Ha egy kicsi magánvállalatot úgy irányítanának bárhol a világon, de még félázsiában is, ahogy Magyarországot Orbán és forradalmi élcsapata, akkor a tulajdonos, vagy tulajdonosok úgy rúgnák ki, hogy lába nem érné a földet. Ennek fölismerésére mi, tulajdonosok még nem vagyunk maradéktalanul fölkészülve, pedig a tandíj-cirkusz semmi mást nem mutat, mint azt, amit már eléggé régóta pontosan tudunk: a kormányzás - a hatalomragadozást leszámítva - többnyire ötletelés-alapú. Nyoma nincs hatástanulmánynak, háttérszámításnak, vitának, lobog, tobzódik a hülyeség, amit másképp fülkeforradalomnak, megint másképp unortodoxiának mondunk.
Így aztán ez az egész kezd úgy kinézni, mintha lenne egy ember, aki megkaparintotta a hatalmat, és semmi más nem okozna neki boldogságot, csak az, ha jól kibabrálhat mindenkivel, minden réteggel, amelyik eszébe jut. Dögöljenek meg a tanárok, aztán a végstádiumos rákos betegek, aztán a diákok, pláne ha prolik és parasztok.
Az eeemútnyócévben vagy ezerszer jöttek azzal a fideszesek, hogy dehát a szocialisták és pláne Gyurcsány “nem is erre kapott felhatalmazást a választóktól!”
És Orbán erre?
.
2 megjegyzés:
Ez egy politikai bejegyzés, így nem akarom elterelni a témát, de hadd védjem meg a cégeket: a cégek az utolsó intézmények, ahol nincs demokrácia, hanem diktatúra van. Mégpedig jó diktatúra, mert egy cég csak úgy tud fennmaradni, ha egy jó diktátor vezeti, aki döntésképes, gyors, és egy életen át tartó tanulás és tapasztalás miatt alkalmas erre a szerepre. Ha demokrácia lenne a cégekben, garantáltan tönkremennének. Egy ország vezetése ... ahhoz viszont nem értek ... de ezért olvasom ezt a blogot!
Ismerek demokratikus cégeket. Nem gyorsan gazdagodnak, hanem nagyon. (És nem pénzben, hanem más, annál sokkal nagyobb értékekben. De ez már nem marketing, erről nem lehet bőrt lehúzni.)
És nem diktatórikus a cégek nagy része, hanem kapitalista. Az egészen más.
Megjegyzés küldése