Megint föltaláltam

"Valaki" azt kérdezi, hogy miket olvasok, illetve tulajdonképpen azt, hogy olvasok-e egyáltalán. Mármint könyvet.

Olvasok, csak sokkal kevesebbet, mint amennyit szeretnék. Bár most nagyon jó nekem, mert az utóbbi hetekben a fiam azt követeli, hogy miközben ő fürdik, én olvassak föl neki Benedek Elek-népmeséket és mondákat. Néha az az érzésem, hogy nem is figyel, de a mese végén rákérdezek, és kiderül, hogy pontosan ért mindent, kivéve egynémely szavakat. Azokat persze elmagyarázom, mert szerencsém van, hiszen tudok például erdélyiül.

Tegnap a Lehel kürtjéről szóló mondában érdekes dolgot leltem. Amikor Lehel agyonüti a császárt, azt mondja elégedetten, hogy most már meghalhat, mert egy császár szolgája is lesz a túlvilágon. Tudjuk, hogy ez hajtotta pár évszázaddal később a török harcosokat, mint ahogy a mostani szélsőséges, az iszlámra amúgy nem jellemző módon gondolkodó terroristákat, az öngyilkos merénylőket is. Ebben az értelemben az ősi magyar vallás és világkép inkább a harcos iszlámhoz állhatott közel. Az is egybecseng, hogy Lehel vallomásában azt mondja: nem azért tarják rettegésben a tőlünk nyugatabbra élőket, mert ők rablók, hanem azért, mert Isten ostorai. Vagyis Attila jogutódjaiként ideológiai alapot találtak a fosztogatáshoz. Alighanem szerencsénkre alaposan megverték őket, mert rosszabbul is járhattunk volna, ha az egész országot lerohanják, hogy fészkükben pusztítsák el a kalandozókat.

A fiam persze ebből csak annyit ért, hogy nagy csihi-puhi volt, és a magyarok nagyokat nindzsáskodtak itt a környéken. De már nem.

Ha már magyari őstörténet: azon gondolkoztam, hogy a keresztény egyházak vezetői azért kezdenek távolodni a turulkodástól, a szenteléstől, mert rájöttek, hogy őket is kezdi veszélyeztetni az újmagyariősvallás, vagy csak a kerülik a botrányt. Vagy esetleg rájöttek, hogy a keresztény embernek dönteni kell: vagy a turul, vagy a Szentlélek. Mondhatni, Isten irgalmatlan tréfája, hogy a magyar ősanyának jósló álom és a Máriát az áldottság hírével meglepő eset szinte ugyanaz a képlet. Csak az egyik pogány, a másik meg nem. (Persze a madár képében látogató áldóval tele van az őrtörténet.)Természetesen az újmagyariősvallás simán átléphet a pogány-keresztény színvallás kérdésén: az egész kereszténységet mi, sumérfiai magyarok találtuk ki. A zsidók is belőlünk loptak, ahogy az egyiptomiak, a kínaiak, és mindenki. Hogy mást ne mondjak, húszezer éves a koronánk.

Egyébként az utóbbi időben kifejezetten szokatlan könyveket olvasok, legalábbis abban az értelemben, hogy nem szépirodalmat. Például Szentgyörgyi Zsuzsától a Mérnök-tudós-iskolateremtő Michelberger Pál és kora című rendkívül érdekes könyvet. Természetesen azért kezdtem bele, mert ismerem, és nagyra becsülöm Szentgyörgyi Zsuzsát, de aztán kiderült, hogy ezt a beszélgetéseken alapuló - életrajzi könyvet gyakorlatilag nem lehet letenni. Egy rendkívüli mérnökember életén keresztül sokkal többet tudhatunk meg a múltunkról, mint ha szabályos történelemkönyvet olvasnánk. Engem egy kicsit érint is, hiszen Michelberger Pálnak is volt köze az Ikarushoz meg nekem is - ott hallottam-olvastam először a nevét -, hiszen a nyolcvanas években az Ikarus lapjánál dolgoztam.

Csak egy példa: sokszor gondolkoztam azon, hogy miért nem volt személyautó-gyártás Magyarországon. Michelberger Pál szerint "Az egész KGST-politika arra ment, hogy a személyforgalom vissza legyen szorítva. Nem is volt fejlesztés. Azt a szerencsétlen Wartburgot, a Trabantot hány évek keresztül gyártották változtatás nélkül. A Moszkvicsot is, a Ladát is. Megvették a Fiattól a licencet és nem nyúltak hozzá."

Vagyis volt itt egy úgynevezett "politika", amelyik nem csak azt mondta, hogy nem mehetsz nyugatra, hanem egyáltalán, lehetőleg maradj csak otthon, mert az a biztos. És ha pár éves várakozás után kapsz egy autót, mi nem tesszük se jobbá, se biztosabbá, dögölj meg nyugodtan, ha baleset ér. És én ebben a rendszerben éltem.

Tele van ez a könyv ilyen érdekességekkel, olyanoknak ajánlom, akik a „sztároknál” is fontosabb emberek gondolataira kíváncsiak.

Az is érdekes, hogy a másik könyv, amit olvasok – tegnap óta -, véletlenül - vagy nem, mert jó, hogy van ilyen kiadó - szintén a Typotex-kiadványa: Dr. Fülöp András írta, és az a címe, hogy Szarvasbikák, gépmadarak. Dr. Fülöp András az ország egyik legkiválóbb pilótája volt, most halt meg. Párszor találkoztam vele, mert az öcsém mestere és példaképe volt. Bár nem hiszem, hogy ez másoknak sokat mond: azok közé, a fél kézen megszámolható emberek közé tartozott, akiket az én testvérem csakugyan tisztelt és szeretett.

Jut eszembe a röpülésről: megint föltaláltam, kitaláltam egy nagyon jó játékot. Három méteres horgászbotokra, méteres damillal apró röpülőket szereltem – ezeket játékboltban vettem, nagyon könnyű kis papírszerű műanyag modellek, és eredetileg arra valók, hogy a gyerek eldobja őket, és szépen szálljanak. Fantasztikusan jól röpülnek damilon, különféle figurákat lehet velük csinálni. A lényeg: egész délután röptettek a gyerekek, és már azt is kitalálták, hogy világbajnokságot rendezünk ebből a játékból.