Dőlnek a levelek, meg a többnyire ocsmányabbnál ocsmányabb üzenetek a motorosoktól. Most az mindegy, hogy teljesen érthetetlen módon a becsületesek is magukra veszik azt, amit én a jogosítvány nélkül motorozókról írtam. Teljesen úgy viselkednek, mint a politikailag sértődöttek. Bármit írok, amiből nem árad az irántuk érzett csodálat, azon meg kell sértődni. Kicsit érdekesebb, hogy szinte mind megbántódnak azon, hogy azt írtam: … motoros „pusztult” el. Mert hogy ők meghalnak, és az állatok szoktak pusztulni. Nem embereket minősítettem ezzel, hanem a halált. Ez olyan, mint amikor nem azt írom, hogy valakiket megöltek, hanem azt, hogy „fölkoncolták őket”. Vagy nem azt írom, hogy „elszenderült”, hanem azt, hogy „kiszenvedett”. Nagyon sok balesetes halottat láttam. Motorosét is, biciklistáét is. Nagyon pontosan fogalmaztam, amikor pusztulásról írtam. Remélem, ezzel is szöget ütöttem a fejekbe, és főleg a lelkekbe.
1 megjegyzés:
Elolvastam a cikket is, majd a meglepődött utózöngét is, melyben Iván értetlenkedve fogadja az őt ért támadásokat.
Hát én úgy vagyok vele, hogy karakterek, szavak és mondatok állnak rendelkezésünkre, hogy valamit kifejezésre juttassunk. Ebben egy újságíró elvben profi, hisz ebből él.
Két eset lehet. Ivánunk nagyon is ezt akarta írni, de akor miért nem vállalja a felelősséget a soraiért? Miért csodálkozik, hogy a motorosok felháborodtak, amiért háborút szít ellenük? Vagy ennyi ember értette volna félre e nemes szavakat??? Úgy vélem, van igazságtartalma annak, amit írt. De akkor honnan ez az ellenséges reakció? Ennyi ember háborodott fel tévesen? Nem sántít ez valahol?
A másik lehetőség, hogy Iván nincs teljesen tisztában szavainak súlyával. Valójában egy ártatlan lélek ő. A motorosok barátja. De akkor miért megy az ilyen újságírónak???
Iván! Most tényleg! Hogy van ez?
Megjegyzés küldése