Peking és a paták

Arra gondoltam, hogy megpróbálom - legalább néha - egy kínaival együtt nézni az olimpiát. Igazából L. úrra, a derék boltosra számítottam, akit vagy tíz éve ismerek, de pechem volt, mert hazautazott álmélkodni. Bár így is éppen elegen maradtak ahhoz, hogy találjak köztük valakit, aki kicsit befogad, és legalább megtudok valamit róluk. De ők bizony zárkózottak, így éppen csak néhány pillanatot sikerült elkapnom, persze kínai üzletekben. A rövid ötpercek alatt, annyi boldogságot láttam, mint amennyit én éreztem összesen az olimpiát látva. Büszkék. Mindenre. Alighanem van is rá okuk. Talán nem tévedek, ha azt gondolom, hogy Kína hatalmas növekedésének motorjai a szerterebbent kínaiak voltak.
Ha Pekingben lehetnék, biztosan ugyanazt a technikát választom, vagyis nem megyek el versenyre, csak akkor, ha magyarok játszanak, a többit a nép körében nézem.
Nem biztos, hogy őszinték lettek volna velem – mert én se lennék senkivel a helyükben -, de a gesztusok talán az elősejtéseimet erősítették volna. A sok boldogság dacára nem lehet könnyű kínainak lenni, annyira, hogy nem tudom, szeretnék-e mostanában kínai lenni - persze Kínában. Az biztos, hogy húsz-harminc éve nem szerettem volna. Azóta annyi változott, hogy talán jó lenne végig nézni, átélni, ahogy egy sokezer éves kultúra azzá növi ki magát, amit megérdemel. Igazi világhatalommá. Az most más kérdés, hogy az ember egyáltalán örülhet-e annak, hogy vannak világhatalmak. Én fölöttébb unom őket – az olimpián is. Azt, hogy minél erősebb egy nagy állam, annál nagyobb a valószínűsége, hogy egy kis csoport túlságosan nagy befolyást szerez a világ sorsának alakításában. Az alakítás persze többnyire nyomorítást jelent. Az olimpia esetében például politikával vagy doppinggal. És nem tudom, hogy jó-e, ha a világ legnépesebb országa, igen népes diaszpórával úgy lesz világhatalom, hogy közben még valami, eléggé titokzatosan működő, fura kommunista párt irányítja. Jó, persze, azt mondják ők, hogy a kapitalizmussal járó demokrácia nyakló nélkül való bevezetése emberek millióinak életébe kerülhetne - ezt is el lehet fogadni. Meg azt is, amit szintén gondolnak, és mondogatnak: tudják, hogy még nem egészen tökéletesek, de hagyjuk őket a saját tempójukban fejlődni. Még Tibet dolgában is. Tibetnek legföljebb olyan reményei lehetnek, mint nekünk Trianonnal: Kína afféle, élhető unióvá válik, mint az EU, amelyben a jogok előbbre valók, mint bármi más. Egy elegáns állam. Vagy legalább eleganciára törekvő.
Mert Kínában ma éppen az eleganciával van baj: néha kibukkan a pata a köpönyeg alól. Ha valami nem elegáns, az nem is jó, mondja mindig az öcsém, ha gyanakszik.
Ami igazából érthetetlen az az, hogy ha egy ilyen erős hatalom ilyen teljesítményekre képes, mint egy olimpia fölépítése és megrendezése, akkor miért érzi mégis gyengének magát.
Az a kisebbik baj, hogy csaltak az olimpia megnyitóján. A tökéletes látvány és hallvány kedvéért bevágtak olyan képeket, amelyek kicsit korábban készültek…, nem is az a lány énekelt, akit láttunk… Ezek bocsánatos dolgok: aki nem tudja, hogy az illúziók világában élünk, szinte állandóan, az ne nézzen televíziót.
Az már kicsit kínosabb, hogy a nemzetiségek fölvonulásában egyetlen egy nemzetiséget sem képviseltek az amúgy igen aranyos gyerekek a csodálatos népviseletekben. Ötvenhat úgynevezett „etnikum” van Kínában – de jól ismerjük ezt a kifejezést! – ám a lakosság kilencven százaléka han. (Mintha csak itthon lennénk. Bár azt kétlem, hogy amikor nemsokára Budapesten lesz az olimpia, megtennénk azt, hogy barnítóval bekent, amúgy sápadt arcú gyerekek vonulnak cigány népviseletben. Itt ezt már nem lehet.) Egy olyan országban, ahol a világnak azt kellene mutatni, hogy a nemzetiségek igenis jól vannak, ez azt üzeni, hogy mégsincsenek annyira jól. Mitől féltek? Gyerekektől?
Nem elegáns az se, hogy egyáltalán fölmerült olyasmi, hogy a – ráadásul nemzetközi, tehát vendég - sajtó bármiben korlátozható. Megmagyarázhatatlan, hogy a külföldi tudósítók - akár egy percre is - nem érhetnek el internetes oldalakat, az meg egyenesen abszurdum, ha csak akkor forgathatnak Peking bizonyos területein, ha azt előre bejelentik. Ha valaki olimpiát akar rendezni, ráadásul nyilvánvalóan azért kapta ezt a jogot, mert a világ bízott abban, hogy csakugyan javulnak, emberségesednek a körülmények, mire elkezdődik a világjáték, ilyen hibákat nem követhet el. És ezek nem belügyek, nem lehet ősi szokásokra, vagy a kínaiak diktatúra-vágyára hivatkozni.
Mint ahogy az is érthetetlen, szorongósan pitiáner dolog, hogy apró kis tüntetések résztvevőit begyűjti a hatóság. Az meg pláne, hogy bibliákat kobozzon el derék hittérítőktől. Ez nem elegáns egy olyan országban, ahogy ezerszer több ember születik naponta, mint ahányat meg lehet téríteni.
Egy riporter azt mondta, hogy Pekingben néha rátört egy érzés: az is lehet, hogy jobb egy puha diktatúrában élni, mint egy kemény demokráciában. Jó mondás, de talán meg kellene erről kérdezni Kína népét – beleértve természetesen a tibetieket is. Bár, ha ez bekövetkezne - még a sanghaji olimpia előtt -, akkor már nem lenne okom finnyázni, kilógó patáról beszélni. Addig is minden nap üzenni kell: szeretjük a kínaiakat, nagyszerű emberek egy nagyszerű országban, ám itt az ideje, hogy jobban szeressék magukat is.
(http://www.hocipo.hu)

