Königreich am Rande

http://www.gabrieleschaeferverlag.de/4693.html?*session*id*key*=*session*id*val*

A rabsic szákja

A jobboldal propagandagépezete negatív kampányának legújabb állomásához érkezett: az amúgy kedves, visszafogott és korrekt embernek látszó Tarlós István Fideszen kívüli Fidesz vezér jóelőre népszavazási csalásról beszél. Meg kell teríteni a magyarázkodáshoz arra az esetre, ha a Fidesz megint úgy járna, mint a kettős állampolgárság dolgában: a saját népét se tudja az urnákhoz csalni. Ez tökéletesen beleillik abba a képletbe, amelyik a baloldali csalás lehetőségét állandóan lebegtette, napirenden tartotta, még akkor is, amikor a Fidesz-kormány felügyelte a választásokat, és belügyminisztere, Pintér Sándor (!) mindent rendben lévőnek talált. Jól jött az őszödi - a rendszerváltás óta első őszinte, bár sajnos zártkörű - beszéd, ami után már azon az alapon lehet senkinek, törvényen kívülinek tekinteni a miniszterelnököt, ezzel tulajdonképpen a kommunisták kivételével az egész baloldalt, hogy ő meg hazudós. Apróbb és nagyobb setét ügyek után persze ehhez még azt is hozzá lehet tenni, hogy ezek mind lopnak is - áttételesen, ám mégis közvetlenül, bár nem annyira bűnügyi értelemben most leginkább az orvoshoz járókat és a diákokat lopják meg, hiszen ez a népszavazósdi témája. Bár az egész népet is, mert a kormány, amelyet most népszavazás támad, állampénzen merészeli magyarázni, hogy miről is van szó. Mindegy, a lényeg az, hogy a baloldal hazudik, lop és csal.

Mindezt abban a környezetben harsogják, amelyikben egyszercsak megint fölmerül, hogy az istenes, igazmondó, tehát minden porcikájáig becsületes Orbán Viktor pártelnök legeslegeslegeslegjobb barátja és szövetségese, bizonyos Simicska Lajos annak idején, mint APEH-elnök - egyes hírek szerint - hazaküldte a dolgozókat, hogy a "hosszú bájtok éjszakáján" zavartalanul matattasson a hivatal adatbázisában. Nagyon úgy néz ki, hogy eredményesen halászgattak egynémelyek. Hogy aztán saját titkos elektronikus rabsicszákba dugták, amit összefogdostak, vagy más is tudott a zsákmányról, arról feltételezésünk sem lehet, amíg a rendőrök ki nem derítenek mindent. Sajnos talán mégis okkal feltételezhető, Simicska úr legeslegeslegbensőbb bizalmasairól lehet szó - hiszen kik mások kerülhetnek egy kapitalista társadalom legbefolyásosabb hivatala informatikai rendszerének közelébe? Az a hír járja, hogy akkor, bár az is lehet, hogy máskor, de házon belül, tehát vagy Simicska úr bizalmi szolgálatában, vagy apehlása után ott felejtve nem csak afféle adatokra leltek, amelyek netán politikailag használhatónak látszottak, hanem olyanokat is találtak, amelyekből nagyon sok készpénzt lehet csikarni. Ráadásul adózatlant, mert a zsarolásból származó bevételt ritkán vallják be az emberek. Mert ugye, állítólag - bár ez aligha hihető, annyira borzasztó - az Orbán-Simicska bizalmi tengelyre fölkapaszkodva munkálkodó "szakemberek" Csányi Sándortól, Magyarország talán leggazdagabb emberétől 50 millió euró - 12 milliárd forint - kifizetését követelték azért, hogy egy nagy értékű ingatlan adásvételével kapcsolatos iratokat ne hozzanak nyilvánosságra.
Mi van akkor, ha ilyenkor fölvetődik, de éppen csak halványan, mintegy kombináció gyanánt - ugyanúgy, ahogy az ártatlan tekintetű Tarlós úrnak jut eszébe a népszavazási csalás -, hogy ha ez bármelyik részletében igaz, akkor a becsületes Orbán és a gyakran mérgelődő, ám föltétlenül tisztakezű Simicska vállal-e legalább valami "politikai felelősséget" minden idők legnagyobb zsarolási ügyében - és levonják-e az ilyenkor Európában szokásos következtetéseket? Annál is inkább, mert mi van akkor, ha az ördögagyú baloldalon fölmerül, hogy netán a folyamatosan anyagi gondokkal küszködő Fidesznek 2010-ig bőven elég lett volna 50 millió euró, minden költségre, beleértve a tervezett népszavazások kampányait, meg a nagy választásit is? Aljas rágalom lenne egy ilyen utalás? Mit várjunk egy lopós, csalós, hazudós - tehát velőig aljas - baloldaltól? Elvárható, hogy egy végtelenségig elállatiasodott politikai légkörben a baloldal ugyanúgy hagyja ezt az ügyet is elhamvadni, mint a piti szerverbetörés esetét a legutóbbi választás után, és a kerületi polgármesteri székig engedi futni a politikai felelőst?
Ehhez képest a Zuschlag-ügy, az SZDSZ pitiáner belső választási csalfáskodása, és a baloldal összes bűne és hülyesége - légypötty.
Milyen érdekes, hogy Kósa Lajosnak hirtelen éppen most jut eszébe, hogy esetleg miniszterelnök is lehetne pár év múlva. Csakugyan nőttek az esélyei. Feltéve, hogy nem jelenti be előre, hogy az amúgy nyilván derék, ebbe az ügybe is csak véletlenül, ártatlanul fölbukkanó Simicska urat tervezi APEH-elnöknek, és a következő hónapokban szájára nem engedi a "hazugság", a "csalás" meg az efféle morcos szavakat.

Teccettek volna

A szomszédom azt kérdezi, hogy most akkor mi van, megyünk-e szavazni. Népszavazni. Nem, így mondja: NÉP S Z A V A Z N I! Van benne erő. Rákérdezek, és az mondja, hogy igenis, most megmutathatja.
Mit, mit mutatsz meg? Hát, hogy el lehet zavarni Gyurcsányt.
Ő persze tudja, hogy én is elmegyek szavazni, és most nem akarom elzavarni Gyurcsányt. Vitázni akar, mert délelőtt van, unalom, és az is lehet, hogy van benne bizonytalanság. Nem jobboldali. Ő mindenkit utál, és nem mondom, hogy nincs igaza. Ha most Orbán ellen menne a népszavazás, akkor őt akarná elzavarni. Csak akkor nem lenne miről vitázni, és a jobboldali szomszédot izélgatná. Bár az is lehet, hogy el se megy szavazni, mert nem egyszer előfordult, hogy választáskor hirtelen dolga akadt. Van lelkiismerete: ha bizonytalan, inkább nem megy el. Nem tömbösített szavazó. Ha politikus lennék, megbecsülném az ilyet - egyébként milliószámra vannak az országban, a látszatok ellenére.
Jó, mondom, vegyük sorba. Én az egészségüggyel eddig is elégedett voltam. Azt leszámítva, hogy kénytelenségől egy fülkéből hallgattam végig anyám boncolását, valamint egy hétig az egyik kórházban nekem kellett fürdetnem a nyolcvan éves nagyanyámat, engem trauma nem ért. Mindig kiváló orvosokkal, nagyszerű segédszemélyzettel találkoztam. De elhiszem, hogy változtatni kell. A vizitdíj bevezetését politikai hibának tartom. Molnár Lajos pont úgy viselkedett, mint annak idején Bokros Lajos: nehézségek idején direkt hergelte a népet, teljesen fölöslegesen. Bár - mint ahogy Bokros Lajosnál értettem, mit üzen például az egyetemistáknak - Molnár doktor üzenetét is értettem: tessék érezni, hogy semmi sincs ingyen. De mégis hülyeség volt bevezetni, pláne a nyugdíjasokra is kötelezően. Most már mindegy. Ami az ellenzéket illeti, számomra például Mikola doktor kicsit ellenszenvesebben viselkedett Molnár doktornál is. Ahányszor hallom, az jut eszembe, hogy "teccettek volna reformot csinálni". Vagy legalább víziót vázolni.
Ami a kórházi napidíjat illeti, egyszerűen azt kellett volna mondani, hogy étkezési hozzájárulás: otthon is enne a beteg. Ennyi. Mindenki értette volna. Mert valóban meggondolandó, hogy mi a gyógykezelésre fizetünk járulékot, nem az etetésre. És ha jár is valami alapkoszt, és az elviselhetetlenül gyatra, akkor azt föl lehet javítani ebből a nem túl borzalmas mértékű napidíjból. De mindegy, ezt is elrontották.
Akárhogy is, ez a két külöharács nem olyan mértékű, nem annyira méltánytalan, hogy ne tudnánk elviselni - természetesen hozzátéve, hogy aki nem tudja elviselni, attól át kell vállalni. Azt tudom, hogy változtatások kellenek, azt is, hogy számos hibát követnek el, ellenszenvesen viselkednek a változtatók, mégsem fordulok ellenük, mert Isten mentsen azoktól, akik pontosan tudják, hogy a változtatásra szükség van, akkor is tudták, amikor hatalmon voltak, mégse tettek semmit. Most meg csak ellene dolgoznak. Meg kell érteni, hogy egy repedt, számtalan eresztéken szivárgó edényt be kell foltozni, és eközben persze az is lehet, hogy ronda vagy kicsit használhatatlan lesz. Sőt az is lehet, hogy többe kerül, mint amennyit ér. Bár megtehetnénk, hogy időnként lerombolunk mindent, és az alapoktól építünk újat.
A tandíjról meg az a véleményem, hogy ne hülyéskedjünk. Gondolja végig mindenki, hány diplomás embernek, hány százezer forintot fizetett ki például pecsétekért, aláírásokért. Aki diplomát szerez, egy évtizeddel él többet, mint az, aki nem tanul "tovább". (Ha a nemtanulós történetesen cigány, akkor két-három évtizeddel.) Aki közepesen vagy rosszabbul teljesít, az igenis fizessen. Sem nekem, sem senki másnak nem lehet kötelessége, hogy olyanokat istápoljunk, akik nem kiválóak, vagy nem jók legalább, ám esélytelenek lennének a segítségünk nélkül. Az is hülye, aki nem veszi észre, hogy a mi adónkból tanul - és gazdagszik aztán - egy csomó rendkívül középszerű ember. Egyébként pedig nagyon jól meg lehet viccelni az államot. Úgy lehet elkerülni a tandíjfizetést, ha a hallgató kitűnő tanuló lesz. Ha pedig mindenki kitűnő lesz, akkor pukkadjon bele a költségvetés. Már jövőre meg lehet mutatni: bukjon ebbe Gyurcsány, nem bánom.

