A sértett kokis ember

„Viktor meg van győződve arról, hogy az európai politikusok többsége korlátolt, nem mer határozott döntéseket hozni, inkább hagyományos módon politizál, ami a legtöbb esetben a problémák elodázásához és nem megoldásukhoz vezet. Ezt az EU-s tárgyalásai alatt rendszerint el is mondta az érintetteknek, és úgy érzi, hogy a jelenlegi helyzetet kihasználva sokan most vesznek elégtételt rajta, ellehetetlenítik a gazdaságpolitikáját” - ezt egy nevének elhallgatását kérő kormányzati tényező mondta a HVG-nek.

Nyilvánvaló, hogy a neves és névtelen orbánkörnyéki fideszesek nem merik megmondani Orbánnak az igazat. Azt, hogy elsősorban a lehetetlen kiszámíthatatlan gazdaságpolitikája miatt bóvlisodott le, országostul. Azt, hogy másodsorban azért, mert nagyon is kiszámítható a belpolitikája: ha valamit törvényesen is meg lehetne csinálni, ő csakazértis visszaél a hatalmával, és tesz valamit, amitől egy demokrata undorodik. És csak harmadrészt vesznek azért elégtételt, hogy prosztó módon pofába mondta a véleményét - vagyis kokizott és sallerozott - ott, ahol ez még egy kültelki kocsmában se szokás.

Kicsit meglepő, hogy a kokizós, sallerozós ember megsértődik, ha egyszercsak visszakap valamit. Akkor is meglepő, ha amúgy még a sápítozásában is van valami nyomorúságos önteltség. Csakugyan elhiszi, hogy ő akkora, de akkora, hogy a kedvéért egy egész országot bedöntenek - még akkor is, ha erre ráfizetnek. A valakik. Azok. Ott.

Az van, hogy nem téved: utálják, mindenhol a világon.

Fogadjuk el, hogy mégis igazat gondol.

Ha valakinek szemmel láthatóan fogalma sincs a gazdasági viselkedés elemi szabályairól, ráadásul úgy ront rá a népére a leggusztustalanabb módszerekkel és eszközökkel, amire évtizedek óta nem volt példa Európában, majd még nagyképűsködik is, akkor bizony előbb-utóbb ellehetetlenítik. Miért ne tennék? Kár, hogy vele minket is.

Ezek az emberek nem félnek tőle, mint a saját népe. Nem engedheti rájuk az ügyészeit, a hivatalnokait, nem tudja kirúgatni őket, de még az is nevetséges, ha a sajtóját uszítja rájuk. Ezek nem filozófusok, nem színházigazgatók és nem is újságírók, hanem politikusok, államok és államok fölötti szervezetek vezetői.

De vajon mit tenne Orbán, ha nem kis országa lenne, és még nagy hatalma is, és valaki odasallerozná neki ezt a Széchenyi idézetet, mondjuk: ”Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt megérdemel. Ha valami oknál fogva ostoba, vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba. Akkor a nemzet aljas vagy műveletlen.”

Mit tenne, ha lebóvlizhatná azt, aki így beszél? (Bár az is lehet, hogy ha sokat pofázik a múltból ez a Széchenyi nevű, akkor mégis inkább visszanevezteti Tarlóssal a méltatlanul neki rendelt köztereket. Jó lenne, ha figyelne Nagy Imre sorsára, aki hirtelen megint nagyon kommunista lett.)

.

Önként és újra és legalább

A héten gimnazistákkal találkoztam. Arról meséltek, hogy teljes zűrzavar van a fejükben, fogalmuk sincs, kinek higgyenek, össze-vissza beszél mindenki, érzik, hogy baj van a gazdaságban, az országban, a családjukban, mindenhol szinte, de nem nagyon értik, hogy miért, azt se, hogy mi lesz ebből. Rákérdeztem, megmondták, hogy fogalmuk sincs, hogy ők akkor most jobboldaliak vagy baloldaliak, tulajdonképpen mindkét oldalról hallanak olyan dolgokat, amiket elfogadnak, meg olyanokat is, amit semmiképpen. Mitévők legyenek? Ők segíteni akarnak, tenni valamit, de nincs ehhez keret, tér.

Azt mondtam nekik, hogy először is ne hisztériázzanak. Legalább otthon legyenek ők a nyugodt erő, ha már az MDF kiesett. (Az egy párt volt, nem is olyan régen és azt mondta magáról, hogy ő a nyugodt erő.) A politikára figyeljenek nagyon, legyenek kritikusak, ne higgyenek senkinek se elsőre, se másodikra, és ha tenni akarnak valamit, akkor találják ki, hogy mit lehet. Újra kell kezdeni mindent ebben az országban, ezt nem úszhatjuk meg, és nekik még szerencséjük van, mert úgy kezdhetik újra, hogy még nem is kezdhettek bele semmibe.