Megint föltaláltam

"Valaki" azt kérdezi, hogy miket olvasok, illetve tulajdonképpen azt, hogy olvasok-e egyáltalán. Mármint könyvet.

Olvasok, csak sokkal kevesebbet, mint amennyit szeretnék. Bár most nagyon jó nekem, mert az utóbbi hetekben a fiam azt követeli, hogy miközben ő fürdik, én olvassak föl neki Benedek Elek-népmeséket és mondákat. Néha az az érzésem, hogy nem is figyel, de a mese végén rákérdezek, és kiderül, hogy pontosan ért mindent, kivéve egynémely szavakat. Azokat persze elmagyarázom, mert szerencsém van, hiszen tudok például erdélyiül.

Tegnap a Lehel kürtjéről szóló mondában érdekes dolgot leltem. Amikor Lehel agyonüti a császárt, azt mondja elégedetten, hogy most már meghalhat, mert egy császár szolgája is lesz a túlvilágon. Tudjuk, hogy ez hajtotta pár évszázaddal később a török harcosokat, mint ahogy a mostani szélsőséges, az iszlámra amúgy nem jellemző módon gondolkodó terroristákat, az öngyilkos merénylőket is. Ebben az értelemben az ősi magyar vallás és világkép inkább a harcos iszlámhoz állhatott közel. Az is egybecseng, hogy Lehel vallomásában azt mondja: nem azért tarják rettegésben a tőlünk nyugatabbra élőket, mert ők rablók, hanem azért, mert Isten ostorai. Vagyis Attila jogutódjaiként ideológiai alapot találtak a fosztogatáshoz. Alighanem szerencsénkre alaposan megverték őket, mert rosszabbul is járhattunk volna, ha az egész országot lerohanják, hogy fészkükben pusztítsák el a kalandozókat.

A fiam persze ebből csak annyit ért, hogy nagy csihi-puhi volt, és a magyarok nagyokat nindzsáskodtak itt a környéken. De már nem.

Ha már magyari őstörténet: azon gondolkoztam, hogy a keresztény egyházak vezetői azért kezdenek távolodni a turulkodástól, a szenteléstől, mert rájöttek, hogy őket is kezdi veszélyeztetni az újmagyariősvallás, vagy csak a kerülik a botrányt. Vagy esetleg rájöttek, hogy a keresztény embernek dönteni kell: vagy a turul, vagy a Szentlélek. Mondhatni, Isten irgalmatlan tréfája, hogy a magyar ősanyának jósló álom és a Máriát az áldottság hírével meglepő eset szinte ugyanaz a képlet. Csak az egyik pogány, a másik meg nem. (Persze a madár képében látogató áldóval tele van az őrtörténet.)Természetesen az újmagyariősvallás simán átléphet a pogány-keresztény színvallás kérdésén: az egész kereszténységet mi, sumérfiai magyarok találtuk ki. A zsidók is belőlünk loptak, ahogy az egyiptomiak, a kínaiak, és mindenki. Hogy mást ne mondjak, húszezer éves a koronánk.

Egyébként az utóbbi időben kifejezetten szokatlan könyveket olvasok, legalábbis abban az értelemben, hogy nem szépirodalmat. Például Szentgyörgyi Zsuzsától a Mérnök-tudós-iskolateremtő Michelberger Pál és kora című rendkívül érdekes könyvet. Természetesen azért kezdtem bele, mert ismerem, és nagyra becsülöm Szentgyörgyi Zsuzsát, de aztán kiderült, hogy ezt a beszélgetéseken alapuló - életrajzi könyvet gyakorlatilag nem lehet letenni. Egy rendkívüli mérnökember életén keresztül sokkal többet tudhatunk meg a múltunkról, mint ha szabályos történelemkönyvet olvasnánk. Engem egy kicsit érint is, hiszen Michelberger Pálnak is volt köze az Ikarushoz meg nekem is - ott hallottam-olvastam először a nevét -, hiszen a nyolcvanas években az Ikarus lapjánál dolgoztam.

Csak egy példa: sokszor gondolkoztam azon, hogy miért nem volt személyautó-gyártás Magyarországon. Michelberger Pál szerint "Az egész KGST-politika arra ment, hogy a személyforgalom vissza legyen szorítva. Nem is volt fejlesztés. Azt a szerencsétlen Wartburgot, a Trabantot hány évek keresztül gyártották változtatás nélkül. A Moszkvicsot is, a Ladát is. Megvették a Fiattól a licencet és nem nyúltak hozzá."

Vagyis volt itt egy úgynevezett "politika", amelyik nem csak azt mondta, hogy nem mehetsz nyugatra, hanem egyáltalán, lehetőleg maradj csak otthon, mert az a biztos. És ha pár éves várakozás után kapsz egy autót, mi nem tesszük se jobbá, se biztosabbá, dögölj meg nyugodtan, ha baleset ér. És én ebben a rendszerben éltem.

Tele van ez a könyv ilyen érdekességekkel, olyanoknak ajánlom, akik a „sztároknál” is fontosabb emberek gondolataira kíváncsiak.

Az is érdekes, hogy a másik könyv, amit olvasok – tegnap óta -, véletlenül - vagy nem, mert jó, hogy van ilyen kiadó - szintén a Typotex-kiadványa: Dr. Fülöp András írta, és az a címe, hogy Szarvasbikák, gépmadarak. Dr. Fülöp András az ország egyik legkiválóbb pilótája volt, most halt meg. Párszor találkoztam vele, mert az öcsém mestere és példaképe volt. Bár nem hiszem, hogy ez másoknak sokat mond: azok közé, a fél kézen megszámolható emberek közé tartozott, akiket az én testvérem csakugyan tisztelt és szeretett.

Jut eszembe a röpülésről: megint föltaláltam, kitaláltam egy nagyon jó játékot. Három méteres horgászbotokra, méteres damillal apró röpülőket szereltem – ezeket játékboltban vettem, nagyon könnyű kis papírszerű műanyag modellek, és eredetileg arra valók, hogy a gyerek eldobja őket, és szépen szálljanak. Fantasztikusan jól röpülnek damilon, különféle figurákat lehet velük csinálni. A lényeg: egész délután röptettek a gyerekek, és már azt is kitalálták, hogy világbajnokságot rendezünk ebből a játékból.

Egy gójos már fölakasztana

a mai cikkükra a GME válasza

imiblues

Kevésbé Tisztelt Népszava és e cikk írója ! Amennyiben nem ő e cikk szerzője,...

aug. 15. (3 napja)

imibluesBetöltés...

aug. 15. (3 napja)

imiblues címzett: andrassewi

aug. 15. (3 napja)

Válasz

Kevésbé Tisztelt Népszava és e cikk írója !

Amennyiben nem ő e cikk szerzője, akkor ezért és csak ezért elnézést kérek !

Az Önök lapja és Ön is vagy kollegája szerint mi szélsőségesek vagyunk. Én pedig úgy gondolom, hogy ez a mádium
és bértollnokai a baloldal szélsőségesei, oly annyira mint a Gój Motoros Egyesület tagjai.

Megjegyzem, ha valóban szélsőségesek lennénk, mint ahogy állítják nem a Magyar Köztársaság Bíróságánál
tennénk jogi lépéseket Önökkel szemben, hanem a gyorsabb és hatékonyabb módszert választanánk arra,
hogy kellő jómodorra tanítsuk Önöket. (Népszava, Andrassew Iván, Németh Péter és követőit)

De mint bizonyára Önök is előtt ismert, a Gój Motorosok megindították a jogi keresetet a fent nevezettekkel szemben.
Talán nem ártana erről is tudósítaniuk a Népszava antifasiszta olvasóit, nem is beszélve lelkes támogatójukat Fletót !

Egyben tájékoztatom Önöket, és e cikk íróját, hogy nem egy portás, hanem több civil szervezett meghívására megyünk.
Az igaz, hogy az egri kórház védelmében és valóban tiltakozásunkat kívánjuk kifejezni a Hospinvesttel szemben.
Ennek több oka is van, de egyet azért mellékelek, ami nagyon hasonlít Önökre is. Ez pedig a hazugság !!!
Deák úr több héten keresztül, minden sajtó orgánumban azt mondta, hogy a kórház dolgozók nagy többsége aláírt.
Ezzel szemben ma már azt mondja, hogy máshonnan hozott orvosok írták alá a munkaszerződést, ha egyáltalán ez igaz !

De maradjunk a hazugságoknál. Semmilyen meghívót nem küldtünk senkinek, már csak azért sem,
mert nem a mi rendezvényünk, csupán meghívottak vagyunk és csak civilektől érkezett. Micsoda különbség !!!
Csupán a honlapunkon ahogy minden túránkat ezt is közzé tettük a motorosok számára.
Íme az eredeti szöveg:

Dátum:		2008.08.15.
Cím:		Eger - Nemzetgyűlés - Civil szervezetek meghívására
Leírás:		Találkozási helyszín és időpont: M-3 kivezetőjénél található Shell benzinkútnál 14 óra 30 perctől, indulás 15 órakor. Csatlakozási hely és időpont: Maklár, Dobó utca 22. 16 óra 45 perctől, indulás 17 óra 30 perckor. A bejelentett rendezvény főszervezője meghívta a Maklári Motoros Egyesületet és a Gój Motorosokat. A közös begurulásunkkal 18 órakor kezdődik a Nemzetgyűlés. Majd a végén körbe motorozzuk az egri kórházat tiltakozva a Hospinvesttel szemben és tiszteletkört teszünk Eger városában, a kórház védők tiszteletére. Bármilyen jellegű kérdéssel érdeklődni lehet: 30-9-41-61-81 Mindenkit szívesen látunk, akik betartják a MMBTE és GME szabályait ! Meghirdetve: 2008. augusztus 8.

Amennyiben hívei a sajtó szabadságnak és a hiteles tájékoztatásnak, úgy kérem a teljes válaszomat,
változtatás nélkül közreadni, szerkesztés nélkül, mint válaszként a mai cikkükre.

Amennyiben ez nem történne meg a mai napon, úgy ezen cikket is felfogjuk használni az Önökkel szembeni per során.

Üdvözlettel:

Mészáros Imre
elnök

Nekem igen kedves Mészáros Elnök Úr!

