Önként és újra és legalább

A héten gimnazistákkal találkoztam. Arról meséltek, hogy teljes zűrzavar van a fejükben, fogalmuk sincs, kinek higgyenek, össze-vissza beszél mindenki, érzik, hogy baj van a gazdaságban, az országban, a családjukban, mindenhol szinte, de nem nagyon értik, hogy miért, azt se, hogy mi lesz ebből. Rákérdeztem, megmondták, hogy fogalmuk sincs, hogy ők akkor most jobboldaliak vagy baloldaliak, tulajdonképpen mindkét oldalról hallanak olyan dolgokat, amiket elfogadnak, meg olyanokat is, amit semmiképpen. Mitévők legyenek? Ők segíteni akarnak, tenni valamit, de nincs ehhez keret, tér.

Azt mondtam nekik, hogy először is ne hisztériázzanak. Legalább otthon legyenek ők a nyugodt erő, ha már az MDF kiesett. (Az egy párt volt, nem is olyan régen és azt mondta magáról, hogy ő a nyugodt erő.) A politikára figyeljenek nagyon, legyenek kritikusak, ne higgyenek senkinek se elsőre, se másodikra, és ha tenni akarnak valamit, akkor találják ki, hogy mit lehet. Újra kell kezdeni mindent ebben az országban, ezt nem úszhatjuk meg, és nekik még szerencséjük van, mert úgy kezdhetik újra, hogy még nem is kezdhettek bele semmibe.

Jó, de mondjak példát!

Például hallottak-e arról, hogy még egy hónapig az önkénesség évében vagyunk?  Persze nem hallottak. 

Nem baj, attól még lehetnek önkéntes önkéntesek. Már késő szervezetekhez csatlakozni, legyenek ők maguk a szervezet. 

Hallottak-e már arról, hogy a múlt télen legalább ötszáz ember halt meg a saját lakásában, csak azért, mert nem volt fűtés, nem volt pénzük tüzelőre, és nem is fordultak sehova segítségért? Hallottak. 

Hajlandók lennének-e egy órácskát, félórácskát sétálni naponta? Figyelni, hogy füstölnek-e a kémények. Pláne ott, ahol öregek laknak egyedül vagy együtt. Ahol szegények laknak. Éreznek-e annyi erőt magukban, hogy bekopogjanak az olyan házakba, ahol laknak, de nem fűtenek? Képesek-e arra, hogy akkor, ha bajt éreznek, írnak egy levelet a legközelebbi jegyzőnek, szociális szervezetnek, egyháznak. Ha már ők magukra nézve ezt nem találják kötelezőnek... Csak annyit kellene, hogy itt és itt emberek élnek, de nincs fűtés. Semmiképpen nem az ő dolguk, hogy Timur és csapatába szerveződve fát vágjanak, tüzelőt hordjanak... Ja, a Timur és csapata egy szovjet ifjúsági regény. Volt.

Szóval újra kellene kezdeni. Az alapoknál. Hogy figyeljünk egymásra és azokra, akikre senki nem figyel. Hogy legalább senki ne haljon meg. Aztán majd csak lesz valahogy. Ebben maradtunk.

Tegnap az egyik gyerek írt nekem egy e-mailt, hogy talált egy nénit.

(Klubrádió, Hetes Stúdió)

 .