Jó, de mondjak példát!

Például hallottak-e arról, hogy még egy hónapig az önkénesség évében vagyunk?  Persze nem hallottak. 

Nem baj, attól még lehetnek önkéntes önkéntesek. Már késő szervezetekhez csatlakozni, legyenek ők maguk a szervezet. 

Hallottak-e már arról, hogy a múlt télen legalább ötszáz ember halt meg a saját lakásában, csak azért, mert nem volt fűtés, nem volt pénzük tüzelőre, és nem is fordultak sehova segítségért? Hallottak. 

Hajlandók lennének-e egy órácskát, félórácskát sétálni naponta? Figyelni, hogy füstölnek-e a kémények. Pláne ott, ahol öregek laknak egyedül vagy együtt. Ahol szegények laknak. Éreznek-e annyi erőt magukban, hogy bekopogjanak az olyan házakba, ahol laknak, de nem fűtenek? Képesek-e arra, hogy akkor, ha bajt éreznek, írnak egy levelet a legközelebbi jegyzőnek, szociális szervezetnek, egyháznak. Ha már ők magukra nézve ezt nem találják kötelezőnek... Csak annyit kellene, hogy itt és itt emberek élnek, de nincs fűtés. Semmiképpen nem az ő dolguk, hogy Timur és csapatába szerveződve fát vágjanak, tüzelőt hordjanak... Ja, a Timur és csapata egy szovjet ifjúsági regény. Volt.

Szóval újra kellene kezdeni. Az alapoknál. Hogy figyeljünk egymásra és azokra, akikre senki nem figyel. Hogy legalább senki ne haljon meg. Aztán majd csak lesz valahogy. Ebben maradtunk.

Tegnap az egyik gyerek írt nekem egy e-mailt, hogy talált egy nénit.

(Klubrádió, Hetes Stúdió)

 .

Keresztényhátrány

Az Európai Püspöki Konferencia Tanácsának ülésén Erdő Péter bíboros - a tanács elnöke - a Kathpress katolikus hírügynökség szerint arról beszélt, hogy ma Európában hátrányos megkülönböztetés éri a keresztény hívőket. 

Erdő Péternek teljesen igaza van. Például a bíboros úr áltat vezetett egyház KDNP nevű politikai szervezete a Fidesz nevű koalíciós partnerrel olyan törvényt fogadott el, amely keresztény felekezetek tucatjaitól vette el az egyházi státuszt. Mint ahogy a keresztényeknél semmiben sem hitványabb  egyéb egyházakat is kikülönböztetett. 

Azzal, hogy a nekik járó támogatást is elvesztették, emberek ezrei kerülnek végveszélybe. Azok a hajláktalanok, betegek, idős emberek, iskolások, akik a kikülönböztetett egyházak szállásain, iskoláiban, és egyéb intézményeiben segítséget kaptak az emberibb élethez, vagy éppen a túléléshez.

Persze nem csodálkoztunk: a bíboros úr egyháza évek óta égbekiáltó közönnyel szemléli a Magyarországon újra tobzódó rasszizmust, kirekesztést, miközben papjai a szószékről politizálnak a Fideszért, szavuk sincs, amikor cigányokat gyilkolnak, vagy nácik jutnak a parlamentbe. Mint ahogy akkor sem, amikor hajléktalanokat rendőrök vezetgetnek bilincsbe verve, törvény fenyegeti őket börtönnel, és akkor sem, amikor a legszegényebbeket rabolja le a kormány a gazdagok gyarapodása kedvéért, vagy  folyamatosan emberi jogokat csorbít.

Tudtuk eddig is, hogy a Katolikus Egyház életeleme az alkalmazkodás, de azt soha nem gondoltuk volna, hogy a Kádár-rendszer alatt megtapasztalt őssunyiskodás a legelső új diktatúra próbálkozása idején teljes fegyverzetével tér vissza. Azzal a különbséggel persze, hogy egy ateista ideológia helyett most a sajátjával próbál kis pártocskája segítségével rátelepedni az országra - például az úgynevezett köznevelésben.

Erdő Péter szeptember végén, amikor újraválasztották a CCEE élére, kifejtette: az új evangelizáció újrafelfedezést jelent. 

