Kedden délután szívinfarktusban meghalt egy sofőr a nagylaki átkelő román oldalán. Rosszulléte előtt arra panaszkodott, hogy Magyarországon 3000 euróra büntették - írta a Délmagyarország.
A történtekkel kapcsolatban Némedi Varga Éva, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) sajtófelelőse hivatalos közleményben tudatta a lappal, miszerint a NAV munkatársai jogszabályban foglalt kötelezettségüknek megfelelően jártak el, amikor megállítottak egy francia rendszámú kamiont. Az okmányok felülvizsgálata során kiderült, hogy sem a volánnál ülő férfi, sem a mellette helyet foglaló sofőr nem tartotta be a szükséges, jogszabályban előírt pihenőidőt. Emiatt az eljáró pénzügyőrök – szintén a jogszabályban foglaltaknak megfelelően – az ott felsorolt jogsértéshez kiszabni rendelt összeg, azaz egyenként 400 ezer forint megfizetésére kötelezték mindkettőjüket. Egy román hírügynökség állítását, amely azt sugallja, hogy a román járművezető azért kapott infarktust, majd halt meg, mert a pénzügyőrök megbüntették, a NAV nem erősíti meg, és természetesen alaptalannak tartja a hatósági eljárás és a tragikus esemény közötti összefüggést.
Miközben a NAV nyilván jogszerűen jár el, amikor példásan védi a kamionsofőrök egészségét és a közlekedés biztonságát, talán helyénvaló lenne, ha a jogalkotók átgondolnák, hogy egy 400 ezer forintos büntetés nem okozhat-e olyan traumát, ami halálos infarktushoz vagy agyvérzéshez vezet. (Az az érzésem, hogy bármelyik háziorvos megerősítheti: okozhat.) Ezek az emberek nyilván azért dolgozzák - amúgy is - halálra magukat, mert rákényszerülnek a túlmunkára. 400 ezer forintos büntetés egy egyszerű munkásember életét, családját teszi tönkre, akár hónapokra. A NAV vezetői személyesen is átgondolhatnák: akad-e olyan köznavos, akit ma nem roggyantana meg egy ilyen brutális mértékű bírság? Vélhetően ennek tíz százaléka, 40 ezer forint is bőven elérte volna a célt. Erre nyilván az a válasz, hogy a pénzügyőrök ilyenkor nem mérlegelhetnek. Ha viszont nem mérlegelhetnek, akkor miféle törvényes eljárás az, amely arra kényszerít egy hatósági embert, hogy egy másik embert és annak családját gyakorlatilag kivégezze? (Itt természetesen nem a halálesetre utalok, hanem arra, hogy egy ember több havi munkabérét koboztatja el az állam, noha nyilvánvaló, hogy ezzel az eljárással családokat dönthet romba. Ez egyszerűen nem lehet méltányos. Az intézkedő pénzügyőrre nézve sem.)
Az a hatóság, amelynek tagjai nem mérlegelnek, nem mérlegelhetnek, vagy nem képesek emberséges mérlegelésre, egy olyan állam nevében jár el, amely alkalmatlan a méltányos bánásmódra, végtelenül mohó és visszataszítóan embertelen.
Akárhogy is: egy szerencsétlen ember pihenőideje most már örök időkre biztosítva van, mi pedig nem tehetünk mást, mint részvétet nyilvánítunk. Az intézkedő pénzügyőrnek is.
.
10 megjegyzés:
Kivételesen - mint volt mentőorvos - nem értek veled egyet. 1. Valószínűleg túl sok halálra taposott, szétroncsolt testet/autót láttam, hogy ne legyen bennem együttérzés - természetesen nem halálát kívánva - a pihenési szabályt megszegővel szemben. 2. Kardiológusként pedig vitatom jelen psychés traumának infarktust okozó hatását. Ileltve azt állítom: olyan súlyos koszorúér beteg volt, hogy vezetés közben is megkapta volna az első stressz szituációban. Vajon az úton hány embert zúzott volna szét? (természetesen nem gondolom, hogy valamelyik spenóthuszár fináncnak most hálát kéne rebegnünk a "post hoc ergo propter hoc" elve alapján.
