Aláírtam egy petíciót, a peticiok.com oldalon a tervezett kényszermunka ellen. Ez ugyanott van, ahol a Klubrádió érdekében is lehetett és még mindig lehet tiltakozni. Egy barátom a Facebookon azonnal megjegyezte: nem érti, miért gondolom azt, hogy ebben az országban ilyesminek bármilyen hatása lehet. Aláírja, de csak a kedvemért.
Vannak bizonyos dolgok, amelyekben egy agresszív hatalommal szemben látszólag tehetetlenek vagyunk. Valóban kicsi a valószínűsége annak, hogy néhány ezer ember tiltakozik, mondjuk azért, mert a legkiszolgáltatottabb emberek még méltatlanabb körülmények közé kerülnek, akkor a miniszter vagy az államtitkár, netán maga a miniszterelnök elgondolkodik azon, hogy csakugyan vannak határok, amelyeket nem nagyon illik átlépni egy ezeréves kultúrállamban. Át lehet, mert itt az a szokás, de nem illik, ami persze nem számít. Dehogynem.
Egyszer, kétszer, talán még százszor is át lehet lépni, de van egy pillanat, amikor túl sokan kezdenek el tiltakozni, vagy valaki megcsömörlik a csapatból. Talán azért, mert egyszercsak emlékezni kezd arra, hogy az apja meg az anyja nem ilyennek nevelte.
Ha nem tehetünk semmi mást, mert a társadalom védszövetei nem elég erősek ahhoz, hogy hatékonyabban tiltakozzunk, csak tudatjuk, hogy figyeljük ám, ami történik, sőt már azt is, amit terveznek, és erősen gyanakszunk, talán az is valami. A hatalomnak tudnia kell, hogy az emberek akármekkora csoportja érez magában akkora felelősséget, hogy legalább szóljon. És nem csak otthon vagy a kocsmában sutyorogva, hanem úgy, hogy aláírja a nevét, a foglalkozását, meg még azt is, hogy hol lakik. Az internet nem csak a csevegésre ad korlátlan lehetőséget, nem csak arra, hogy álnevek mögé bujkálva bátorkodjunk, hanem arra is, hogy a nevünket, az arcunkat és a véleményünket vállalva tiltakozzunk, ha kedvünk és erőnk van.
Mert nem félünk. Annak ellenére, hogy az egész országban terjed a félelem, és ez az egyik oka annak, hogy a tiltakozás más módjai kevéssé működnek. Egy olyan hatalmat, amelyik tudatosan arra épít, hogy sokan vannak, akik nem mernek tüntetni, mert lekamerázzák őket, mert listára kerülhetnek, sőt a rokonaikat is elbocsáthatják azért, mert lajstromba kerültek, az idegesíti a legjobban, hogy mégiscsak kiderül, hogy ezer és ezer ember nem fél. Mert az ilyen hatalom pontosan tudja, hogy az ezrek és ezrek mögött tíz és százezrek állnak. Egy darabig az árnyékban. De aztán egyszercsak kilépnek.
És egyáltalán nem igaz, hogy a petícióknak semmi hatásuk. A legjobb példa erre a Klubrádió kiszorítása elleni petíció, amelyet már több mint huszonhétezren írtak alá. Az egy magyar város lakossága. Ha megnézzük a tervezett és az ezen a héten napvilágra került végleges frekvenciapályázati kiírást, valami kicsi változás mégiscsak látszik. Mikroszkópikus, de legalább mikroszkóppal látható. A rések és a törések mindig mikroszkópikus repedésekkel kezdődnek.
(Klubrádió, Hetes Stúdió)
.
