Valaki betelefonált egy rádióműsorba, és azt kérdezte, hogy vajon Nagy Imre elmehetne-e a saját és mártírtársai kivégzésének napján tartott megemlékezésre? Talán nem arra gondolt, hogy Nagy Imre nem ment volna el, mert a kádárista MSZMP utódpártja hív koszorúzni és parlamenti emlékezni, hanem arra, hogy mondjuk a Fidesz vagy a köztársaság elnöke vele nem mutatkozna ilyesmin. Mert Nagy Imre múltja bizony nem szeplőtelen. Volt miniszter Rákosi alatt, lesöpörte a padlást. Azt is hozzá tehetjük, hogy erősen kommunistáskodott a Szovjetunióban, Sztálin alatt – hogy mást most ne emlegessünk.
A betelefonáló alighanem a leglényegesebb kérdést tette föl. Ha tehetném, ugyanezt kérdezném a köztársaság elnökétől is. A Fidesztől azért nem, mert aki mondjuk Szűrös Mátyás volt moszkvai nagykövettel összeáll, az többé ne beszéljen ötvenhatról. Akkor se, ha előbb-utóbb kiderül, hogy későbbi ideiglenes elnökünk, köztársaságunk kikiáltója a moszkvai követség kertjében nem csak imádkozott, hanem Orbán Viktort évtizedekkel megelőzve ajánlotta föl a Szent Szűznek hazánkat. Ne hülyéskedjünk: az ügynököktől és volt párttitkároktól, kommunisták ripacsszolgáitól hemzsegő jobboldal fogja be a száját és szégyellje magát.
De a kérdés az, hogy ha a kegyelmet nem kérő Nagy Imrét és társait mégsem végeztették volna ki, hanem például a rendszerváltásig raboskodnak Szibériában, és Nagy Imre még mindig él, akkor az ítéletre megemlékező parlamenti ülés idejére szabadidőt jelezne-e Sólyom László naptára?
Csak azért kérdezem, mert Nagy Imre nem csak azért lett magyar nemzet és az egész világ hőse, mert megölték, és arccal a föld mélye felé temették, hanem azért is, mert az akkoriaknál kicsit kevésbé dogmatikus kommunista pártkatonából néhány nap alatt államférfivá, élete végére pedig az államférfiság megtestesítőjévé nőtte ki magát. Az Emberre emlékezünk, akinek volt ereje, és hatalmas utat járt be.
Nem lehetne azt gondolni, hogy - még ha némiképp okkal feszengve is -, de emlékezzünk együtt, mert ha az egyik fél elindult a bűnbánat irányába, akkor mégiscsak jár valami gesztus neki? Nem magunk miatt, mert mi nem számítunk. Hanem azért, hogy egyszer a kölykeink kölykei ne ebben a belénk égett pökhendi nyomorúságban éljenek, mint mi most.
A betelefonáló alighanem a leglényegesebb kérdést tette föl. Ha tehetném, ugyanezt kérdezném a köztársaság elnökétől is. A Fidesztől azért nem, mert aki mondjuk Szűrös Mátyás volt moszkvai nagykövettel összeáll, az többé ne beszéljen ötvenhatról. Akkor se, ha előbb-utóbb kiderül, hogy későbbi ideiglenes elnökünk, köztársaságunk kikiáltója a moszkvai követség kertjében nem csak imádkozott, hanem Orbán Viktort évtizedekkel megelőzve ajánlotta föl a Szent Szűznek hazánkat. Ne hülyéskedjünk: az ügynököktől és volt párttitkároktól, kommunisták ripacsszolgáitól hemzsegő jobboldal fogja be a száját és szégyellje magát.
De a kérdés az, hogy ha a kegyelmet nem kérő Nagy Imrét és társait mégsem végeztették volna ki, hanem például a rendszerváltásig raboskodnak Szibériában, és Nagy Imre még mindig él, akkor az ítéletre megemlékező parlamenti ülés idejére szabadidőt jelezne-e Sólyom László naptára?
Csak azért kérdezem, mert Nagy Imre nem csak azért lett magyar nemzet és az egész világ hőse, mert megölték, és arccal a föld mélye felé temették, hanem azért is, mert az akkoriaknál kicsit kevésbé dogmatikus kommunista pártkatonából néhány nap alatt államférfivá, élete végére pedig az államférfiság megtestesítőjévé nőtte ki magát. Az Emberre emlékezünk, akinek volt ereje, és hatalmas utat járt be.
Nem lehetne azt gondolni, hogy - még ha némiképp okkal feszengve is -, de emlékezzünk együtt, mert ha az egyik fél elindult a bűnbánat irányába, akkor mégiscsak jár valami gesztus neki? Nem magunk miatt, mert mi nem számítunk. Hanem azért, hogy egyszer a kölykeink kölykei ne ebben a belénk égett pökhendi nyomorúságban éljenek, mint mi most.
7 megjegyzés:
Ha győz a forradalom: Nagy Imre és kormánya nagyon hamar megbukott volna. Tessék csak visszaemlékezni november 1. és 4. között hányszor változott a kormány összetétele. A Szabad Kossuth Rádió szinte óránként közölte a régi-új pártok megalakulását és a kormánytagok újabb és újabb névsorát. Az események annyira felgyorsultak, hogy Nagy Imrének már arra sem maradt ideje, hogy a szaktárcákat megnevezze. Mindenki az „államminiszter” titulust kapta.