A francba

Amit most ide leírok, azért rettenetes szidalmakat kapok majd, ízléstelenséggel, lélekrontással vádolnak, jogosan, mégis megteszem: A kultúrált ember naponta egyszer maga alá néz. Egészségügyi okokból.
Ez a Magyar Gárdáról jutott eszembe. Arról a látszólag csodálatos, valójában teljesen törvényszerű, ám csakugyan ijesztő jelenségről, hogy pár hónapja még, mint valami kínos érdekesség, röstellni való, de egyáltalán nem túlságosan fontos "határesetként" lépett be Magyarország életébe ez az eredetileg nyilván üzleti megfontolásból létrehozott szánalmasan visszataszító küllemű, a kispolgári erőszak minden elemét megtesetesítő horda. Most meg itt van, megkerülhetetlen, és tényező. Napjaink része, lassan olyan, mintha természettől való lenne.
Merthogy az. Az emberi természetből való.
Persze, ordítoztunk, tiltakoztunk, erősen, mert ami szégyen, az szégyen, ami undorító, az undorító, a cinizmus, ami ezt létrehozta, a jogállamtalanság, ami ezt hagyta létrehozni, átokként hullhat vissza ránk. Tudjuk, láttuk, így kezdődött minden önkényrendszer gyilkos országlása. Sorakoztak, vonulgattak, erőt éreztek, erőre kaptak, aztán gyilkoltak. Ne legyen kétség: ha a Magyar Gárdát hagyjuk fölfejlődni, életekkel fizetünk.
Most megy a félhülye vita, születnek a határozatok, kitiltások, elhatárolódások, sőt, odáig jutottunk, hogy az ügyészség a gárda betiltásán dolgozik, valami hibbant őrsereget nem jegyzett be a bíróság. De nem a francba küldte el őket, hanem valami formai hiátusra hivatkozott. Ez is valami.
Ilyen ország. A demokráciának van egy különös tulajdonsága: naponta degenerálódhat. Ennek az a biztos jele, amikor emberjogi okokból elveszti az önvédelmi képességét. Ezt ki is használják a totálisan degenerált gárdafélék. Aztán a demokrácia vagy meggyógyul, vagy nem. Az reményt keltő, hogy az egyetlen lényszerű dolog, amelyik képes halottaiból föltámadni.
Mostanában valahogy odáig jutottam, hogy talán mégse kellene betiltani a Magyar Gárdát. Tessék szembesülni amikor magunk alá nézünk: ez van, ilyenek vagyunk, ezt érdemeljük. Nem kell betiltással elfedni a fasizmust. Legyen itt, masírozzon csak boldogan. Egy hülye ország azt érdemli, hogy állandóan szégyenkezzen.

