Augusztus 1. (kedd) A múlt hét vége csodálatos volt, nem azért, mert születésnapom oda esett, hanem azért, mert ebből az alkalomból – meg azért, mert Edének is, méghozzá éppen ma, és Katának is, pont vasárnap - Brigi, a sógornőm csodálatos családi összejövetelt rendezett, amire nem csak összes gyerekem és unokám és Ákos öcsém minden gyereke, de még András öcsém is eljött a messzi távolból. Ez már maga is igazi szülinapi ajándék, hiszen olyan ritkán látom. Sőt Timi is, András lánya, akit aztán nem is tudom, mikor láttam utoljára. És persze Brigi konyhaművészetének minden kincsét az asztalokra rakta. Vannak emberek, akikben a szeretet így válik családösszetartó erővé. Mindannyian tudjuk, hogy mekkora munka összehozni, megetetni, sőt egyáltalán leültetni ennyi embert, nyilván napokon át készül, és ezt csakugyan nem lehet másképp, mint afféle igazi anyai szeretettel.
Sokan vitatkoznak velem arról, hogy a női szerepeket el kell felejteni, át kell alakítani, de én meg azt hiszem, hogy ha az ilyen nők, szerepestül kivesznek a családokból, akkor azok szétesnek, vagy másképp működnek, és nem biztos, hogy ebben is a másképp a jó. Például lehetne az ilyen családi ünnepségeket étteremben is rendezni, még tán azt is meg tudnánk szervezni, hogy egy kerthelyiségben is Ákos öcsém sütögesse a húsokat a parázson, és Mirkó fújtasson alá. De sajnos ahhoz, hogy az ember otthon érezze magát olyanok is kellenek, mint Brigi krumplisalátája meg tiramisuja, hogy ne mondjam el az egész étlapot. Mostanában ritkábban találkoztunk, mert elképesztő, mennyit dolgozunk, meg mit tudom én, még miért, és ez persze nagy baj. Annyira jó volt, kicsit beszélgetni Andrással. Az is érdekes, hogy az ember testvéreinek puszta jelenléte is mennyire fontos. Például érdemben se Milánnal se Ákossal nem tudtunk beszélgetni, de mégis. Valaki a múltkor olvasta az újságban Ákos valamelyik nyilatkozatát, és kérdezte, hogy milyen viszonyban vagyunk. Azt mondtam neki, hogy nem tudom másképp, jobban kifejezni: büszke vagyok arra, hogy ilyen testvérem lehet. Azt hiszem, ebben minden benne van. Mint ahogy az egész családomra. Jellemző volt, amit Kata mondott, amikor hazajöttünk: megfigyelte, hogy nálunk minden gyerek rendben van. Ennél többre nem nagyon viheti az ember.
Nagyon sok csudás ajándékot kaptam. Nem is sorolom, mert még valamit kifelejtek. De a legcsodálatosabb mindenképpen az, amit Szonja unokám késztett nekem a saját kezével majdnem egy éven át – mint kiderült. Ez egy dob, de igazi. Kifúrta, kivájta a fát, kicsiszolta, lyukakat fúrt rá a pöcköknek, hogy legyen mire ráfeszíteni a bőrt, amit a saját kezével szélezett. Aztán még ki is festette, mindenféle csudás, jelentéses ábrákkal. Félelmetes, mit dolgozhatott rajta.
Születésnapom éjszakáján erősen rám tört anyám hiánya. Pont éjjel fél egykor, amikor születtem. Mostanában egyre gyakrabban jön elő, például az álmaiban. Csak áll fölöttem, cigarettázik és néz. Nem öreg és nem is fiatal – most lenne hetvenöt éves, de el se tudom képzelni annyinak. Vagy mosolyog, vagy nem. Ha mosolyog, akkor, mintha bíztatna. Nem vagyok egy álomfejtő, de teljesen olyan, mintha akkor bukkanna elő, amikor valamilyen fontos döntést hoztam, vagy kell hoznom, vagy meg kell magyaráznom magamnak, hogy ha valakivel úgy viselkedtem, ahogy, akkor az miért volt helyes, vagy miért nem. Ha mosolyog, akkor jól döntöttem, magamhoz képest ember módjára viselkedtem, ha nem, akkor meg nem. Olyan, mintha ő belelátna életem szereplőibe, a lelkükbe is, ameddig nem kell, nem él vissza ezzel, de nekem egy testbeszédes gesztussal elárul valamicskét. Bár, aki ismerte, aki egyszer is a szemébe nézett, az tudja, hogy nem sok esélye van annak, aki vét az ivadékai ellen.
Most itt van (Tahiban) Tamara, András, Marci és Ede is. Hihetetlen, de ennyi gyerekkel tulajdonképpen kevesebb gond van, mint kettővel, mert teljesen lefoglalják egymást. Éppen most tartottuk Ede második születésnapi ünnepségét, hogy a valódi szülinapján se maradjon enélkül. Amúgy a gyerekek egész délelőtt fürödtek, most hol jön a vihar, hol elmegy. Tamara esernyővel a feje fölött ül a medencében a Paradicsom kellős közepén. Mi Andissal két gépen dolgozunk. Ő éjszaka a kertben is, mert immár mindent lefed a háló. Néha falat javítgatok, ma talán már festek is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése