni szeretné. Persze mi, okoskodók, azt gondoltuk, hogy nahát ezt úgyse lehet. Aztán a múlt héten különös dolgok történetek a Facebookon. (Az a legnagyobb, úgynevezett közösségi portál a világon. Ha országnak tekintenénk, akkor ma ez lenne a legnépesebb. Igazi politikai erővé vált, így aztán nem véletlen, hogy egyes fundamentalista vezetésű országok tiltják a használatát vagy megpróbálják korlátozni, esetleg büntetni is.)
Bárki bejelentkezhet, aztán megtalálhatja a régi ismerőseit, kereshet újakat, beszélgethet, képeket, filmeket küldhet, és természetesen politizálhat is. Viszonylag szabadon, hiszen csak az ordenáré és a kirekesztő, emberellenes tartalmakat tiltja a Facebook szabályzata. Azokról a portál tartalmát felügyelők úgy vesznek tudomást, ha az olvasók bejelentést tesznek.
Pár napja eddig ismeretlen, fura jelenségek mutatkoznak. Nekem például azzal kellett szembenéznem, hogy - miközben a Facebook állandóan arra bíztat, hogy keressek még több ismerőst - egyszercsak figyelmeztetéseket kaptam, hogy zaklatom az embereket a bejelöléseimmel. Ebben az volt az érdekes, hogy nem jelöltem be senkit, hanem csak visszaigazoltam azokat, akik engem bejelöltek. Amikor ezt megtárgyaltuk a facebookos ismerőseimmel - bár gyanakodtunk, hogy valami gonoszság lehet a dolog mögött - arra jutottunk, hogy nyilván hiba van ebben a hatalmas rendszerben. Aztán egyre többen számoltak be arról, hogy őket is figyelmezteti a Facebook. Fura módon ezek mind baloldali-liberális emberek.
Vasárnap azonban bizonyosságra jutottunk: a Facebook minden előzetes figyelmeztetés nélkül véglegesen törölte a Szomjas oázis nevű kétezer tagot (!) számláló progresszív női közösség oldalát, amelynek férfi létemre természetesen tagja voltam. Azért, mert - a nevével is utalva egy nemrég megjelent antológiára - elsősorban az úgynevezett női irodalom legjobb magyar szerzőinek szövegeit ajánlotta figyelembe. Természetesen volt a dolognak például szexuális tartalma is - mint általában az irodalomnak. A csoportot köztudomással Forgács Zsuzsa, az egyik legismertebb és legharcosabb magyar írónő-szerkesztő tartotta össze. Jó okkal vélhető, hogy a támadás elsősorban ellene irányult.
Mivel a betiltás másképp nem jöhetett létre, csak úgy, ha sorozatosan följelentették a Facebooknál, ez tekintető az internetes médiaháború első komoly győzelmének.
Nem tudom, milyen hatással lesz Magyarország megítélésére, ha kénytelenek leszünk a Facebook irányítóit egy alapos elemzésben tájékoztatni arról, hogy miközben vélhetően nagy szolgálatot tesznek a világdemokrácia fejlődése érdekében olyan országokban, mint például Kína vagy Irán, lassan ide kell figyelniük Magyarországra is. Hiszen itt egy olyan pártkormány kapott abszolút hatalmat, amelyikről még hatalomra jutása előtt kiderült , hogy adatokat gyűjt a választók nézeteiről, egy olyan országban, ahol ezt akkor sem vizsgálja az ügyészség, ha maga a pártigazgató vallja be egy másik közösségi portálon (Youtube) is hallható zártkörű hencegésben. De még ennél is súlyosabb, hogy a minden hatalmi ágat megkaparintó kormányerő a demokráciákban ma szinte egyedülálló médiatörvényével arcátlan módon próbálja korlátozni a sajtószabadságot, beleértve az internetes kommunikációt is. Ezen kívül folyamatosan fenyegetőzik, politikai ellenfeleit kriminalizálja, és talán a világon a leghatékonyabban alkalmazza a karaktergyilkosság eszköztárát. A kormánypárt demokráciafölfogására, gátlástalanságára és módszereire jellemző, hogy vezetői ellenzékben folyamatosan jelentették föl saját kormányukat, és a belső politikai harcok elsőszámú eszköze is a följelentgetés volt.
Föl kell hívni a Facebook és a világ sajtószabadsága fölött őrködő szervezetek figyelmét arra, hogy ma Magyarországon olyan viszonyok vannak, amelyek között nagyonis elképzelhető, hogy hívő önkéntesekkel vagy netán fizetett alkalmazottakkal jelentgettetik föl a közösségi portálokon aktívan politizáló ellenzékieket.
Fölmerül persze a gyanú, hogy a jelenségért nem a kormánypártok vagy azok túlbuzgó aktivistái a felelősek, hiszen amióta a parlamentbe jutott a Jobbik nevű újnáci pártformáció, tagjai és szimpatizánsai egyre aktívabbak és egyre jobban elpofátlanodnak. Az interneten súlyos nyomást gyakorolnak a baloldaliakra és a liberálisokra: fenyegetőznek, az ország elhagyására szólítják föl őket - amúgy a kormánypártiakkal teljes egyetértésben. Az sem lenne meglepő, ha ők állnának a támadások mögött.
Bár a Facebook minden kérdés, vizsgálat és figyelmeztetés nélkül tiltotta le a Szomjas oázist, nem tekinthető felelősnek a történetért. Ám jó lenne, ha a magyarok elleni följelentéseket a következő esztendőkben a szokásosnál jóval alaposabban vizsgálnák ki.
Itt jelzem mindazoknak, akik kifogásolják, hogy gyalázkodó megjegyzéseiket moderálom: engem lehet itt gyalázni, de másokat nem. (Már csak azért sem, mert az új médiatörvény alapján még az is előfordulhat, hogy nekem kell elnézést kéni a topicokban bújkáló harcosok helyett.) Ha valaki névtelenül, nem azonosítható módon tesz föl ocsmány, fenygető, sértegető szövegeket, azokat kedvem szerint engedem a nyilvánosság elé.
2 megjegyzés:
Jaj. Ezt még olvasni is rossz! Hát még megélni. Lehet, hogy Forgács Zsuzsa Bruria ezentúl csak csadorban mehet utcára? Egyébként innen (is) csókoltatom Semjén Zsoltot, nagyra becsülöm Őt és arra kérem, hogy nyilatkozzon, beszéljen, szervezkedjen, amennyit csak tud! Nyújtson be törvénytervezetet minél többet! Szólaljon föl, aktivizálja magát. Ekkor ugyanis talán hamarabb ébrednek az emberek, köztük az Övéi is!
Hajrá Zsolt.
Kovapapa! Önnek igaza van! Joggal bízhatunk Tömjén úrban, aki egymagában képes még más országok pártjait is kibuktatni vagy bejuttatni a parlamentjükbe! De a világ tőzsdéit megingató Okóska Lali király és Szájtépőzár Peti kvalitásai is kimagaslóak! A Nagy Fehér Főnökről nem is beszélve! Bizakodjunk! És néhai Antall József bonmot-jával élve: Alábukunk és majd csak kibekkeljük őket!
Megjegyzés küldése