A sértett kokis ember

„Viktor meg van győződve arról, hogy az európai politikusok többsége korlátolt, nem mer határozott döntéseket hozni, inkább hagyományos módon politizál, ami a legtöbb esetben a problémák elodázásához és nem megoldásukhoz vezet. Ezt az EU-s tárgyalásai alatt rendszerint el is mondta az érintetteknek, és úgy érzi, hogy a jelenlegi helyzetet kihasználva sokan most vesznek elégtételt rajta, ellehetetlenítik a gazdaságpolitikáját” - ezt egy nevének elhallgatását kérő kormányzati tényező mondta a HVG-nek.

Nyilvánvaló, hogy a neves és névtelen orbánkörnyéki fideszesek nem merik megmondani Orbánnak az igazat. Azt, hogy elsősorban a lehetetlen kiszámíthatatlan gazdaságpolitikája miatt bóvlisodott le, országostul. Azt, hogy másodsorban azért, mert nagyon is kiszámítható a belpolitikája: ha valamit törvényesen is meg lehetne csinálni, ő csakazértis visszaél a hatalmával, és tesz valamit, amitől egy demokrata undorodik. És csak harmadrészt vesznek azért elégtételt, hogy prosztó módon pofába mondta a véleményét - vagyis kokizott és sallerozott - ott, ahol ez még egy kültelki kocsmában se szokás.

Kicsit meglepő, hogy a kokizós, sallerozós ember megsértődik, ha egyszercsak visszakap valamit. Akkor is meglepő, ha amúgy még a sápítozásában is van valami nyomorúságos önteltség. Csakugyan elhiszi, hogy ő akkora, de akkora, hogy a kedvéért egy egész országot bedöntenek - még akkor is, ha erre ráfizetnek. A valakik. Azok. Ott.

Az van, hogy nem téved: utálják, mindenhol a világon.

Fogadjuk el, hogy mégis igazat gondol.

Ha valakinek szemmel láthatóan fogalma sincs a gazdasági viselkedés elemi szabályairól, ráadásul úgy ront rá a népére a leggusztustalanabb módszerekkel és eszközökkel, amire évtizedek óta nem volt példa Európában, majd még nagyképűsködik is, akkor bizony előbb-utóbb ellehetetlenítik. Miért ne tennék? Kár, hogy vele minket is.

Ezek az emberek nem félnek tőle, mint a saját népe. Nem engedheti rájuk az ügyészeit, a hivatalnokait, nem tudja kirúgatni őket, de még az is nevetséges, ha a sajtóját uszítja rájuk. Ezek nem filozófusok, nem színházigazgatók és nem is újságírók, hanem politikusok, államok és államok fölötti szervezetek vezetői.

De vajon mit tenne Orbán, ha nem kis országa lenne, és még nagy hatalma is, és valaki odasallerozná neki ezt a Széchenyi idézetet, mondjuk: ”Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt megérdemel. Ha valami oknál fogva ostoba, vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba. Akkor a nemzet aljas vagy műveletlen.”

Mit tenne, ha lebóvlizhatná azt, aki így beszél? (Bár az is lehet, hogy ha sokat pofázik a múltból ez a Széchenyi nevű, akkor mégis inkább visszanevezteti Tarlóssal a méltatlanul neki rendelt köztereket. Jó lenne, ha figyelne Nagy Imre sorsára, aki hirtelen megint nagyon kommunista lett.)

.