Minden családban van egy – többnyire – öreg ember, aki bármilyen társaságban, bármikor, bármilyen alkalomból mindig ugyanazt mondja. Kicsit kínos az ilyen. Ha vendég jön, előre figyelmeztetni kell, hogy ne lepődjön meg, ha a Papa hosszasan meséli el, hogy Gyurcsány takarodjon. Vagy a Mama elemzi önfeledten, órákon át, miért Orbán a hibás. És, hogy ő előre megmondta… Hogy mit, az mindegy.
Ha az ember leül a tévé elé, hogy nézzen – vagyis a lakásába engedjen - egy fideszes politikust, akkor ilyen fiatalon megvénült Papákat láthat évek óta. Jómagam eléggé régen kikapcsolom olyankor a hangot, és csak a testbeszédet figyelem. Aztán az interneten elolvasom, miket beszéltek. Megdöbbentő, mennyire ellentétes lehet a két üzenet.
Az, hogy Orbán miket ordibál hívei előtt, az már teljesen mindegy, hogy Kósa miket hord össze, az is. De van a Fideszben olyan ember is, mint Varga Mihály, akit azzal tisztelek meg, hogy nem halkítom le. Mert kíváncsi vagyok, hogyan tompítja a többi Fidesz vezérkarnagy nagyotmondásait.
Erre most Varga Mihály azon gondolkozik nyilvánosan, hogy talán mégis jobb lenne az EU-n kívül.
Hacsak nem az a baj, hogy az EU mégsem találja annyira hiteltelennek Gyurcsányt, igenis segít, és ez már kicsit látszik is a tőzsdén, meg a forint árfolyamán. Végülis – ha a Fidesz nem tud kilépni ebből a családi vénemberes szerepből, tán még azt is megéljük, hogy jobb híján azzal kampányol a következő választáson, hogy lépjünk ki az Unióból, sőt megelőző csapásként jövőre nem is indul az EP-választáson. Mert ez az aljas Unió szóba állt egy Gyurcsánnyal. Akkora lenne a rémület Brüsszelben, hogy tán még be is omlana az EU. És akkor ki se kellene lépni, mégis újraalapíthatnánk a KGST-t. Csak akkor már most kellene vigyázni, miket beszél Orbán az oroszokról.
1 megjegyzés:
Bennem viszont lassan már egyáltalán nem kérdőjeleződik meg, hogy Varga Mihály szavait ezek után nemigen lehet komolyan venni!
Megjegyzés küldése