A fátum

Állítólag egyszer már elindult a gáz, az is lehet, hogy hamarosan ideér. Vagy nem. Hogy aztán meddig jön, azt az oroszok és az ukránok se tudják. Reménykedjünk. A sorsban, vagy miben.

Nincs szerencsénk a nagyocska hatalmakkal. Már az is elképesztő, hogy felelőtlen amerikai pénzpörgetők miatt emberek tízezrei mennek tönkre Európában. Állítólag ez a kapitalizmus természetéből következik, ami persze marhaság, hiszen az egész abból lett, hogy állami felügyelet nélkül hagyott gazemberek becsapták a világot.

Erre jött a gázháború, ami úgy megmagyarázhatatlan, ahogy van. Az, hogy Oroszország és Ukrajna megtehette – teljesen mindegy, melyik a hibás -, hogy emberek tízmillióit hagytak gáz nélkül a legnagyobb hidegben, egyszerűen világra szóló arcátlanság. Elenyésző az a kár, amit az amúgy is megroppant gazdaságainkban okoztak ahhoz képest, hogy emberek tízezreinek életét veszélyeztették – és vélhetően emberek százait gyilkolták meg. Nem nálunk persze, hanem a Balkánon - mi nélkülük, gázbőségben is hagyjuk megfagyni az elesetteket, az utcán is, a saját lakásukban is. Még nem számoltuk össze az európai áldozatokat, de okkal tarthatunk attól, hogy lesznek annyian, mint a gázai övezetben. Tűrhetetlen, hogy békeidőben, fatális ok nélkül ez előfordulhat.

Nem elkerülő vezetékekre van szükség, hanem arra, hogy ezeket a hatalmakat – ha kell perekkel, politikai- és gazdasági nyomással – rá kell venni arra, hogy betartsák a szerződéseket. Hogy ne fátumként fenyegessék a világot. Ennyi.

Ehhez az is kell, hogy a saját népeik is megértsék: senki nincs biztonságban addig, ameddig olyan döntéshozóknak vagyunk kiszolgáltatva, akik képtelenek fölnőni ahhoz a szerephez, amelynek mindenekelőtt való követelménye az emberi élet iránti feltétlen felelősség.