Amikor a nyomorúság az agyig kúszik

A magyar jobboldali sajtó példátlan erősödéséhez - ezt a múltkor maga Kerényi Imre ünnepelte önfeledten Pörzse Sándor ámulatba ejtő műsorában - alighanem múlhatatlan érdemeket szerez Pilhál György. Aki nem nagyon szokott jobboldali lapokat olvasni, az sem tudja megállni, hogy néha ne öntsön magába egy kis Pilhált, mert annyira jó. Komolyan. Mindeddig, vagyis a múlt hétig, azt hittem, hogy az az arcátlan gátlástalanság, ami mondjuk a Magyar Nemzetben lelhető, jól kiszámított, építkező, okos taktika. Hülyeséggel is lehet ellenséget őrölni. Bármilyen aljasságot, baromságot szemrebbenés nélkül képviselnek: a feltétel, hogy "nemzeti" és jobboldali legyen a szédült orbánus közönség ízlése szerinti. (Persze nemzeti és baloldali, olyan nincs is.) Én ugyan nem olvasok Magyar Nemzetet, munkatársaim - tulajdonképpen egyetlen - munkaköri kötelessége a liberális diktatúrámban, hogy fölolvassák nekem a legjobb részeket. Most jutottam el először odáig, hogy nem hittem el, amit hallok: el is kellett olvasnom Pilhált. A bhutáni példa című remeklésében először nyomat egy kis demagógiát: a himaláj királyságban a bruttó nemzeti boldogságot tartják a legfontosabb mutatónak. De jól is érzi magát a bőrében az a pici nép: az oktatás és az egészségügy teljesen ingyenes. Csak megjegyzem, ez csalóka dolog: amikor gyerek voltam, az oktatás és az orvos ingyenes volt, mi meg boldogtalanok. Kivéve a Pilhálokat, akik visszavágynak Kádár alá, amit meg is értek.
Bhutánban Pilhál szerint az egyik legfontosabb a hagyományőrzés: a közintézményekbe csak nemzeti viseletben lehet belépni.
És, most jön a lényeg: Pilhál eljátszik a gondolattal. Azzal ugyanis, hogy mi lenne, ha nálunk is törvénybe tennék: csakis nemzetiben lehet belépni a hivatalokba.
Persze nem oda lukad ki, ahova én - hogy fetrengenénk a röhögéstől -, hanem: ez "persze nemzeti érzelmű többségű parlament esetében válhatna valóra."
Itt azért álljunk meg. Nem arról van szó, hogy Pilhál, a jobboldal mértékadó vezérpublicistája hülyéskedik. Ezt ő komolyan végig gondolta, beleélte magát, jó érzések töltötték el, és vágyik valami ilyesmire. Tán föl is merül valahol, jobb jobbos körökben, hogy ha győznek, bevezetik a kötelező népviseletet. És akkor még jól járunk, ha nem kell valami ómagyar kacagányban feszíteni. Aki figyelmesen nézi, mondjuk Pörzsét és olvasgatja Pilhált, és mögéjük képzeli a Kossuth térieket, az tudja, hogy ez nem vicc. Ezek képesek. Pláne, ha Orbánnak szüksége van rájuk. A vezér gátlástalan: bármikor kinézi magának a legcsinosabb jelmezt, aztán választ magának népséget, tájat, származást, vallást, éppen úgy, ahogy eddig az ideológiákkal tette. Az ember könnyedén elképzeli, hogy mondjuk Kövér László cifraszűrben feszít, mert annyira öntudatos, hogy föl nem venne díszmagyart. A szilaj Répássyt pazorai sárcsülkösben, a székelyesen csavaros eszű Szijjártót subában, a fejére kitűnően csúszó köcsögkalapban. A többit el se merem képzelni. Na de Orbán bőgatyában? Pörge kalapban? Ustorral?
Komolyan összeroppanok a gondolattól is.
És én mit vegyek föl? Már a nevemből is látszik színmagyar mivoltom. Erdélyi őseim miatt hordjak bökörnyés pásztorövet? Taplósapkát? A szerbek miatt kogymányos panyókát? Az osztrák ükapám miatt meg jódlizzak hozzá?
Ki ez a Pilhál, hogy az őrletbe kerget? Mindenki köteles lesz származása szerint öltözni? Aki nem hajlandó így vallani, azt genetikai vizsgálatra kötelezik? Vagy egységes, új hagyományörző népvseletet kapunk? Olyasmit, mint a magyargárdáé, csak optimistábbat? Zsinórosat, bütyköset, puzdrásat? Mi legyen a cigányokkal? A zsidók csak kaftánban járhatnak majd? A tótok meg ablakkal a hátukon? És a bajusz nem lesz kötelező? A magyaros, nem ám a fittyedt!
A legjobb az egészben az, hogy Pilhál György a jobboldal zseniális vezérszólója, a mindig morci humorzsák, ezt az egészet csak azért írta le, hogy a saját kényszeres vízióját elővezesse. Hogy tudniillik az eszdéeszesek biztosan "borsot törnének a tisztviselők orra alá". Képzeljük el a mondjuk huszáros egyenruhában virító magyar hivatalnoki kart, hogy mennyire fölbosszantanák minden nap magukat, mert a rohadék liberálisok, lepukkant bakancsban meg koszlott svájcisapkában járulnának eléjök. Mert ez Pilhál víziója, ez az, mi miatt nem élhetünk mi soha bhutáni boldogságban, ezért nem lesz ingyenes az egészségügy, meg az iskola.
Talán ha személyesen visszalopná Kádár csontjait, matyóhímzésbe bugyolálná, mellé temetne egy fehér lovat, meg egy totyogós turult... vagy mit tudom én, tegyen is valamit végre, ne csak vizionáljon. Vagy nyerjenek már végre egy választás, hogy a nép egyszer és mindenkorra szembesüljön azzal, hogy milyen, amikor a nyomorúság az agyig kúszik, és politikai erővé lészen.

Sólyom László a csángó bálon

Két jobboldali napilapban is ugyanazzal a címmel jelent meg tudósítás a csángó bálról. A díszvendég, Sólyom László elnök úr szavaiból egybehangzóan azt emelték ki, hogy "ez nem a hiúság bálja".
Pedig talán azt kellett volna kiemelni, amit erről a csodálatos népzárványunkról mondott: az aggódást, ami az elnök úr szeretetteljes figyelmét indokolja. Jómagam nem kedvelem azt a borúlátást, ami mindig oda lukad ki, hogy a magyarság odavész, mert nyelvét fertőzi az idegen kultúra, de aki ismeri a csángók nyelvét, életkörülményeiket, lehetőségeiket, az tudja, hogy alighanem olyan helyzetben vannak, mint a bánáti bazsarózsa volt a Zengőn lokátorozás idején. Azt is ki lehetett volna emelni, hogy az elnök úr lényegében - szokatlanul és nagyon igazságosan - megfeddte a katolikus egyházat, mert a magyarul misézés és imádkozás dolgában nem áll ki a csángók mellett.
De a folyamatosan demagógizáló jobboldal mégis inkább arra csapott le, hogy az elnök úr azt a megjegyzést tette, miszerint "más a csángó bál, mint a többi, ez nem a gazdagok fölvonulása, nem a hiúság vására". Elég szerencsétlen megjegyzés, mert nem gondolom, hogy az össznépi bálozás a gazdagok fölvonulása lenne, és azt is gondolom, hogy hiúság nélkül nincs bálozás - csángó se. Sőt örülök, ha a gazdagok - akiknek szintén elnöke az elnök úr - báloznak, pláne közben jótékonykodnak is, esetleg. Ami meg a gazdagságot illeti, ha az elnök úr az Operabálra gondolt, annak közönsége puccostul pereputtyostul nem hordoz magában annyi gazdagságot, mint az, aki a csángók boldogságos nyelvét beszéli. (Népszava, A nap embere 080205)