Nemzetrondítók

Már az sem volt rendben, hogy a Jobbik az előző ciklusban parlamenti alelnököt adhatott. Bár Kövér László viselt dolgai halványították ennek szégyenét, máig megmagyarázhatatlan, hogy a demokratikus frakciók miért tűrték el. Ha nincs eszköz arra, hogy ezt megakadályozzák, akkor találjanak ki egyet. A legócskább önérdekekért bármikor bármilyen törvényesített törvénytelenséget kieszelő Fidesz akár személyre szabott törvényeket is hozott, esze ágában sem volt a nácikat törvényes ügyeskedéssel a helyükön tartani.Vagyis sehol. És ezzel nem mentik a gyáva szocialisták és szabad demokraták “elmúlt nyolc évét”, amelyben a hatályos magyar törvényekre és egyezményekre hivatkozva még be lehetett volna tiltani a Jobbikot.

Most már ott tartunk, hogy egy helyi érdekű szkinhedvezér annyira megjavult, hogy magas állami tisztségviselő lehet. Ne tessünk viccelni! Balczó képviselőnek, a volt alelnöknek legalább a vezetékneve hungarikum.

És erre jön a hír, hogy a kulturális és oktatási bizottságot a Jobbik kapja meg. Merthogy a rendészetit szeretné, de azt nem akarják nekik adni - teljes joggal: maga a párt nemzetbiztonsági veszedelem, hiszen tagadja a demokráciát és az Uniót.

Bár kérdés, hogy nem veszedelmesebb-e, ha a könyvégetők jogutód pártja - amelynek tagjai valódi könyvégetésekben vettek részt - felügyelik az oktatást és a kultúrát. Biztosak lehetünk abban, hogy ha ennek a Fidesz és a nyomorúságos ellenzék lehetőséget ad, hamarosan rovásírásos jegyzőkönyvek készülnek a bizottsági ülésekről, és tobzódik majd a novákelődös idétlenség és a náci sunyiskodás immár a parlamentben is.

Az, hogy egy közismert kurucinfo-szerkesztő kaphatja meg a bizottsági elnöki tisztét, túlmegy minden pofátlanságon. És ez nem a Jobbik arcátlangága, hanem a teljes parlamenté, amelynek tagjai elmutyizgatnak a helyekkel, ahelyett, hogy bármilyen eszközzel megakadályozzák ezt a skandalumot.

Ha ezek a tervek megvalósulnak, akkor sajnos azután a magyar országgyűlést nemzetbiztonsági kockázatnak, puszta létét is nemzetellenesnek, sőt nemzetrondítónak gondolom, és azonnali feloszlatását követelem.

Tudom, hogy ez nevetséges, de tekintsék sajátos állampolgári átoknak. Az nem árt, de kínos, mert mindig motoszkál. És talán az is, ha megmondom: nagy baj lesz ebből.

Emlézetpolitika

Tüntetés 1988. június  16-án
 a  301-es parcellájában Mécs Imrével .
Biztos Orbán is ott volt valahol

Van-e visszataszítóbb kifejezés, mint az “emlékezetpolitika”?Azt jelenti, hogy csinálok a történelemmel, amit akarok, ami az érdekem, mert az enyém a hatalom? Hogy ne kelljen szembenézni, mert akkor nincs más, mint a nagy röstellés?

Most például az emlékezetpolitika fegyvere az, hogy aki békésen, csöndesen lebontogat valami hülye kordont, azt rabosítják. Vagyis nagyon erősen befenyegettet Orbán Viktor. Hogy le leszel csukva! Egy volt 56-os halálra ítéltet, egy Kádár alatt ellenálló, ma már öregembert, Mécs Imrét követteti a rendőrökkel. Berendelteti, mert hogy hátha majd rettenetesen megijed, és mégis inkább úgy emlékezik majd, hogy nem a magyarok irtották, önként és boldogan a magyarok közül azokat, akiket zsidóknak meg cigányoknak lehetett minősíteni, hanem a megszálló németek. Csakis és egedül. Már most szólok, hogy a következő évtizedben még el kell diskurálni azon is, miképpen irtott ki Ukrajnában több tízezer embert a magyar hadsereg. Hogyan csapkodták falhoz a csecsemőket a lábuknál fogva, hogyan zártak teljes falvak népét templomokba, mielőtt gránátot és tüzet szórtak közéjük. És szó lesz Horthy felelősségéről is.

Már csak azért se erőltetném Orbán helyében ezt az emlékezetpolitikai emlékművet, mert az is lehet, hogy nemsokára az ukrajnai áldozatoknak építünk. A Szabadság térre javasolnám.

Az emlékezetpolitika azt jelenti, hogy a történészek nem végezhetik szabadon, vagy hiába végzik a dolgukat? Az a nép, amelyik megengedi magának a múlt politikai manipulálását, úgy jár mint mi: bégető birkákként vonulászunk bele a diktatúrákba, aztán meg benne a diktatúrákban eljárunk arra szavazgatni, hogy legyen diktatúra, mert az olyan kényelmes.

Most akkor én előre emlékezetpolitizálok egy kicsikét: talán csak akkor ismeri föl Orbán, hogy nem kellett volna ezt az idegenrendészeti emlékművet erőltetni, amikor majd 2018-ban a győztes Jobbik pribékjei Vona parancsára elfogják. Viccesen fölajánlják neki, hogy választhat: a dunaparti cipős megoldást vagy a gázkamrásat szeretné?

Orbán, aki fölépítette a fasiszta államot, amibe csak be kell kötöztetni a jobbikos hivatalnokokat és csendőröket, akkor világosodik meg, hogy rontás volt rajta: ez a kis demokrata teljesen ismeretlen okból szépen, lassan megbolondult, érezte, hogy valami baj van, de nem tudott ellenállni. Azért vezette be a rendszerét, amelyik horthystának tűnt, mert az is volt. Ugyanazt a szerepet kapta: ahogy Horthy Szálasiig, úgy vezette a népet Vona Gáborig vagy Zagyva György Gyuláig, Vona addigra már konszolidált dísznáci lesz, csak a nevét adja a párthoz és a hatalomhoz.

Aki azt mondja, hogy eltúlzom, gondolja végig: akár csak elképzelhettük volna, hogy Oroszország pénzeli Európa náci pártjait, hogy azok bomlasszák az Uniót? Oroszország olyan hordákat támogat, mint a magyar gárda?

Persze azt se gondoltuk, hogy egyszer még azt várjuk, hogy Putyin, Oroszország kétségkívül képességes vezetője mikor adja ki a parancsot a népirtás megkezdére. Meg arra se, hogy a félhülye jobbikosok jelesei máris bejelentkeznek Kárpátaljára, hogy ne csak a keleti orosz-ukrán határterületeken pusztuljanak az emberek, hanem lehetőleg itt is. Mert soha sem elég a halálból.

Persze a következő négy évben a hatalomra okkal készülő Jobbik konszolidálódik majd. Nagy kihívásoknak kell megfelelni.

Itt van például a vízügyi zsidókérdés. A Jobbik évek óta azzal rémisztgeti a népet, hogy a zsidók nemsokára elfoglalják Magyarországot, mert nincsen nekik vizük, nekünk meg van. Ivóvíz, amin úszik Magyarország. Szemben Izraellel, ami egy merő sivatag. Hiába kaparintották meg a zsidók, nem tudnak jól élni, mert inni még csak lenne víz, de a mezőgazdálkodásra nem elég. Ezért aztán a zsidók nem csak fölvásárolják a magyar földeket, hanem katonákat is állomásoztatnak Táborfalván, és ők gyilkoltatták a cigányokat, hogy olcsóbb legyen  a föld meg az ingatlan. A propagandagépezetet egy csöppet sem zavarta, hogy újságírók egy csoportja átkutatta például Táborfalvát, a laktanya üres volt - a duma ment tova. (Jó sokat ártottak az izraeli államfő meggondolatlan hencegése, aki azzal bosszantotta hallgatóságát, hogy zsidók mennyi mindent vásároltak föl errefelé. Ezt lehetett naponta idézgetni.)

Na, most baj van: kiderült, hogy Izrael növények millióit ülteti a Negev sivatagban, és csöpögtetéses technikával öntözi a haszonnövényeket. Azt pedig nem lehet sós vízzel. Kiderült: Magyarország macerás megszállása helyett a ravasz zsidók inkább arra dolgoztak ki működőképes tervet, hogy miképpen lehet sótalanítani a tengervizet. Ma ott tartanak, hogy nem csak önellátók ivóvízből, hanem lassan exportálják is.

Majd kell valami nagy ötlet, mert az azért gyönge lenne, hogy azért vannak itt a zsidók, hogy tönkre tegyék az vízbázisunkat, hogy aztán a palackos vizükkel zsarolják a magyart.

Más baj is van a zsidókkal: a Jobbik magára maradt miattuk. Büszkék lehetünk arra, hogy a mi náci pártunk igazi hungárikum: az utolsó jelentős antiszemita párt az EU-ban. A többiek már rájöttek, hogy az arab az igazi ellenség: sokkal könnyebb őket, és általában a szineskés bőrű bevándorlókat utáltatni, mint a zsidókat.

Most így állunk. Van négy évünk eldönteni, hogy a Jobbikot vagy a Fideszt akarjuk kormányra.Hacsak nem lesz valami baloldal is a választékban. Esetleg rendpárti, hogy versenyképes legyen.

Akácos út

Akác Szentendre
kellős közepén

Hoppál Péter, akinek egy szava nem volt arról, hogy Kishantoson a lelkiismeretes újgazdák kihantolják, vagyis kitárcsázzák a termést. Nyilván bosszúból, mert a növénykék kifosztottaknak akartak teremni. Hát inkább rohadjon oda minden, legyen akármekkora a kár! Pedig odaadhatták volna a szegényeknek is, ha már ennyire röstellik a lopott holmit.

Hoppál Péternek ez rendben is van. Hanem EU-választási kapmányt hirdet. A fő csapás iránya az, hogy a magyar kormány törvénnyel fogja megvédeni a pálinkafőzés adómentességének az ő jogát.  Éppen a örvénnyel van baj. De ezt az első - hogy úgy mondjam populista mintatörvény kihirdetésének pillanatában tudtuk. Orbán nem gondolhatta komolyan, hogy ezt a disznóságot az EU átengedi. Az föl se merül, például Hoppálban, hogy a pálinka áldozatait kellene védeni. Azt a sokezer asszonyt, gyereket, és vak komondort, akiket a részeg férjek püfölnek, rugdalnak naponta, néha halálra. Orbán alighanem azt hiszi, hogy a magyar valami nagyon férfias nép, és a legférfiasabbak azok, akik pálinkával kezdik a napot. Pedig nem. És nagyon helyes, ha az EU egy kicsit is tesz azért, hogy Magyarország legveszedelmesebb drogjából kevesebb legyen. (Amíg dohányoztam, elismertem, hogy jogosan drága a cigaretta, hiszen az általa okozott betegségeket valamiből gyógyítani kell. A pálinkázás járulékos költségei kicsit tetemesebbek.)

De rosszul kezdtem. Így kellett volna: Hoppál Péter, akinek egy szava nem volt arról, hogy Kishantoson a lelkiismeretes újgazdák kihantolják, vagyis kitárcsázzák a termést., közhírré tette, hogy az EU-választások második számú csapásiránya a magyar akác megóvása lesz. Merthogy ott, valahol Brüsszelben olyat akarnak, hogy ki kell irtani a teljes magyar akácállományt, hiszen az idegen kontinestről származó gyom, és tönkreteszi a termőföldet - semmi élet nincs az akácerdő alján. (Ez egyrészt nem igaz - ezt, mint tanult méhész mondom -, másrészt ezen az lapon a fenyőt is irtani kellene.)

Hoppál Péter eleve torzít, hiszen úgy állítja be. mintha az EU csak a szegény magyar akácot akarná kiirtani. Pedig lehetne ezt hazudozás nélkül is, korrekt beszéddel, hiszen csakugyan van valami abszurd abban, hogy valahol máshol eldöntik, élhetünk-e tovább az egyik leginkább a magyar tájra jellemző, amúgy igen hasznos és közkedvelt fafajtával. Ha értelmes vita lenne erről - a hasznok és károk összehasonlításával, a kulturális tényezők ismertetésével -, talán elfogadnám, hogy nagy kiterjedésű akácerdőket ne telepítsünk, de hogy az utak mentén miért ne maradjanak meg ezek a gyönyörű fák, azt el se tudom képzelni. Annál is inkább, mert ez nem csak a falvakra jellemző növény, hanem  a városokra is: pár nap alatt több tucat fényképet késztettem róluk, például Szentendrén és Budapesten.

Talán nem kellene azonnal betámadni az akácimpeialista Brüsszelt, miközben erről a dologról lehet tárgyalni, mégpedig azzal a reménnyel, hogy megfelelő kompromisszumot köthetünk. Ezért az lenne a legjobb, ha a hisztériás Fideszen kívül a többi európai választáson induló párt is kampányra venné az akác ügyét. Így kiváló képet kapnánk arról, hogy egy-egy párt milyen stílusban, milyen fölkészültséggel képes képviselni minket Európában. Sokban van már nekünk ez a Brüsszellel való hoppálos kaffogás.

Megérdemled

Nem láttalak a Hősök terén, amikor napokig demonstráltak a rettenetes melegben azok, akiktől elvették a rokkant-járandóságukat. Vihettél volna nekik egy palack vizet.

Nem láttalak azon a tüntetésen, ahol azok tiltakoztak, akiktől elvették a nyugdíj-megtakarításukat. Ezren, ha voltunk a sokszázezerből. Nem láttalak ott, ahol azért pörlekedtünk, mert elkobozták a tűzoltók és a fegyveresek szerzett jogait. Pedig valaha tűzoltónak álmodtad magad. De aztán gyávácskának bizonyultál. Talán ez volt az első jel.

Nem tiltakoztál, amikor kitalálták, hogy náci szerzők műveivel rontják meg a gyerekeinket. Meg azzal, hogy egy gonosz hatalom erkölcstanát kell majd tanulniuk. Mert a gyerekeidet is odaveted a hatalomnak, annyira gyáva vagy.

Nem álltál ki a tanárok mellett, akiket úgy államosítottak, mint a birkákat. Otthon hümmögtél, amikor kiderült, hogy senki nem kíváncsi arra, hogy akarsz-e atomerőművet, stadionokat annyi pénzért, amennyit elképzelni se tudsz. Egy szavad se volt, amikor a barátod apját láttad zokogni, mert elvették a földjét, amiről az állatait etette, hogy ezután kevély emberek  szipolyozzák róla a hasznot. Kussoltál, amikor sunyi módon vitték az Alkotmányt, és odalett  köztársaságod. Magzatpózban kussoltál az ágyadban, amikor kirugdosták a barátaidat.

És mekkorát hallgattál, amikor bezárt a trafik, amelyikben már gyerekkorodban is sósborszeszes cukorkát és színészképeket vásároltál, aztán meg szálanként, hitelre a cigit! És két nap után besunnyogtál az immár “nemzeti” drogboltba!

Nem mertél elmenni gyűlésekre, mert attól tartottál, hogy lekameráznak. És még magyaráztad is: nem magadat, hanem  a gyerekedet félted. Nem mertél ordítani, amikor a fiad meg az unokád fölszállt a gépre, hogy örökre elmenjen innen. Egy vécében zokogtál a repülőtéren.

Hogyan lettél ilyen ember?

Legalább néha eszedbe jutott, hogy megérdemled a sorsodat? Sőt: még négy évet ebből a hatalomból! Bár mi a negyvenig is jól elvagyunk jogfosztottan. Ez a mi hazafiságunk: jól ellenni.

Megérdemled, ha Orbán Viktor marad. Mert még szavazni is tunya és gyáva vagy. Mert ugye minek az, és különben is: hátha fölírnak.

Kár érted.