Megtisztel azzal, hogy engem szólít meg, de szabadságon vagyok, nem én írtam a kifogásolt cikket. Ezért elfogadom a megelőlegezett bocsánatkérését is. Nem kis munkával elkészített egy képet, amelyre azt írta, hogy Andressew Iván ratyi. (Ratyi = buzi.) Van ebben valami gyermekded báj, de egy elnökhöz talán méltatlan, hogy ilyesmivel bíbelődjön. (Én is elnök vagyok, de biztosan tudom, hogy nem szánnék olyasmire időt, hogy egy képbe firkáljam - pláne, hogy tudom: nem igaz -, hogy "Mészáros Imre kicsit köcsme, és olyan a motorja, mint egy nagyseggű amerikai anyós" - mert ez méltatlan lenne. Gyerekes. Tényleg.)
Azt hittem, hogy több hónapos meghitt utálkozás után legalább a nevemet le tudja helyesen írni. Mást se. Mielőtt elküld egy levelet jó átnézetni legalább egy Word helyesíró programmal. Aláhúzza a hibákat. Ami a szélsőségességünket illeti: lehet, hogy "mádiumunk" bértollnokai legalább annyira szélsőségesek, mint a gój motorosok. Feltételezem, hogy valami kommunisták lehetünk az Ön szemében. Mentségünkre legyen, hogy bár nekünk is vannak járműveink, nem mászkálunk, mondjuk munkásőr egyenruhában, a popónkban veres zászlóval olyanokhoz berregni, akiket nem kedvelünk. Egyébként pedig azt gondolom, hogy ha egy csapat annyira közszereplő, hogy ünnepélyes bevonulásával - mint a jobboldal nehézlovassága - magának a Nemzetnek Az Ő Gyűlését nyitja meg, akkor viselje el, ha nyilvánosan szélsőségesnek mondják. Mi őszintén, mindenféle bértollnokoskodó számítás nélkül gondoljuk Önöket szélsőségesnek. Ez a véleményünk, és ezt jogunk van leírni. Ez itt Európa. "Megjegyzem, ha valóban szélsőségesek lennénk, mint ahogy állítják, nem a Magyar Köztársaság Bíróságánál tennénk jogi lépéseket Önökkel szemben, hanem a gyorsabb és hatékonyabb módszert választanánk arra, hogy kellő jómodorra tanítsuk Önöket." - írja Ön, talányosan. Mire gondol? Jól megvernének? Elütnének minket a félelmetes motikkal? Vagy motorháton elrabolnának, aztán olyan hurkot kapnánk, mint amilyet a szocialistáknak imádkozott (!) valaki Önök közül Egerben a Népszabadság tudósítója szerint? Jó, ezt Ön azonnal cáfolta, de valahogy egybecseng az Önök fórumán (gojmotorosok.hu) olvasható 29802. bejegyzéssel, amelyben a derék Oldman ezt írja rólam: "Könyörgök, akasszuk fel ! Tudom, durva." Bizony durva. De Ön szerint ez nyilván egyáltalán nem szélsőséges. Fújjunk ebből akkora balhét, mint legutóbb Bayer Zsolt meg a Magyar Hírlap, amikor egy nyilvánvalóban álbaloldali, nyilas weboldalon megfenyegették? Azt írja, hogy Önök nem hívtak meg senkit, mert Önök is meghívottak voltak. Akkor ez itt micsoda: "Mindenkit szívesen látunk, akik betartják (...) GME szabályait ! " (GME, ugye a gój motorosok egyesületét jelenti?) Van úgy, hogy egy embert meghívnak egy buliba, aztán ő is elhívja oda a haverjait. Egyébként megnéztem az útifilmet. Rendkívül unalmas ez a hosszú maskarás vándorlás. De legalább arra jó, hogy az ember láthatja, hányszor szegi meg a közlekedési szabályokat a közmondásosan fegyelmezett gój motorosok elnöke. Az meg mindent elmond Önökről - és a meghívóikról is -, hogy egy kórház elé mennek motort puffogtatni. (23 motor, 13 utas – gondolom, az utasok a szájukkal berregtek, hogy tovább növeljék az amúgy is rettenetes félelmet.) Lehet, hogy a fideszesek, a jobbikosok meg a kórházvédők nem tudják, de a kórházak közelében azért van kirakva egy KRESZ-tábla, hogy fölhívja a figyelmet: a környéken beteg emberek vannak, akiknek egyebek mellett csöndre, nyugalomra is szükségük van. Aki ezt megszegi - még ha rendőri fölvezetéssel is, ami egyszerűen elképesztő -, az semmi más, mint közönséges közúti tahó.

Miért hagytuk?

Gyerekkoromban az volt az olimpia körüli legnagyobb vitatéma, hogy indulhatnak-e profi sportolók. Akiről kiderült, hogy pénzt fogadott el, akár ki is zárhatták. Ebből aztán az lett, hogy a szocialistának mondott világrendszerből mindenki indulhatott, mert itt ugye hivatalosan nem voltak hivatásos sportolók, ám a kapitalistából néhány sportolónak választani kellett: vagy a legnagyobb elismerést akarja elnyerni, vagy a pénzt. És persze voltak, akik megszerezték az olimpiai érmet, aztán mentek profinak. Nem nagyon értettem akkor én ezt a dolgot, mint ahogy azt sem, hogy egyszercsak fordult a világ: a hivatásszerűen reklámszerződésből élő sportolók is megjelenhettek az olimpián. Ez vélhetően azzal függött össze, hogy időközben a divatot úgy alakították, hogy a sportruházat hétköznapi viselet lett, és egyéb cégek is kezdtek haszonállatot látni a sportolókban. Márpedig a legnagyobb reklámfelület az olimpia, tehát el kellett érni, hogy a sportszergyártók, a ruhások és a cipősök, na meg a telefonosok, a képernyősök, az órások meg mit tudom én kik, ott legyenek.

Bár azt tudjuk, hogy a szocialista sport embergyárai emberemlékezet óta doppingolták a nyomorult sportolókat, vélhetően ez volt az az idő, amikor a kapzsiság az egész világsportot elkezdte megrontani. Ma ott tartunk, hogy komolyan fölvetődik: a súlyemelést és a biciklit azért veszik ki az olimpiából, mert túlságosan fertőzöttek. Nincs nap, amikor nem olvasok újabb és újabb, eléggé megalapozottnak tűnő véleményeket arról, hogy az élsportban már lehetetlen dopping nélkül világra szóló eredményeket elérni, és csak azért nem buknak le, mert olyan szereket használnak, amik még nem ismertek. És sajnos el is hiszem. Pedig nem akarom elhinni.

És sajnos ez megrontja nekem az olimpiát. Nézem az úszókat és csodálom is őket, meg közben rettegek is, hogy becsapnak. Hagyom magam becsapni. Nem vagyok biztos, de mégis biztos vagyok.

És a héten a kicsi fiammal néztük a vízilabdázókat, és azt mondta, hogy ő is az lesz, és amikor látta, hogy őrjöngök az örömtől egy gól után, azt mondta, hogy majd egyszer ott lesz ő is az olimpián, és azért fogok kiabálni, mert ő dobja a gólt.

És akkor azt mondtam neki, hogy én ezt nem szeretném. Ne legyen élsportoló. Focizzon, vízilabdázzon, csináljon, amit akar, de nem akarom. Nem csak azért, mert nem akarom, hogy élősködők nyomorékot csináljanak belőle, meg azt se, hogy a becsvágy a halálba hajtsa. Nem akarok úgy ülni a medence szélén vagy a tévé előtt, hogy akár csak egy pillanatra is átfut rajtam, hogy a fiam engem is becsapott, amikor hagyta, hogy őt becsapják.

Valakik elvették tőlünk a sportnézés örömét. Elveszik a gyerekektől a példaképesség lehetőségét. Megint - mint szinte mindenben - úgy rabolnak ki minket, hogy közben cinkosok vagyunk.

Miért hagytuk, hogy így legyen? De az is lehet, hogy csak én hagytam, magamban, legbelül, és egyáltalán nincs igazam.