Csakugyan itt lenne az ideje. Talán, ha bíboros úr legelébb is vetne egy kegyes fölfedező pillantásnyi figyelmet az egyházi törvény miatt Strasbourgban éhségsztrájkoló Izsák-Bács Jeremiásra. Bár ő csak egy hátrányoskodó magyar mennonita keresztény, talán imádkozni lehet érte.  Ha már vele nem.

"Izsák-Bács Jeremiás fel akarja hívni a világ figyelmét arra a disznóságra,
 ami Magyarországon zajlik. Támogatásra lenne szüksége
a tiltakozó akciójához." ( Az Amerikai Magyar Népszava képén)

 .

Hitler anyja újra terhes

Ez egy falfirka volt valamikor, nem is olyan régen. Az is ott volt, hogy “cigány, zsidó reszkess”. Arról jutott eszembe, hogy Csurka megint írt. Jó nagyot. Nem tudtam végig elolvasni, mert ez a kiváló tehetségű ember szétesett, beborult, követhetetlen. Össze-vissza csapkolódik, féligazságokból kikalapált, hagymázzal összekent nyelű baromságpöröllyel, mint mindig. Vagy legalábbis nem ér annyit, hogy a követési erőt ráfordítsam. Talán ha pszichiáter lennék. Nem lenne baj, hogy írt, hiszen tette ezt eddig is, ilyen már évek óta. 

Az a baj, hogy már megint társadalmi esemény lett, megint téma a közbeszédben, megint figyeli a világ a mi szégyenünket, noha már évek óta szinte senki nem törődött vele. Ezt köszönhetjük Tarlós Istvánnak meg Orbán Viktornak. Sikerült megint tényezővé tenni Csurkát. Ha úgy tetszik megtermékenyíteni, hormont nyomni bele, mi meg várhatjuk, hogy mi lesz belőle. Milyen lesz a termés, a gyerek.

Ha majd a Fidesz összeszámolja vereségének, az ország bóvlisodásának okait, a matolcsyzmus országlása mellé ezt is vegye bele. A nácikkal való nyílt mutyit. Mert azért lássuk be, hogy ennél nagyobb bóvliság nem történhetett velünk.

 .

Egetverések

Minden napra jut valami egetverő. Baromság, mint például a magyar tenyésztésű kutyák adómentessége, gonoszság, mint például az, hogy Tarlós fideszesei és jobbikosai megszüntetik Károlyi szobrának díszkivilágítását. 

Olvasom: a filmek végső vágásának joga is járna az Andrew Vajna által vezérelt Magyar Nemzeti Filmalapnak. "A Támogatót megilleti a produkció végső vágás jóváhagyásának joga. Vagyis az állami pénzért cserébe a filmalap beleszólna a film történetvezetésébe.”

Egy Jancsót Vajna úr bírálhatja fölül? A rendező bemutatja neki a filmet, nézegeti, és ha úgy gondolja, hogy nem jó, akkor átvágatja? Kicsit rambósíthatja? Netán politikai vagy hazafias üzenetű filmeknél Vajna úr meghívja a vetítőjébe Orbán, Kövér, Semjén urakat - legendásan kulturált emberek - és demokratikusan megvitatják, hogy jó-e a vége, és ha nem, akkor mi legyen?

Romániában régen vizionálásnak nevezték azt, mikor a színházban a cenzor megtekintette a darabot a bemutató előtt. Mikor lesz az, hogy a közismerten zeneértő Orbán operákat pakolászgat? És mikor irkálhat bele végre a kiváló költő Simon L. László a verseimbe, ha kapok egy kis állami támogatást a megjelenéshez?

Kik ezek, és mit képzelnek?

(Távoli napló) 

.

Versmaraton, titkos társakkal

Hónapok óta azzal próbálom erősíteni a gyerekem olvasási kedvét, hogy “azok, akik olvasnak, egy titkos társaságba tartoznak: fölismerik egymást”. Abból ahogy viselkednek. Úgy tűnik, sikerült a fejébe pöttyenteni ezt a kegyes hazugságot, ami vélhetően igazabb, mint az összes többi nevelési hazugságom.

De mi van akkor, ha pénteken vagy szombaton elviszem József Attila szobrához, ahol versmaratonnal tiltakozunk a szobor elmozdításának terve ellen, és keresztkérdéseket tesz föl: miképpen fordulhat elő, hogy éppen olyan emberek terve ellen tiltakozunk, mint a nemcsak, hogy olvasó, de egyenesen József Attila-díjas L. Simon Lászlóé? Hogyan magyarázom a pláne József Attila-díjas Szőcs Géza szerepét, aki nem menekült azonnal a Fidesz nevű nyilvános titkos társaságból, amikor meghallotta a tervet? 

