kedd, január 19, 2010

Egyfajta gesztusok


Amikor ezt írom, még nem dőlt el, hogy a BKV hány nappal hosszabbítja meg a bérletek érvényességi idejét, mert - mint azt azt az általános jogbiztos nagyon helyesen jelezte és a BKV vezérigazgatója elismerte - a bérlet szerződésnek tekinthető, és a BKV nem teljesítette a szerződéseket. Tehát kárpótlás jár az utasoknak.
A BKV jelezte, hogy a szakértők mérlegelnek, de mindjárt azt is, hogy "egyfajta  gesztusként" biztosan nem adnak hat napot. Mert ugye hat napig tartott a sztrájk, hat napig nem teljesült a szerződés, normális ember azt gondolná, hogy akkor hat nap ingyenes utazgatás jár.
De nem. Mégpedig azért, mert az túl drága lenne a BKV-nak, hiszen napi ötvenmilliót veszít ezen a tisztességen.
Én meg azt gondolom, hogy ezen előbb kellett volna gondolkodni. Akkor, amikor még lehetett volna egyfajta gesztusként minimális szolgáltatást nyújtani. Ennek elmaradása azt mutatja, hogy a BKV dolgozói, beleértve a szakszervezeti- és a buszvezetőket semmiféle közszolgálati hivatástudattal nem rendelkeznek, vagyis semmibe sem veszik az utasokat, akiknek adóforintjaiból és egyéb - szerződésszerű - befizetéseiből élnek. Ezeket az embereket nem menti föl az, hogy a sztrájktörvény rossz. Az se, ha a vezetők nem akarnak megállapodni. Ha lett volna bennük hivatástudat és elemi emberség, akkor maga a szakszervezet rendelkezett volna a minimális szolgáltatásról. Mivel ez elmaradt, gyerekek, öregek, betegek fagyoskodtak az utcákon, nekünk semmiféle tekintettel nem kell lennünk sem a BKV-ra, sem a sztrájkolókra. Intézzék el egymásközt a napi ötvenmilló dolgát.
Ha ez nem megy, ha nem kapnak hat napot a bérletesek, akkor a kormány vonja le a maradékot a BKV-nak juttatandó - az adónkból kiszakított - apanázsból. Ha ezt nem teszi meg, akkor egyfajta gesztusként sztrájkoljanak az utasok. Február első hat napjában senki ne lukasszon jegyet és senki ne mutasson föl bérletet.
Tudom, hogy amit írtam fölháborít majd egy csomó embert. De nincs más eszközünk a teljes kiszolgáltatottság ellen, mint az, ha egyfajta gesztus gyanánt erőt mutatunk az embertelenség ellen.

4 megjegyzés:

szürke_tapir írta...

Teljesen korrekt, éleslátó írás. Egyetlen kérdés vetődik csak fel bennem: miért pont a magyar buszvezetőknek kellene rendelkezniük közalkalmazotti hivatástudattal?? Rossz dolog ám kilógni a sorból :)

cicukám írta...

Egy barátnőm férje buszvezető. ha csak teheti, soha nem sztrájkol Most nem tudta megszervezni,Mesélte és ez sehol se volt hír!!!!! , hogy az első nap hajnalban, úgy fél 3 tól minden garázsban bomba riadó volt.
Feltehetően ezt nem ők szervezték, de akik gerjesztették a sztrájkot, hogy még véletlenül s tudjon 1 sofőr se sztrájkot törni, ill munkát felvenni.
+ megjegyzés:
Vannak JÓ BUSZVEZETŐK IS, csak KEVÉS VAN BELŐLÜK!!!

Kováts Kristóf (kovapapa) írta...

Ha az elején még lehettek illuzióim, hogy ez egy igazi munkásöntudatos szerveződés, legkésőbb Gaskó sztrájkführer színrelépésekor tudtam, hová is sorolandó ez a történet.

Malvina írta...

Az a legnagyobb csapda ebben a "szoáréban", amibe navigáltuk magunkat , hogy se belső, se külső feltételrendszerünk, tartalékunk nincsen ahhoz, hogy konzekvensen gondolkodhassunk, cselekedhessünk, szervezhessük az életünket. Miért pont a sztrájkok esetében történne ez másként? :((

Fodor Ákos: ECCE HOMO

Fenyegetésük
mulatságos. De ahogy
félnek: megrémít.

Népszerű bejegyzések