Hogy a politikai palettán a szélsőbalos, sztálinista, rákosista vonaltól (diktatúrától) mennyire tolódott volna jobbra az ország vezetése a parlamentáris demokrácia felé, nem lehet tudni. A „gyárat vissza nem adunk” jelszóból arra lehet következtetni, hogy a fasizmusból és a szovjetrendszerből kiábrándultak a Tito-féle munkástanácsos vállalati önrendelkezést tartották a követendő példának. (Ilyen értelemben szimbolikus jelentőségű (is) Nagy Imrének a Parlamenttől meglehetősen távol eső jugoszláv nagykövetségre való menekülése.) Mások szerint a kapitalizmus teljes visszaállítása és az Ausztriához hasonló, semleges, parlamentáris többpártrendszer lett volna a végső cél. (Ennek lehet a szimbóluma, hogy Mindszenty bíboros a Parlamenthez sokkal közelebb lévő amerikai nagykövetségen keresett menedéket. Kéthly Anna pedig a Szocialista Internacionálé bécsi üléséről már nem térhetett haza.)
Olyan érzésem van, hogy Nagy Imrét egy kicsit túlbecsülik. Ha akkor nem végzik ki a szerencsétlent, hanem kap 5-10 év börtönt, a kutya se emlékezne rá. Most is csak azért, mert mártírt csináltak belőle, ő lett egy idealizált, vérmentes '56 jelképe, de szerintem ennyi.
Azalatt a pár nap alatt nehogy államférfihoz méltó dolgokat nem mutatott fel, de tenni sem tett semmit. Ült a parlamentben, és nemigen foglalkozott a kint zajló forradalommal-gyilkosságokkal. Az államférfiságot legfeljebb mások fejében testesíti meg.
Más kérdés, hogy mégiscsak kivégezték, és személyében az egész ilyen-olyan '56-os eseményre emlékezünk, és annak kudarcára. Sólyom azzal, hogy nem megy el, magát akarja államférfizálni :), mutatván, hogy ő pártok felett áll. Valójában persze alattuk, mert még a saját véleményéhez sincs bátorsága, inkább nem megy el.
Nyugodtan kimondhatjuk: Sólyom László egy tarparaszt, aki elnöki szerepét, a saját véleményét, a protokollt és a kegyeletet is teljesen félreértelmezi, mert ennyi esze van.
Ez nem az első égő baklövése, hanem a sokadik, és sajnos nem is az utolsó.
Egyébként, ha Nagy Imre feltámadna, már leszakadt volna a keze a sok sólyomi rázogatástól. A szemüvege meg elrepedt volna a hullahalvány köztelnöki mosolykák fókuszában :)
annak idején,nagyon örültem,hogy nem Szilit,hanem a Sólyomot választották meg.Kellett az a fricska akkor.(mellesleg azt is az szdsz k..ta el.
Viszont amit ez a tehetségtelen, döntésképtelen,gőgös,ember produkál, az vicc..(én azóta hányok tőle,mikor az újévi köszöntőjekor,a dátum és a zászló elhelyezése kapcsán támadta a sajtó.Aztán üdvözölték,hogy végre a nemzeti zászló előtt mond köszöntőt,erre ez a pojáca fontosnak tartotta nyilatkozatban kiadni,hogy csak azért volt ott a zászló,mert az a helység volt alkalmasabb a forgatásra. Rá kell nézni,ahogy ül a "trónján" a páholyban.Nevetséges.Avval kéne büntetni,hogy folyamatosan döntéseket kellene hozatni vele,és véleményeket felvállaltatni. Belehalna.
Aki arra gyáva volt,hogy a saját "palotája" elől elzavartassa azt a gárdának nevezett csőcseléket,attól mit várunk?
üdv,bellapeti
bocs,még egy ide nem illő:
ami a legnagyobb gáz,hogy ebben a hülye országban,bármilyen tapló parasztot választanak meg köztársasági elnöknek,az mindig első a népszerűségi listán!!
(nem tudom,most is így van e,de az első háromban biztos benne van,ez a szar alak.
üdv,bellapeti
holdropi (#2)
Emlékszem. Akkor is hétfő volt, és az összes magyar napilapban benne volt a sokkoló hír. Különösen az "események után" másfél évre! Ez volt benne az igazán felháborító, a megdöbbentő. Azt hittük nem merik megismételni a Rajk-pert. Akkoriban az járta, hogy Rajkot megkérték (pártutasításra) "játssza el" bűnösségét, és a per után a SZU-ban (álnéven) nyugodtan élhet. Valami hasonlóra gondoltunk, mondván Hrucssov megvalósítja azt, amit Sztálin csak hazudott. (és "futni hagyja" Nagy Imrét, aki akkorra már nem volt beszédtéma). Végül tíz évvel később Brezsnyev valósította meg Dubcek esetében, hogy életben hagyta a "lázadót".
Szegény Nagy Imre most arra jó, hogy jó nagy indulattal elmondhassuk: Gyurcsányék meggyilkolták, és most a gyilkosok hívnak koszorúzásra. Pedig Orbánéknak épp annyi közük van a gyilkossághoz. De ők legalább nem mentek el a központi koszorúzásra. Ezért?
Azután, hogy Sólyom a megválasztásának körülményeit elfogadva nem vonult azonnal háttérbe, nem sok jóra számítottam. De hogy ne legyen tisztában azzal, hogy az ő státusának lényege a felülemelkedés, a jótékony távolságtartás a napi politikai csetepatéktól, azt egyszerúen nem hiszem el. Inkább arra szavazok, hogy a görcsös önérvényesítés, a buta hiúság, a saját személyiségének mindig előtérbe tolásának kényszere az, ami teljesen alkalmatlanná teszi erre a posztra. Ki merem mondani, nem elég nagy ember ő ehhez, hanem elég nagy kisember. Ezért is, hogy csak efééle alacsony repülésre képes. És bevallom, most elmosolyodtam egy kicsinyt: méghogy SÓLYOM!? Ugyan már!!! ::(( ::))
Megjegyzés küldése