A legnagyobb szerencse, ha nem tesz föl keresztkérdést Kövér Lászlóról, akinek József Attila a kedvenc költője, tehát olvasgat. Ha nagyobbacska lenne, nyilván föltűnne neki, hogy a legcsekélyebb jele sincs ennek sem a szavaiban, sem a viselkedésében. Talán ezt idézném neki: “Boldog hazug, kinek van istene, ki rettenetes, de maga a jóság; kinek sebet kap reszkető keze, ha leszakítja a tilalmas rózsát.”

(Távoli napló)

 .

Kuksoljon sötétben, aki köztársasági!

A Heti Válasz képe

Ezt az üzenetet kaptuk, amikor a Fővárosi Közgyűlés elfogadta a díszkivilágításról szóló rendelet módosítását. 

A Jobbik  frakcióvezető kezdeményezte, hogy szüntessék meg a Károlyi-szobor díszkivilágítását, ezt a javaslatot az előterjesztő befogadta. 

Éppen a Függetlenség Napján engedte meg magának ezt az újabb arcátlan provokációt a Jobbik és a Fidesz. 

Azon a napon, amelyet persze nem ünneplünk államilag, de azért néhányan, akik még hiszünk egy új, szabad köztársaságban, Károlyi szobránál emlékezünk. 

“A magyar köztársaságot 1918. november 16-án kiáltotta ki az akkori budapesti Országház teret ellepő, kétszázezresre becsült tömeg, illetve a parlament kupolacsarnokában ülésező, a vidéki nemzeti tanácsok küldötteit is magában foglaló nagy Nemzeti Tanács. Még nevezetesebbé teszi e napot, hogy az őszirózsás forradalommal elnyert függetlenség ugyanekkor öltött törvényes formát.” - írja a lexikon erről a napról.

A Fidesz-Jobbik mutyizás újabb rúgás azokba, akik nem egészen hat hét múlva fegyelmezetten lesznek kénytelenek tudomásul venni, a Magyar Köztársaság megszűnését. Fegyelmezetten kuksolva, hiszen ők demokraták.

A Magyar Elektronikus Könyvtár (mek.oszk.hu) képe

( Távoli napló )
 .

Márton Áron és a gyalázat

A Katolikus Egyházban szinte szentként tisztelt Márton Áron püspök ezt mondta egyszer a tanítványainak: “Fiaim, bármi történjék veletek, nektek mindig a szegények, a kicsinyek, a börtönökben vagy kórházakban szenvedők, az elnyomottak mellett van a helyetek.” Ez jutott eszembe, amikor az országgyűlés 293 igen szavazattal, 61 ellenében úgy döntött, hogy százötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal vagy elzárással sújthatja a bíróság december elsejétől azokat, akiket fél éven belül másodszor büntetnek meg, mert az utcán élnek. Ezt egy keresztényi alapjaira büszke hatalom hozta, amelyiknek egyik koalíciós tagja magát egyenesen a Katolikus Egyház lándzsája hegyének tekinti. 

Ez az embertelenség perverz tobzódása. Pedig észrevehetnék, hogy az egyház kezd okosabban helyzkedni. 

Erdő Péter bíboros a múlt héten egy szakszervezeti vezetőnek arról beszélt, hogy "a Katolikus Egyház társadalmi tanítása a munka méltóságát a dolgozó ember méltóságából vezeti le.” Nem üres szöveg ez jogfosztások idején! 

Mi legyen a hajléktalanok méltóságával? Miből vezeti le az egyház a képviselők gyalázatos méltatlanságát? Mit tenne Márton Áron a börtönbe vetett hajléktalanokért?

Egy éve, Márton Áron szobrának avatásakor
életművét Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes
és Pokorni Zoltán polgármester méltatta

 .

Kényelmetlen

Az origo.hu képe

A Petőfi Irodalmi Múzeumban vasárnap, a Magyar Nyelv Napjának ünnepélye előtt a rendezőkkel kicseréltették az első széksort, hogy Szőcs Géza államtitkár kényelmesebben ülhessen. Nem egy karosszéket cseréltek le - amit szintén testes emberként én is hálásan vennék -, hanem az egész sornyit, hogy ne legyen föltűnő. 

Ennél persze fontosabb, hogy úgy tűnik, a kiváló költőből lett teljesen súlytalan államtitkár kényelmetlenül érzi magát a lényegében nem létező szerepében: a kibontakozó kulturkampfban szembefordult a szánalmasan bugris fideszes-jobbikos nyomulással. Ki merte jelenteni: a Kossuth tér 1944 előtti arculatának visszaállítása nem elégséges érv a József Attila szobor elmozdításához. "Nem is tudom, mit mondanék, ha itt ülne József Attila, és meg kellene magyaráznom, most mi történik a szobrával".

