Szociális gyászhuszár

Úgy néz ki, hogy a nyár folyamán a fiaimat megtanítom sírt ásni, mert könnyen kincset érhet az ilyen szakértelem. A belügyminisztérium ugyanis előállt a szociális temetés koncepciójával: a rászoruló hozzátartozók számára ingyenes alternatívát teremtenének. A temető fenntartója köteles lenne külön parcellát kijelölni a koporsós vagy urnás szociális temetkezési helyek számára, az állam pedig a kellékeket (koporsó, urna, sírjel) biztosítaná. A szociális temetés feltétele lenne, hogy az eltemettető vagy az általa felkért személy vállaljon személyes közreműködést a temetés során. Ezek közé tartozik egyebek mellett az elhunyt felöltöztetése, a sírhely kiásása, a ravatalozás, búcsúztatás, illetve a koporsó, urna leengedése, behantolása. 

Kimértem: a nyár folyamán akár négy sírhelyen is gyakorolhatunk a kertben. A lányaimnak meg esetleg szerzek valami használt kirakati babát, öltöztetősdihez. 

Azzal nekem semmi bajom, hogy a szegényparcellába kerülök - annyit is érek -, de eszembe jutott egy módosító, ami tekintettel van arra is, hogy immár munkaalapú társadalomban élünk: mi lenne, ha előre ledolgozhatnám a temetésem állami költségeit? Bár az ásáshoz már kicsit öregecske vagyok, nagyon szívesen elmegyek őrálló gyászhuszárnak, gyászdalnoknak, virágrendezgetőnek, tudok könnyfacsaró gyászbeszédet írni, sőt talán még mondani is. 

Javaslatom: legyen egy olyan cselédkönyv, amelyikben jegyezni lehet, hogy mennyit dolgoztam le önkéntesként az államnak, hogy a végén megfáradva bár, de boldogan halhassak meg a gyerekeim lehető legcsekélyebb bánatára.

 .