Amíg lehet, alá kell írni az ilyen petíciókat. Viszont én megismerkedtem azzal az elszántság fajjal, amely nem ismer semmilyen határt. Azt hiszem, néha képletszerűen kerülnek kormányra időnként ilyen nemzetgyilkos társaságok. csakhogy az itthoni példáról írjak, a mi kis pattogi miniszterelnökünk kijelentette, hogy nem fizetnek ki semmiféle gyógyszertartózást, amíg nem rendeződnek az állítólagos korrupciós kapcsolatok a gyógyszer beszerzések körül. Feleségem gyógyszerész és tudja, hogy mivel eszik ezt, szóval az a röhej, hogy a gyógyszerbeszerzés maffiája pontosan a kormány kezében van, és ezzel az intézkedéssel tulajdonképpen nem akarja kifizetni azt a pénzt, amit a gyógyszertárak már rég kifizettek, és ezt a balhét most pontosan a gyógyszertárak felé irányítja, mert Jani az utcáról mit mond, hogy korrupció van a gyógyszertárakban. A lejáratásos koncepcióra épül az új világrend. És láttam elismert, okos, híres, imádott kisistent, aki azt mondta egyszer, hogy mit sírnak a tanárok? Nem elég a fizetésük? Hát milyen szép ez az Erdély, szervezzenek a nyáron turista csoportokat, és vezessék őket szépen körbe, és így kikerekedhet a fizetésük.
VálaszTörlésHa jellemeznem kéne a mai kort, azt mondanám, hogy a mezítlábas filozófia korát éljük.
A munka nem arra való, hogy a hátrányos helyzetűeket sanyargassa.
VálaszTörlésA munka - a pénz keresése mellett - arra való, hogy integráljon a társadalomba!
Ha megkérdeznek téged: "mi vagy", akkor mivel válaszolsz? A hajad színével? A lakásod helyével? Netán a nemzetiségeddel?
NEM!!!
Alighanem valami ilyesfélét mondasz: "író vagyok és újságíró". Mert önkéntelenül is ez jön ez a válasz jön ember nyelvére.
Ami a munkád, az vagy te leginkább!
Ha nincs munkád, akkor nem vagy semmi sem! Akkor társadalmilag - olyan, mint nem is léteznél.
Itt vannak például a romák. Köztük köztudottan jóval magasabb a munkanélküliek aránya.
Én azt mondom: a legrosszabb, ami a romákkal történhet az az, ha hagyjuk őket munka nélkül élni. Egy roma, aki otthon ül egész nap, szerintem sokkal rosszabb állapotban van, mint egy roma, aki közmunkán dolgozik.
A közmunkán kapcsolatokat épít, MUNKA-kapcsolatokat épít még egy egyszerű kubikos is. Lehetőségek kerülnek a szeme elé, és ezek javarészt tisztességes válaszlehetőségek a "hogyan lehetne törvényes úton pénzt keresni" kérdésre.
Könnyen lehet, hogy pl. egy parlagfűirtáson dolgozó szabolcsi roma gyerek jövő ilyenkor már pestre felköltözve, szolgáltatásként fogja hirdetni magát, ugyanezzel, körüs-körül, szerte a főváros környéki agglomerációban.
Ha otthon marad szabolcsban, könnyen lehet, hogy bűnöző lenne belőle.
Ha ezek az emberek eddig munkanélkülin voltak, az minden lehetőség legrosszabbika! BÁRMILYEN ROSSZ munkát is végez az ember, jobb neki is, és a társadalomnak is, ha a segélyért megdolgozik!
Az otthon ülő munkanélküli inni kezd, családját kezdi el bántalmazni, bűnözni kezd, kocsmázni kezd, drogozni kezd, de legalábbis általános mentális leépülés jeleit kezdi mutatni. Ez törvényszerű dolog, a munkapszichológiában olyan, mint az egyszeregy. Ennél bármilyen munka csakis jobb lehet neki.
Szerintem - egy legfeljebb 1-2 hónapos átmeneti időszakon túl - semmiféle segélyt, munkanélküli ellátást nem lenne szabad adni senkinek. Lássák az emberek: munka nélkül nincs pénz, ez az élet megváltoztathatatlan törvénye.
Azon túl minden ellátást kizárólag közmunkáért lehessen adni, szerintem.
Nem tudom, hogy a mostani törvény is így működik-e, de remélem, hogy igen.
Az meg szerintem humbug, hogy "nincs munka". Amíg az Ideális Társadalom meg nem valósul, amíg nem lesz MINDEN tökéletes, addig van munka is...