Az is lehet persze, hogy megértette: a szobor eltávolítása egy újabb dörneri pont, ahonnan már nem lehet hátrálni. A hét végére már kétnapos versmaraton - tüntetés - készül. Addig kell fölállni a kényelmetlen rongyszékből, amíg lehet.

Persze ezt csak azért írom, mert szerkesztő vagyok. Valójában tudom, hogy a romlott társaságba keveredett Szőcs Géza jó ember, és belehalna, ha József Attilát megint egyszer meg lehetne alázni.

 .

József Attila: Ülni, állni, ölni, halni (VERSMARATON!)

(nagyobb kép)

 .

Hajrá, kampfoljunk!

Pápai Gábor képe

Orbán nem akar kulturkampfot. Úgy tesz, mintha semmi köze nem lenne Tarlós, Dörner, Csurka és pláne Kerényi országra szabadításához. Jó rendőr akar lenni. Azt hiszi, hogy van még olyan hülye, aki ezt beveszi.

Orbán kezdte a kulturális háborút, és úgy is jár, mint a legtöbb hadvezér, aki Napoleonnak képzeli magát: bohóctréfába keveredik. Most már például nem az a legnagyobb kérdés, hogy mit kezdjünk Kerényi sokmillióért megszerzett képeivel, mert azok láttán már a jobboldaliak is henteregnek a röhögéstől, hanem az, hogy Orbán tiszteletre méltó felesége megpofozza-e Kerényit. Mert ezt ígérte neki arra az esetre, ha Orbánt belefösteti valamelyik képbe. És ott van. Picike, savanyú, de Orbán.

Maguk a képek és a Kerényi-féle kulturkampferek szerepeltetése azt ígéri, hogy a hiányzó magyar kabarét nem kell nélkülöznünk addig, ameddig ők hatalmon vannak. Az ilyen emberek - ezt látjuk a politika minden szintjén - úgy igazolják önmagukat, hogy csakazértis folytatják a megkezdett utat akkor is, ha már nyilvánvaló, hogy zsákban vannak.

Ezért aztán vélhető, hogy lesznek újabb képrendelések. Annál is inkább, mert például kimaradt a szovjet csapatok kivonulása. Olyasmire gondolok, hogy  “Staller Ilona tréfásan a lábai közé kapja a Honból utolsónak távozó szovjet harckocsi ágyúcsövét.”  Azt se értem, hogyan maradhatott ki az a kép, amelyen az látható, amikor “Orbán Viktor Miniszterelnök Felcsút határában megvilágosul, hogy pont ott ajánlotta föl Szent István a Magyarok Nagyasszonyának az Országot.” És nagyon hiányzik az a történelemfordító pillanat is, amikor - mintegy az előbbi ellenpontjaként “Gyurcsány Ferenc Sukorónál eladja a hazáját és a harcmező magyar hőseinek csontjait egy zsidónak”.

Van még ötletem, de azokért most már fizessen a bőkezű Kerényi. Hacsak nem lesz erről nemzeti konzultáció, kérdőívvel, mert akkor ingyen adom. 

Az is lehet, hogy a kulturkampf úgy folytatódik, hogy a baloldaliak is rendelnek közadakozásból képeket. Például javasolnám megfestésre a Sárkányos Szent Police ellenpárjának a “Kerényi Imre intésére Satu Parancsnok beszól a kossuthtérieknek, hogy ne hugyozzanak a szobor mögé” címűt.

Addig is: hajrá Lévai Anikó!

 .

Összefüggések

Tisztelt bíróság, a Gyuricán... vagyis  Gyurcsányi Ferencet a Sukoró-felőli nádasnál ismertem meg 2006-ban, ahol nyaranta önkéntes természetőrként teljesítek hazafias szolgálatot. Egyben önkéntes halőr is vagyok, így a nádason át csónakommal odaközelítettem ahhoz a kis csoporthoz, akik a part egy néptelen zugában szemmel láthatóan horgásztak. Kedélyesen elbeszélgettem velük, megkérdeztem, van-e engedélyük, mire ők közölték, hogy Magyarországon nincs olyan dolog, amire nekik ne lenne engedélyük, így nem firtattam a dolgot. Különös tekintettel arra, hogy a közelben, néhány lépésre ezektől egy kigyúrt férfiakból álló csoport tartózkodott, valami csövekkel a fülükben, és szerintem fegyverekkel a hónuk alatt, ami kipúposodott erősen.

