Ádám, a Fidesz EP-képviselőjelöltje. A siket politikus ezt keddi kecskeméti, jeltolmács segítségével tartott sajtótájékoztatóján közölte.”
Nagyonis egyetértek Kósa Ádámmal – és bár már sokszor leírtam, megint megmagyarázom, hogy miért. Eléggé régóta meggyőződésem, hogy a nyelvtanulásnak az a formája, amelyikhez ma ragaszkodunk, kiegészítésre szorul. Hiába tanulunk meg ugyanis több évi munkával – annyival, amennyivel két szakmát is elsajátíthatnánk, diplomát szerezhetnénk – egy idegen nyelvet, az csak akkor használható, ha olyan partnerrel találkozunk, aki ugyanazt a nyelvet tudja. Ki kellene alakítani egy egységes világnyelvet. Tudom, hogy meglepő, de erre a legalkalmasabb a siketek jelelő nyelve lenne.
Kósa Ádám nyilván tudja, tervében számolt vele, hogy teljesen jogos követelése akkor teljesülhet, ha a siketek nyelvét legalább Európában egységesítik. Ha Kósa Ádám ezt is fölvetné, természetesen támogatnám. Ha ez Európában sikerülne, programot adhatnánk az egész világnak.
Kósa Ádám azt is szorgalmazgatná, hogy egészen kicsi kortól kezdjük el tanítani ezt a nyelvet. Ha ezt az óvodában elkezdenénk, akkor szinte észrevétlenül, játékosságukra építve, egy-két év alatt olyan „szókincsre” tennének szert a gyerekek, ami legalább arra biztosan elegendő lenne, hogy „megéljenek” bárhol a Földön, ahol más gyerekek – az idő haladtával fölnőttek - is értik, mit jelelnek egymásnak.
A gyerek játéknak tekintené ezt a tanulást. Nem tudom, hogy az efféle játék milyen hatást gyakorol a lelkekre, a későbbi tanulási képességekre, de aligha hiszem, hogy bármi ártalom lehetne abból, ha ezt a különös, egyébként rendkívül érdekes nyelvet a kisgyerekek megtanulják. Szinte bizonyos vagyok abban, hogy erősíti a mozgáskoordinációt, a fogalmak megértésének képességét és például a kooperációs hajlamot. Ha azt is megértetjük velük, hogy ezzel nagyon sokat segítenek az egyik legnagyobb kisebbség társadalmi életfeltételeinek javulásában, akkor talán még a tolerancia érzetével is megérinthetjük őket.
Ha ezt a világon mindenütt bevezetnék, az bőven elegendő lenne arra, hogy az emberek a nyelvtudás hiánya miatt ne tévedjenek el és „ne lehessen őket eladni”. Tudjanak vizet, ételt kérni, orvost, boltot, színházat vagy bármit találni. (Nagyjából ilyesmikre használjuk az iskolában elsajátított nyelvtudást.) Néhány száz vagy ezer jel elég lenne ahhoz, hogy – ha ezt az elég világon bevezetnék – kitűnően tudjunk alapszinten kommunikálni. (Jelzem, hogy ma, amikor az interneten számos programmal – az én gépemen három ilyen van – bármikor videotelefonálhatunk, ez egészen új távlatokat nyithatna a hagyományos kommunikáció egy szegletében. Nem mondom, hogy elmélyülten beszélgethetnénk kínaiakkal, albánokkal vagy brazilokkal, mondjuk irodalomról vagy tudományról, de alighanem meglepően sok dologról mégiscsak – amennyiben elfogadjuk, hogy a siketek is képesek teljes életet élni az ember zseniális eszközével, a jeleléssel. Ezzel együtt, ha az egész világon bevezetnék a jelelés általános oktatását, legjobban a siketek járnának, hiszen szinte teljesen megváltozna az életük: egyre több emberrel értethetnék meg magukat.
Természetesen ha először Európában, aztán talán az egész világon nem csak hivatalos, hanem „köz” nyelvé válna a jelelés, akkor az nem azt jelentené, hogy nem kellene a hagyományos módon nyelveket tanulnunk. Azokat ugyanúgy használhatnánk, mint eddig, azzal a különbséggel, hogy ott se lennénk kukák, ahol eddig azoknak bizonyultunk.
Az emberiség hatalmas lépés előtt áll. A számítógép polgári fejlődése odáig jutott, hogy a „személyi” masinák ma már mindent tudnak, amit azelőtt még csak elképzelni se mertünk. Az alapfeladatokon túl képesek a teljes multimédia-spektrum átadására: hallgathatunk rádiót, nézhetünk tévét, telefonálhatunk, a gép őrizheti az egészségünket, a lakásunkat. Kár is sorolni. Ma már ott tartunk, hogy a szolgáltatások mobiltelefon méretű gépeken is a rendelkezésünkre állnak.
Az utolsó igazán nagy feladat az, hogy az emberiség egyik legnagyobb gondját, a nyelvhasználat bábeli zűrzavarát megszüntessük. Azt nem tudom, hogy a ma használható gépek erre alkalmasak-e, de azt hiszem ez már inkább csak szoftver-kérdés. Talán nem nevetséges jóslat: tíz év múlva a telefonokon – amelyek valójában nagy teljesítményű zsebszámítógépek – elég jó minőségű szinkrontolmács programok futnak majd. Ha Kínába megyünk, betesszük a kínai kártyát, ha Bolíviába, akkor a spanyolt, és így tovább. (Ha ma gazdasági miniszter lennék, erre koncentrálnám az összes elérhető fejlesztő-, szoftverépítő magyar erőt. Aki ezt a problémát piacképes módon megoldja vezető hatalom lesz a világban – nem csak szellemi, hanem gazdasági értelemben is.)
De ez sem javít a siketek gondján, és jóslatom beteljesedése nem ellentétes azzal sem, hogy a jelelés hivatalos, közös nyelvvé emelése, tanítása alapvetően változtatna az élet minőségén.
Hajrá Kósa Ádám!
1 megjegyzés:
Uram Atyám!
Zseniális!
Megjegyzés küldése