Összefüggések

Tisztelt bíróság, a Gyuricán... vagyis  Gyurcsányi Ferencet a Sukoró-felőli nádasnál ismertem meg 2006-ban, ahol nyaranta önkéntes természetőrként teljesítek hazafias szolgálatot. Egyben önkéntes halőr is vagyok, így a nádason át csónakommal odaközelítettem ahhoz a kis csoporthoz, akik a part egy néptelen zugában szemmel láthatóan horgásztak. Kedélyesen elbeszélgettem velük, megkérdeztem, van-e engedélyük, mire ők közölték, hogy Magyarországon nincs olyan dolog, amire nekik ne lenne engedélyük, így nem firtattam a dolgot. Különös tekintettel arra, hogy a közelben, néhány lépésre ezektől egy kigyúrt férfiakból álló csoport tartózkodott, valami csövekkel a fülükben, és szerintem fegyverekkel a hónuk alatt, ami kipúposodott erősen.

Ezért aztán visszavonultam a csónakommal. De nem mentem messze, csak hallótávolságra. Az emberek nem tudják, hogy hülyeség a víz közelében hangosan titkosan beszélni, mert az úgy viszi a hangot, mint a szél. Óvatosan figyeltem őket.

Igen, hallgatóztam, bevallom. Ez a munkám része, hiszen figyelnem kell, és az ember füllel és szemmel figyel.

Ezzel a Gyurcsányival... vagyis Gyurcsánnyal, akit onnan jegyeztem meg, hogy egy nagyorrú, nyurga alak, volt még egy kopasz, valami Görgényi, meg Vörös vagy mifene nevű, meg egy zsidó. Aki azzal keltette föl a figyelmemet, hogy amikor beszélgettem velük, akkor csak külföldiül szólalt meg, ám amikor már a nádasból hallgatóztam, akkor magyarul is, igaz eléggé törte azt. Ez a zsidó nem horgászott, hanem állandóan lehasalt, és a tenyerébe vett a vízből, és kóstolgatta. A kopasz se úgy horgászott, mint mások, hanem volt nála egy kihúzható bot. Amikor meglátott egy halat, kirántotta, és egy pillanat alatt odacsapott a vízre, vagyis a halra. De olyan ügyesen, hogy vagy a gerincét vagy a szemét találta el, és a hal már meg is döglött. A Gyurcsányi, a nagyorrú, akiről később megtudtam, hogy valami miniszterelnök, kérdezte is tőle, hogy hát ez meg mifene szerszám, mire ő nevetett és azt mondta, hogy ez titkos fegyver. Később aztán az októberi sajnálatos események idején láttam ilyet a tévében, és ott viperának mondták, és arra szolgált, hogy püföljék vele a Belfegornak öltözött rendőrök a békés járókelőket, hogy elkábuljanak, mielőtt kilövik a szemüket.

A zsidó nézegette a földet Sukoró felé, mire a Vörös János megkérdezte tőle, hogy kéne, mi a jó kis kaszinódnak? 

Erre ő azt válaszolta - de csúnyábban, csak a bíróság előtt azt nem mondhatom, ugye -, hogy tojok én a földedre, más kell nekem.

Gyurcsányi erre rákérdezett, hogy most akkor kell az a kurva föld, vagy nem.

Erre azt mondta a zsidó, sose felejtem el, hogy kell hát, de nehogy má fizessünk érte. Azért van itt a tábornok úr -, bökött a fejével a kopasz felé. Róla meg azt láttam a tévében, hogy valami rendőrfőnök. A Vörös meg miniszter. 

Akkor feleselés kezdődött, Gyurcsányi kezdte, hogy na az nem úgy van. Legalább valami földet kellene adni a földért, mert úgy illik. Van földed?

A zsidó meg: van valami, de az aligha ér annyit, mint ez. De elhíreszteljük, hogy arany van benne a Medvecsapáson, és akkor mindjárt értékesebb lesz.

Törvényes ez? - kérdezte Gyurcsányi a Vöröstől.

Erre ő nagyot röhögött: arról nem tehetünk, hogy az emberek azt hiszik, hogy arany van a Medvecsapáson.

A nagyorrú erre úgy csinált, mintha csodálkozna: egyáltalán van Medvecsapás? Vagy ez ugyanaz, mint ami abban a hülye Folytassa-filmben van?

Olyasmi. Csak példa volt. - mondta a zsidó.

Gyurcsányi erre azt firtatta, hogy az ott mögöttük állami föld-e. 

A zsidó ravaszat mondott: úgy néz ki. De ha nem az egész, megkérjük Görgényi urat, hogy valami hülyeséggel csalogassa Pestre az itteni parasztokat, tüntessenek, aztán már csak meg kell puskázni őket, hogy aki életben marad, az is disszidáljon.

És ekkor mondta  a Gyurcsányi, hogy régóta gondolkozik: napvilágra kellene hozni valami beszédet. 

Vörös meg rá is vágta, hogy na abból jó nagy balhé lenne. Belenézett a légbe, mintha álmodozna, hogy valami hangfölvételt szét kellene küldeni a rádióknak, szépen megszerkesztve, és lesz nagy cirkusz. Aztán már csak irányítani kell az egészet, hogy a sok csürhe bemenjen a csőbe.

Tisztelt bíróság ez tudom elmondani arról a napról, amikor kihallgattam a nádasból ezt az embert, aki itt ül a vádlottak padján. Meg a barátait.

Még egy furcsaságról tudok beszámolni. Amikor ott röhögcséltek ezek azon, hogy mekkora balhé lesz, ez a Vörös nevű megkérdezte a zsidót, hogy mi a francot kóstolgat azon a koszos vízen. Erre az röhögött egy olyan eszelős félét, aztán fölállt és elkezdett arról mesélni, hogy ezek milyen hülyék, azt hiszik, hogy neki kaszinó kell. Pedig az úgy lesz, hogy a kaszinó egy csövön kapja a vizet a tóból, de az alagsorban egy hatalmas palackozó lesz, és az az igazi üzlet. Merthogy kell a magyar víz a zsidóknak. Röpülövel viszik majd a palackokat Izráelbe, minden nap. Mert hogy az csodavíz. Az itt lakók nem tudják, hogy a varáskosi vagy mifene hegységrendszer közelében mindig olyan víz fakad, ami tíz-húsz évvel is meghosszabbítja az életet. A hülye magyarok meg elfürdik meg elhorgásszák, ahelyett, hogy innák. 

Így volt ez tisztelt bíróság, magam se hinném el, ha hallanám.

(Hócipő)

 .