Ezért aztán visszavonultam a csónakommal. De nem mentem messze, csak hallótávolságra. Az emberek nem tudják, hogy hülyeség a víz közelében hangosan titkosan beszélni, mert az úgy viszi a hangot, mint a szél. Óvatosan figyeltem őket.

Igen, hallgatóztam, bevallom. Ez a munkám része, hiszen figyelnem kell, és az ember füllel és szemmel figyel.

Ezzel a Gyurcsányival... vagyis Gyurcsánnyal, akit onnan jegyeztem meg, hogy egy nagyorrú, nyurga alak, volt még egy kopasz, valami Görgényi, meg Vörös vagy mifene nevű, meg egy zsidó. Aki azzal keltette föl a figyelmemet, hogy amikor beszélgettem velük, akkor csak külföldiül szólalt meg, ám amikor már a nádasból hallgatóztam, akkor magyarul is, igaz eléggé törte azt. Ez a zsidó nem horgászott, hanem állandóan lehasalt, és a tenyerébe vett a vízből, és kóstolgatta. A kopasz se úgy horgászott, mint mások, hanem volt nála egy kihúzható bot. Amikor meglátott egy halat, kirántotta, és egy pillanat alatt odacsapott a vízre, vagyis a halra. De olyan ügyesen, hogy vagy a gerincét vagy a szemét találta el, és a hal már meg is döglött. A Gyurcsányi, a nagyorrú, akiről később megtudtam, hogy valami miniszterelnök, kérdezte is tőle, hogy hát ez meg mifene szerszám, mire ő nevetett és azt mondta, hogy ez titkos fegyver. Később aztán az októberi sajnálatos események idején láttam ilyet a tévében, és ott viperának mondták, és arra szolgált, hogy püföljék vele a Belfegornak öltözött rendőrök a békés járókelőket, hogy elkábuljanak, mielőtt kilövik a szemüket.

A zsidó nézegette a földet Sukoró felé, mire a Vörös János megkérdezte tőle, hogy kéne, mi a jó kis kaszinódnak? 

Erre ő azt válaszolta - de csúnyábban, csak a bíróság előtt azt nem mondhatom, ugye -, hogy tojok én a földedre, más kell nekem.

Gyurcsányi erre rákérdezett, hogy most akkor kell az a kurva föld, vagy nem.

Erre azt mondta a zsidó, sose felejtem el, hogy kell hát, de nehogy má fizessünk érte. Azért van itt a tábornok úr -, bökött a fejével a kopasz felé. Róla meg azt láttam a tévében, hogy valami rendőrfőnök. A Vörös meg miniszter. 

Akkor feleselés kezdődött, Gyurcsányi kezdte, hogy na az nem úgy van. Legalább valami földet kellene adni a földért, mert úgy illik. Van földed?

A zsidó meg: van valami, de az aligha ér annyit, mint ez. De elhíreszteljük, hogy arany van benne a Medvecsapáson, és akkor mindjárt értékesebb lesz.

Törvényes ez? - kérdezte Gyurcsányi a Vöröstől.

Erre ő nagyot röhögött: arról nem tehetünk, hogy az emberek azt hiszik, hogy arany van a Medvecsapáson.

A nagyorrú erre úgy csinált, mintha csodálkozna: egyáltalán van Medvecsapás? Vagy ez ugyanaz, mint ami abban a hülye Folytassa-filmben van?

Olyasmi. Csak példa volt. - mondta a zsidó.

Gyurcsányi erre azt firtatta, hogy az ott mögöttük állami föld-e. 

A zsidó ravaszat mondott: úgy néz ki. De ha nem az egész, megkérjük Görgényi urat, hogy valami hülyeséggel csalogassa Pestre az itteni parasztokat, tüntessenek, aztán már csak meg kell puskázni őket, hogy aki életben marad, az is disszidáljon.

És ekkor mondta  a Gyurcsányi, hogy régóta gondolkozik: napvilágra kellene hozni valami beszédet. 

Vörös meg rá is vágta, hogy na abból jó nagy balhé lenne. Belenézett a légbe, mintha álmodozna, hogy valami hangfölvételt szét kellene küldeni a rádióknak, szépen megszerkesztve, és lesz nagy cirkusz. Aztán már csak irányítani kell az egészet, hogy a sok csürhe bemenjen a csőbe.

Tisztelt bíróság ez tudom elmondani arról a napról, amikor kihallgattam a nádasból ezt az embert, aki itt ül a vádlottak padján. Meg a barátait.

Még egy furcsaságról tudok beszámolni. Amikor ott röhögcséltek ezek azon, hogy mekkora balhé lesz, ez a Vörös nevű megkérdezte a zsidót, hogy mi a francot kóstolgat azon a koszos vízen. Erre az röhögött egy olyan eszelős félét, aztán fölállt és elkezdett arról mesélni, hogy ezek milyen hülyék, azt hiszik, hogy neki kaszinó kell. Pedig az úgy lesz, hogy a kaszinó egy csövön kapja a vizet a tóból, de az alagsorban egy hatalmas palackozó lesz, és az az igazi üzlet. Merthogy kell a magyar víz a zsidóknak. Röpülövel viszik majd a palackokat Izráelbe, minden nap. Mert hogy az csodavíz. Az itt lakók nem tudják, hogy a varáskosi vagy mifene hegységrendszer közelében mindig olyan víz fakad, ami tíz-húsz évvel is meghosszabbítja az életet. A hülye magyarok meg elfürdik meg elhorgásszák, ahelyett, hogy innák. 

Így volt ez tisztelt bíróság, magam se hinném el, ha hallanám.

(Hócipő)

 .

Förszt prezident

Az index.hu képe

Az interneten látható egy tudósítás. Arról szól, hogy a fölkokárdázott Lenhardt Balázs jobbikos országgyűlési képviselő odasunnyog Károlyi Mihály szobrához, összeszedi a koszorúkat és a virágokat, spontánul belenéz a kamerába és azt mondja, "hazaárulónak nem jár virág", majd férfias léptetekkel elindul a Kossuth tér egyik szemetes kosara felé. Odaérvén belegyömöszöli a koszorúkat, miközben magában beszélget valakivel, talán Károlyi szellemével: "Ez a minimum, amit megtehetünk nemzetünk egyik sírásója felé." Tömköd, majd az angolul saját bevallása szerint fölsőfokon beszélő képviselő így folytatja: "Szomorú, hogy itt tart még Magyarország 2011-ben, hogy vannak olyan szervezetek, például a rejtélyes nevű förszt prezident förszt demokratik repjúblik of hangeri...” és így tovább. Végül megjegyzi, hogy reméli: legkésőbb jövőre el fogják távolítani Károlyi Mihályt és azt a szellemiséget... ésatöbbi. A Jobbik ezért küzdeni fog minden erejével.

Erre már semmi szükség: a dolog eldőlt. Ha nézné Echo nevű hangadó televíziójukat, a múlt hét végén, magától Kövér házelnöktől tudta volna meg, hogy csak hecckampány és hisztériakeltés, amit a baloldaliak beszélnek a Kossuth tér kipucolásáról, valójában Károlyi lelkének megvédéséről van szó: "szerintem, ha van pokol, akkor valószínű Károlyi Mihály egész nap ott ül egy székhez lekötözve és nézi a saját szobrát".

Az, hogy a bátran sunyiskodó Lenhardt képviselő kegyeletet sértett, lopott, fosztogatott, rongált, teljesen normális egy nácitól. De mi van akkor, ha rossz szalagot olvasott a koszorún, és az angol szöveg azt jelenti, hogy magyarország első köztársasági elnökének tiszteletére tétetette oda, mondjuk az Amerikai Egyesült Államok nagykövete, vagy az EU? Mert akkor ebből baj lesz. Kövér készülhet a kidumával.

Éppen egy éve a jobbikosok pogromosdit játszottak Károlyi szobránál, táblát akasztottak a nyakába, Zagyva képviselő kipát tett a fejére. Akkor a sokak által vérmessége miatt néha méltán bírált Dániel Péter ügyvéd egymaga bement a nácik közé, és egy szál virágot tett a szobor talapzatára.

Nem sunnyogva, nem rongálva, nem gyalázkodva, nem gyávák módjára. És angolul se nagyképűsködött.

(a nemzeti1tv tudósítása)

 .

Minden élet

Carol Guzy Pulitzer-díjas képe menekültekről, 2000-ből, Koszovóból

A hajléktalanná vált külföldi menekültek ellátásával kapcsolatban Szabó Máté ombudsman azt javasolta, hogy a téli fagyok miatt fenyegető közvetlen életveszély elhárítására engedjék vissza a befogadó állomásokra azokat az engedély nélkül távozó, így jogosultságukat elvesztő menekülteket, akiket a hajléktalanellátó rendszer nem tud elhelyezni. Pintér Sándor válasza: ha egy menekült nem képes teljesíteni a befogadó állomások ellátásainak igénybevételéhez meghatározott feltételeket, akkor megkérdőjelezhető az együttműködési készség, és ilyen esetben az államot nem lehet kötelezni a segítségre.

