Elmaradások

Úgy tűnik, elmarad a jövő hétre, szombatra a Hősök terére tervezett úgynevezett becsületnapi rendezvény. A Nemzeti Forradalmi Párt, amely választási gyűlésnek álcázva valójában náci nagyparádéra készült Nnémet- és más országokból érkező, a Waffen SS emlékét éltető és ápoló újnácikkal, keserű, csalódott közleményben tudatta ezt a világgal.

Szerintük a rendészeti szervek és az önkormányzatok összefogtak ellenük, törvényesnek látszó, de átlátszó rendelkezéseikkel lehetetlenné tették a rendezvény normális lebonyolítását.

Persze az első kérdés mindjárt az, hogy hogyan lehetne normálisan lebonyolítani egy Európa minden országában abnormálisnak számító rendezvényt. Magyarul erődemonstrációt.

Bármily szomorú ez az újnáciknak, az is lehet, hogy a rendészeti szerveknek föltűnt, hogy valójában megint a törvénnyel való visszaéléssel van dolguk. Ha máskor nem, akkor értették meg, amikor a rendőrök betiltották ezt a rendezvényt, ám a bíróság mégis engedélyezte. Jelzem: a bíróság nem tehetett mást, hiszen a törvény szerint kampányrendezvényként bejelentett eseményt nem lehet kampányidőszakban betiltani. Vagyis: tulajdonképpen csak egy pártot kell alapítani és azt teszünk ebben az országban, amit csak akarunk - legalábbis a választások előtt néhány hétig.
Teljesen nyilvánvaló, hogy rossz a törvény, sőt már az is rossz, amelyik megengedi, hogy egy nyilvánvalóan újnáci pártot be lehet jegyezni -, de az meg pláne rossz, hogy ha a rendőrség fölfedezi, hogy egy, a nemzetközi jog szerint megengedhetetlen, a hely szellemét tekintve pedig kifejezetten nemzetgyalázó rendezvényről van szó, akkor semmit nem tehet.
Hogyan történhet meg ez szinte állandóan egy olyan országban, ahol évente törvények ezreit fogadják el, hogyan létezhet az, hogy bármeddig foltozgatják a rend szövetét, mindig marad luk rajta? És túlságosan gyakran a legkínosabb pontokon.
Miféle ország az, ahol miniszterelnöknek lehet jelölni egy olyan embert, aki áramot vezet a kerítésbe és meg is öl egy embert? Képviselőnek lehet jelölni egy olyan embert, aki ellen eléggé alapos a gyanú, hogy terrorszervezetet vezetett. Ráadásul még az arcunkba is kapjuk, hogy azért jelölik ezeket az embereket, mert így ki lehet játszani a törvényt: ha egy főbenjáró bűnnel gyanúsított képviselőjelölt lesz, mentelmi jogot kap, és akkor szabadon kell engedni, legalább a választásokig. Az most mindegy, hogy ez hülyeség, nem igaz, a lényeg az, hogy az ország odáig süllyed, hogy ezen a legkomolyabb jogászok vitatkozgatnak hetekig, ahelyett, hogy mindenhonnan kizárnánk azt a pártot, amelyik ilyesmivel próbálkozik.
A választások után az új parlament országlásának első napjaiban mindig kellene rendezni egy olyan napot, amelyikben a képviselők levonják a választási időszak tanulságait, és megpróbálják azonnal rendbetenni a lukas törvényeket.
Ami a náci fölvonulást, annak elmaradását illeti, fontos tanulság, hogy ha egy állam akarja, akkor addig szekírozza az esküdt ellenségeit, amíg azok ráébrednek, hogy nincs keresnivalójuk a köztereken. A rendőrségnek, az illetékes önkormányzatnak az a dolga, hogy minden törvényes eszközt bevessen azok ellen, akik visszaélnek a törvényekkel. Másrészt viszont annak örülök ugyan, hogy elmarad a vonulás, kicsit sajnálom, hogy elmaradnak a szintén a Hősök terére szervezett ellentüntetések. Egyrészt kíváncsi lettem volna, hogy a náciellenes erők legalább a legminimálisabb szinten össze tudnak-e fogni, együtt tudnak-e működni a közös ellenség ellen. Azt jósoltam volna, hogy nem. Örültem volna, ha meglepnek, de az se ártott volna, ha a szégyentelen fölvonulást a már megbomlott agyúak módjára egymással acsarkodó antifasiszták szégyene kíséri. Lehet, hogy szükség lenne egy jó nagy pofonra ahhoz, hogy a tükörbe nézzenek. Miközben a különféle baloldali szervezetek az előkészületek ürügyén ádázul acsarkodtak egymással, meglepetésre vezető fideszesek jelezték, hogy jószívvel vennének részt baloldaliakkal az ellendemonstráción. Előbb, mint hogy a szocialista párt magas méltóságú tisztségviselői egyáltalán reagáltak volna a fölhívásra. Lehet, hogy ez a képlet csak nekem örömteli, és csak nekem rémisztő?
Egy totálisan széthülyült országban élünk, és azt érdemeljük, amit kapunk. Nemsokára. Már csak abban bízhatunk, hogy a rend őrei és a hatóságok emberei még észnél vannak, lassan fölnőnek a feladatukhoz.

(Klubrádió, Hetes Stúdió)