A vádlottak padján

Tegnap nagyon hajnalban keltem, hogy le ne maradjak a gój motorosokkal és Pörzse Sándorral való épületes bírósági tárgyalásról. Lényegében azért pereltek be, mert nácinak mondtam őket. Természetesen nem vontam vissza, sőt, bevallottam a bíróságnak, hogy amióta bepereltek, azóta tovább erősödött a meggyőződésem, hogy a véleményem egyrészt helyénvaló volt, másrészt hibát követtem el, amikor nem ordítottam sokkal nagyobb erővel. Természetesen elmondtam, hogy mit miért írtam. Nem tudom, pontosan mennyit, de legalább egy órán át vallottam, válaszoltam a kérdésekre.

Na, aztán jött Mészáros Imre, a gój motorosok elnöke. Parádés előadást tartott. Ha nem én ülök a vádlottak padján, jót röhögtem volna. Elég az hozzá, hogy vagy tízszer utasította rendre a bírónő, ki is küldte, hogy nyugodjon meg. Volt ott kiabálás, ocsmány beszéd, bíróval feleselés, visszakérdezés, minden, ami elképzelhető. Ez is vagy egy órán át tartott.

Aztán jött Pörzse Sándor, persze csodásan belőtt séróval. Kikérte, hogy ő náci lenne. Azt se tudta, milyen írásomban sértettem meg. Bayer Zsoltot emlegette. Hogy róla írtam, és abban volt benne ő is. Pedig nem. A náciság értelmezéséről tartott egy kisebb előadást. Minket, Németh Péterrel, csak “ezek”-nek mondott. Ebben az a legjobb, hogy Péterrel azelőtt együtt fociztak.  Amikor az ügyvédem megkérdezte, hogy mit szól ahhoz, hogy már a Fidesz frakcióvezetője is nemzeti szocialistának, vagyis nácinak mondja a pártját, azt válaszolta, hogy őket is beperlik. Ez legalább egy hír.

Végig volt egy olyan érzésem, hogy mindketten azt érzik, hogy hatalmon vannak, és mi meg egyáltalán mit keresünk ebben az országban. Pedig nem, nincsenek hatalmon. 

Mészáros Imre annyira ideges volt, hogy komolyan aggódtam az egészségéért. Alighanem az lehet, hogy három éve harcolunk egy erősen bohózat-jellegű történetben, azóta figyelem az átlátszó ravaszkodásait, a sértegetéseit, és kicsit megszerettem. Pedig szerethetetlen.

Az lett a vége, hogy a tárgyalás elhúzódott, lesz még egy nap, de akkor már csak a perbeszédekkel és az ítélettel, június hetedikén, fél háromkor.

Persze megint kaptunk megjegyzést arra, hogy Péterrel miért nem engedjük kamerázni magunkat, hiszen amúgy mindenhol kint van a képünk. Mert, hogy pont mi beszélünk sajtószabadságról. Azért nem, mert nem akarunk a gój motorosok “A gumid kopjon, ne a hazád” című műsorát ingyen megtölteni. Ennyi. Mondjuk így is, szinte mindegyikben szerepelek. A legutóbbiban valamelyik CBA-s Lázár fivér vett a szájára. Nem is tudom, mi lesz velük, ha egyszer más témát kell keresni.

Ez az egész annyira lefárasztott, hogy tántorogtam, amikor kijöttünk a teremből. Ráadásul Péter megkért, hogy vigyem vissza a szerkesztőségbe a kocsiját, mert ő megy a mamájához. Amúgy sem egyszerű egy teljesen ismeretlen, az enyémnél sokkal jobb kocsit elsőre vezetni, végig attól féltem, hogy összetöröm. Szerencsésen beértem, de akkor meg majdnem megfulladtam, mert annyira taplós lett a torkom. Nyilván megviselt ez az egész.

Aztán délután, amikor Péter visszavitt a kocsimhoz, a Városligetbe, mondta, hogy már sok tárgyaláson volt, vádlottként is - a főszerkesztői munkakör velejárója -, de még sose érzett ilyet. Teljesen elvette minden erejét ez a tárgyalás. Akkor még azt magyaráztam neki, hogy ez azért lehet, mert mert egyszerűen azt érezzük, hogyan történhet az meg velünk, hogy ilyen emberek társaságában kell mutatkoznunk, ilyen borzalmas szövegeket kell hallgatnunk, és nem mehetünk ki. A megszégyenítés nem az, hogy a vádlottak padján ülünk, hanem a hangnem, a nyomasztás, a sok hülyeség, amit el kell viselni.

Aztán már a saját autómban, hazafelé, rájöttem, hogy Mészáros Imre UFO. Folyamatosan, kényszeresen, tévében, írásban AI-nak, mesterséges intelligenciának csúfol. Mivel ez egyáltalán nem szellemes, és azért erre évek alatt már maga is rájöhetett volna, nem értettem, hogy miért ez a kényszeresség. Hát így üzent. Nyilván vonzódik hozzám, nem véletlenül hívogat a műsorába dumcsizni. Érzem én, hogy becsül, pontosan tudja, hogy ha megfeszül, akkor is nácinak fogom mondani, én vagyok az egyetlen, akiben biztos lehet, hogy nem fél tőle, és ez szemmel láthatóan rettenetesen zavarja. Ezért üzenget ezzel az AI-zással. Ezért bizalmaskodik meghitten, amikor egy Ratyi Iván feliratú gumibaba fütyijére rajzolgat, meg amikor a fiamnak üzen, hogy kellemes magömlést kíván nekem. 

Mert ezek nyilván abszurd dolgok, kivéve azt az esetet, ha valaki kényszeresen kapcsolatot keres, és abban reménykedik, hogy minél inkább bizarr, amit művel, annál nagyobb a valószínűsége, hogy megszólítom, és akkor dumcsizhatunk, és a végén még barátok is lehetünk. Pedig nem.

Ha erre a tárgyalóteremben rájöttem volna, elővehetem az UFO-keresőmet, amit mindig magamnál tartok, és azonnal lelepleződik. Bár az különös, hogy mindeddig arról ismertem meg az emberi testbe öltözött idegeneket, hogy elemi félelmet éreztem a közelükben. Mészáros Imre lenne az első, aki szeretetteljes vihogást vált ki belőlem. Bár az igaz, hogy ilyen étvágyú energiakullanccsal még sohasem találkoztam.

Itthon levezetésképpen kevertem egy chilis körözöttet főtt dióval. Legalább tudok vinni belőle Dávidnak, aki példás fiúként végigülte velem a tárgyalást.

 .