Tarlós István azt közölte az ombudsmannal, hogy az ellátó intézmények ismerik a hajléktalanná vált külföldi menekültek problémáját, ám a jelenlegi feltételek alkalmatlanok az ilyen emberek biztonságos ellátására. 

Az az érzésem, hogy ezek az emberek félreértik a szerepüket. Bizonyos kormányzati pozíciókat azért adunk, mert emberi életeket bízunk rájuk. Ha úgy tetszik a belügyminiszter elemi és megkérdőjelezhetetlen kötelessége, hogy a Magyar Köztársaság területén minden emberi életet megvédjen. Nincs de, nincs ha, nincs esetleg. Ha bármilyen ürüggyel kijelenthető, hogy az “államot nem lehet kötelezni a segítségre”, akkor minek az állam? Ha Pintér tábornok úgy véli, hogy azok az emberek, akik nem működnek együtt megfelelőképpen az állammal, azok dögöljenek meg a fagyban, akkor erkölcsi értelemben teljesen alkalmatlan a belügyminiszteri feladat ellátására.

Egyre nyilvánvalóbb, hogy Tarlós István főpolgármesterré választása is súlyos tévedés volt. Átnevezgetésre, provokálásra van esze, de lássuk be, hogy aki egy világváros felelős vezetőjeként azt mondja, hogy tudomása van a menekültek problémájáról, ám a jelenlegi feltételek alkalmatlanok az ellátásukra, és nem arról kezd el beszélni, hogy a nagy fagyok beállta előtt hogyan véd meg mégis mindenkit a halától, az szánalmas botrány.

Ezek az emberek feladatuk elvállalása előtt elfelejtettek arról tájékozódni, hogy mi a fene dolga van egy politikusnak. Most tanácstalanul lepődgetnek, hogy mik nem vannak. 

Van olyan, hogy valaki alkalmatlan. Néha az egész rendszer.

Magyar menekültek, 1956 - egy Ata Kandó
és Violette Cornelius fotói közül

 .

Az utolsó éjszaka joga

Kicsit szorult szívvel nevetgéltem azon, hogy az esztergomi képviselők a halottak napján buszokat béreltek és a saját zsebükre szállították a város tömegközlekedés nélkül maradt polgárait. Talán az vezette őket ebben a jótékonyságban, hogy a lelkük mélyén maguk is beismerik: ők is tehetnek arról, hogy az ország egykori szellemi és közigazgatási fellegvára századnyit hullott vissza az időben. Úgy esett szét, ahogy sohase gondoltuk volna, hogy előfordulhat bármelyik magyar várossal. 

Mindenesetre szép dolog, amit tettek.

Sokan mondják, hogy Esztergom a Fidesz uralom mintavárosa, és a nyolc évi, az egész országban pusztító kettőshatalom, majd a mostani eszement és megátalkodott kormányzás következtében előbb-utóbb az lesz az országban is, ami most ott. Az is lehet, hogy egy esztendő múlva a parlamenti képviselők fizetik majd az egész ország temetőlátogatásait.

Nincs kétségem arról, hogy ez bekövetkezhet, ha Orbán így folytatja. Nem tudom, hogyan lehetne tapintatosan megmondani neki, hogy itt lenne az ideje a távozásnak, mert abból, amit művel, totális katasztrófa lesz.

Jó, tudom, hiába mondjuk, hiába várunk a Fideszre, hogy valami küldöttséget menesszen Orbánhoz azzal, hogy na ennyi volt. Vagy megátalkodottak a beteges hűségben, vagy gyávák. Mert azt nem hihetjük komolyan, hogy egy olyan országban, amelyiket a sok hülyebeszéddel, jogtiprással és nagyképűsködéssel sikerült a legkockázatosabbak mocsárvidékére terelni, komolyan gondolják, hogy mondjuk a túró rudi megáfáztatásával, szoborhurcibálással, átnevezgetésekkel el lehet kezdeni a kikecmergést.

Olvasom: jobb ötlet híján olyasmikkel bíbelődnek, hogy a szegény emberek ne vihessék haza a halottaik hamvait! Ha már, akkor van egy javaslatom: a hatalom szerezze meg az utolsó éjszaka jogát azok fölött, akiket az ostoba politikájával nem hagy ugyan az út szélén, hanem inkább a halálba kerget. Legyen annyi becsület bennük, hogy az adósrabszolgaság áldozatait, a kilakoltatás elől az öngyilkosságba menekülőket ingyen, államilag eltemetik. Legyen a hatalomban annyi tisztesség, mint az esztergomi képviselőkben.

 .