Elgondolkodtató! Bár annyit megjegyeznék. A törvényeket soha nem a NAV hozza, hanem a mindenkori parlamenti többség! Még a mérlegelési jogkör meglétét is törvény szabályozza! Az erkölcsi felelősség tehát a törvényhozóé!
A vállalkozótól aki nem tudja járulékait fizetni,körbetartozás,válság miatt, a NAV végrehajtja, elárverezi termelőeszközeit. Így esélye se marad kilábalni kil525átástalan helyzetéből.
András, én nem a büntetéssel nem értek egyet, hanem a mértékével.
Mint orvosnak biztosan igazad van, de én láttam már összeesni embert attól, hogy kirúgták. Persze, kiderült, hogy beteg volt a szíve. Túlélte, de ha meghalt volna, akkor láttam volna összefüggést a megaláztatása és a halála között. Akkor is, ha ilyenkor van korrekt orvosi magyarázat, és az, aki kirúgta, nem tehet arról, hogy rejtett szívbetegsége volt.
A magyar kamion sofőröket is durván büntetik külföldön, ha nem tartják be a kötelezően előírt pihenő időt, ami a saját érdekükben van, na és persze az utakon közlekedők védelmében!!! Sehol a világon nem kérnek orvosi igazolást ahhoz, hogy a szabályok be nem tartása miatt, orvosilag büntethető vagy sem! Nagyon álságos az egész írás, sőt számomra még felháborító is....
Egyetértek Papp Andrással. Sajnos én is láttam, mivel orvosszakértő vagyok, boncoltam olyanokat, akik vezetés közben elalvó kamionos áldozatai voltak. Nem kevés ilyen van ám, és nem tudom, a 40.000 Ft-nak valóban lenne-e visszatartó ereje. És akinek egy ilyen eset kapcsán mondjuk meghal az egész családja, annak nem hiszem, hogy vigasz, hogy a sofőr azért túlórázott, mert amúgy túl keveset keresne...
Jó, de akkor ezen az alapon minden komoly veszélyeztetést büntessünk 400 ezer forinttal. Egy cseppet sem veszélytelenebb az az ember, aki bármilyen autóval 150-nel száguld, és letarolhat egy villamosmegállót. Mégis csak 300 ezerre lehet büntetni.
Nem mindegy, hogy 300e vagy 400e ? Mind a kettő olyan, ami lényegesen fáj az emberek 99%-ának, kamionsofőr esetében 100%. Annyira, hogy visszatartsa attól, hogy veszélyeztesse az életemet.
A halálához meg a büntetésnek lehet köze, de semmiképpen nem okozója! Ha én most a cikkedet olvasom, és ezen elgondolkozva holnap elgázolom a fiadat, akkor te vagy a halálának az okozója? Nem. Van köze hozzá? Csekély, de teoretikusan van. Okozta a cikk? Nem.
Egyszerűen betartható szabályról van szó ráadásul, és nem olyan, mint pl. a lámpánál sárgába való becsúszás, ami figyelmetlenségből, gyakorlatlanságból is előfordulhat. Megvan az X kilóméter: meg kell állni. A természet sem kegyelmez az ilyen jellegű hibáknál.
Azt se felejtsük el, hogy a kamionsofőr hivatásos vezető, tehát neki ez a szakmája, tisztában kell lennie azzal, hogy mennyire fontos megállni pihenni. Míg egy újságíró, kőfaragó vagy balett táncos esetén enyhítő körülmény lehet talán az, hogy nem fogta fel a cselekménye súlyát, ezzel mentegetni egy hivatásost talán nem kéne. Aki szívrohamot kap egy parkolóban, az megkaphatta volna ezt az autópályán 130 mellett is, tehát nem biztos, hogy vezetésre megfelelő állapotban vezetett. Arról nem is szólva, hogy ugyanezért a dologért Angliában is ugyanennyire szigorúan megbüntetnek. Elkérik a tachográflapot és kiderül belőle minden.
Megjegyzés küldése