(Klubrádió, Hetes Stúdió)

Minden becsületünk

"Valaki" kérdezi, hogy mi van a gój motorosokkal, és pláne Mészáros úrral, az elnökükkel. "Kár, hogy abbamaradt az üzengetés, nagyon jókat mulattam".
Én is, de ez Elnök Úr elrontotta a játékot azzal, hogy följelentett, azóta nem vagyunk üzenős viszonyban. Bár éppen pár napja megtörte a morcos hallgatást, küldött nekem egy levelet. A szokásos, parádés humorral kezdi:
"MEGÁLL AZ ESZEM, ÉS ÁCSOROG !!!"
A Hír tévés ügy miatt aggódik: "Nos, a riport végén feltett kérdésre, az én tippem a megbízóra, egyértelműen: VERES JÁNOS Helmeczy, nos ő számomra, komoly csalódás ! Annak idején amikor ő lett a - Szögi (ai) - család jogi képviselője, aki ingyen vállalta a képviseletet, mondtam is, hogy olcsó húsnak híg a leve, de azzal nyugtattak meg Gabikáék, hogy a tanár úr régi ismerőse és ő jelentkezett, hogy segít a családnak a jogi képviseletben a bíróságon. Véleményem szerint Gabikáéknak azonnal vissza kell vonnia a megbízást az ügyvédtől !!! Azért komolyan elgondolkoztató, hogy mégis mi folyik a hazai közéletben ! Régebben is írtam, mintha az 50-es években járnánk, azzal a különbséggel, hogy most még nem visznek el bennünket Recskre. Gondolom Veres és Fletó szívesen felépítené nekünk újra, mi meg ha hagyjuk meg is fogják tenni ! Kisberk Szabolcs és Krakkó Ákos és minden további tényfeltáró oknyomozó újságíró mellett kiállunk, mert ha őket megtudják félemlíteni, akkor csak egy lépés és az ő újságírói fogják tájékoztatni a közvéleményt, nem utolsó sorban óhajaikat. Remélem - mármint én, Andrassew Iván (ai) - most is összetrombitálja a média munkatársakat, hiszen ez valóban fenyegetés a sajtószabadság és az újságírói társadalom ellen ! Érdeklődéssel várom hívó szavát egy piknikre !
Ez annyira komoly ügy, hogy helyénvaló, ha megpróbálom Mészáros elnök úrnak is elmagyarázni az álláspontomat. Kicsit túl korán reagált, talán már belátja, hogy kár az első hírre azonnal odarecskezni, fletózgatni, veresezni. Ez egyébként szokása. Ha annak idején nem fenyeget meg azonnal, nem buziz és zsidóz a cicahordás dolog miatt, akkor ezt az egész ügyet hócipős ügyet elintézhettük volna egy óra alatt, és ma együtt motoroznánk a haza üdvére. Más kérdés, hogy ma már nem gójnak hívnák őket, nem vonulgatnának cigányokat rémiszteni, és nem hülyéznének önfeledten azért, mert kimondom azt a triviális tudományos tényt, hogy félelemkeltő erejük abból van, hogy minden robbanómotor működése közben keletkeznek infrahangok, amelyek félelmet keltenek az emberekben, és ez fölerősödik, ha sok motor egyszerre dübörög. Ehelyett Mészáros elnök úr azt érte el, hogy az egész ország röhögött a „cicahordán”, sőt ma már odáig jutottunk, hogy a hirszerzo.hu szexuális hajlamaikon tréfálkozik a Turbómagyarország 2008 szépségversenyben.
Arról a Hírszerzőről van szó, amelyik a gój motorosok Népszava-látogatása előtt Gavra főszerkesztő és Seres megmondóval az élen a lehető legocsmányabb módon viselkedett velem szemben. Odáig mentek kollaborálásban, hogy az egyik munkatársuk – ha jól emlékszem, valami Kiss - egy gój motor hátán pöfögött a Népszava szerkesztősége elé, mert ezt szenzációs riporteri ötletnek gondolta. Közben Gavra úr is és Seres úr is fölismerte, hogy nem lesz hamar előrehozott választás, nem kell sürgősen befarolni a jobboldalhoz, lehet még egy kicsit szemtelenkedni. Ezt írják, csakugyan nagyon bátran:
5. A felvétel tanúsága szerint a nemzeti oldalon is hódítanak az alternatív szexuális viselkedési formák. Van-e szokatlanabb, posztmodernebb és huszonegyedikszázadibb jelenség egy Andrassew Ivánnak dedikált gumibabát csókolgató gój motorosnál? Vajon mi történt a gumibabával a motorosok gyűrűjében demonstrációjuk előtt? Túláradó férfierő és furcsa használati tárgyakra ömlesztett gyengédség - juttassa tovább most!
(http://www.hirszerzo.hu/cikk.turbomagyarorszag_2008_itt_a_halalcsoport_
utoljara_szavazhat_a_selejtezok_resztvevoire.74672.html)
Nem lepődnék meg, ha megint kénytelenek lennének – afféle dumcsinak álcázva a dolgot - bocsánatot kérni, mert különben eléjük vonulnak rettenetesen félelmetes jelmezükben a magyari motoros marconák. (Számomra igazi meglepetés, hogy eddig bátornak tűnő újságírók valóban megijednek tőlük, és csakugyan bocsánatot kérnek, mert véleményt mertek mondani.
Egy olyan világban, ahol motorokkal lehet újságírókat ijesztgetni, egyáltalán nem csoda, ha a gyávaság mellett a sunyiság is erőre kap.)
Visszatérve a HírTV sütőporos ügyére: ha beszélő viszonyban lennénk, megnyugtatnám Mészáros elnök urat, hogy amennyiben kiderül, hogy az a verzió igaz, amit a tévések állítanak, és tüntetést hívnak össze a sajtószabadság védelmében, akkor ott leszek. Én nem szervezem, mert a HírTv sem szervezte a gój motorosok elleni demonstrációt. Ám azt nem felejtem el, hogy arról a legkorrektebb módon tudósítottak. Ez nagy dolog mostanában, meg kell becsülni. Ha viszont az derül ki, hogy a tévések trükköztek, csapdát akartak állítani politikusoknak, akkor azt fogom követelni, hogy örökre takarodjanak a szakmából. Ez így korrekt, mert itt egy határ van, nem lehet az elhülyülésig a politikai nézeteink szerint ítélni.
Ami bűn, az bűn. Ha a sajtóban és a politikában engedünk teret a trükkös jogászkodásnak és a hamis cselvetéses lejáratásnak, akkor iszonyatos árat fizetünk, mert minden becsületünk odalesz, és a végén magunkra is gyanakszunk. Bár én már most is.

Az exkluzív

Amikor Kiss Ernő rendőrtábornok lehugyozta a rendőrpalotát, azt mondtam, nem kellene ezért önfeledten gúnyolni, mert mi is bármikor juthatunk ilyen természetközeli kényszerhelyzetbe. Amikor az derült ki róla, hogy nem ő, hanem szerinte az alteregója az ő lopott kocsijával tört össze egy csomó autót, akkor azt gondoltam: ha egy rendőrparancsnok (!) így viselkedik, az olyan mértékű, minősített hitelvesztéssel jár, hogy soha többé senki nem veheti őt komolyan. De azt se, amit kérdez.
Ehhez képest a most is eljárás alatt álló tábornok egyszercsak fölbukkan a HVG online oldalán, és egy úgynevezett exkluzív interjúban azt állítja, hogy Horn Gyula leállíttatott egy Draskovics Tibor ellen folytatott, Hézag fedőnevű titkos nyomozást 1996-ban. A jelenlegi rendészeti miniszter akkor a pénzügyi tárca közigazgatási államtitkára volt és valami olajos vagy benzinkutas cég jövedéki ügyét tussolta el. Ha jól értem, egy jogértelmezési vita miatt 83 millió helyett csak százezret kellett fizetni.
Ha ez igaz, és valóban törvénysértő eltussolás történt, akkor Draskovicsnak távoznia kellett volna a politikából – mindjárt a börtönbe.
Ha viszont Kiss tábornok úrnak már akkor perdöntő bizonyítéka volt Draskovics ellen, akkor miért nem akkor szólt? Miért nem akkor szaladt a HVG-hoz, hogy rendőri eskűjének szellemében, akár szakmai öngyilkosként, végső megoldással a nyilvánossághoz forduljon?
Ha pedig Horn Gyula eljárását találta bűnösgyanúsnak, akkor pláne miért nem akkor vetette magát az ádáz mókusok elé?
Semmiképpen sem szeretném bírálni a nagyszerű HVG-t, amit mindigis a szakma csúcsának tartottam, de ugye ironizáltak: a dolog „exkluzivitását” ugye az adja, hogy Horn Gyula – közismerten – védekezésképtelen, és ez az egész így bizony gusztustalanabb a falrahugyozásnál is?