Csavarhúzós forradalom

Orbán matatott a garázsban, talált pár csavarhúzót, tanakodott magával, hogy mit lehetne ezekkel kezdeni. Hát forradalmat! Jól meg is fontolta, amolyan karizmatikus szellemi vezetőhöz illően: kár volt ősszel egy kis hideg miatt abbahagyni a gyurcsányverő cirkuszt, most jó az idő, hazajött Szájer is, lepjük már meg az országot azzal, hogy nem márciusban kezdjük a balhét, hanem legott. Hátha kitart a meteorológiai tavaszig az általános fölmelegedés, és akkor kellemes időben lesz ez a harc a végső. Hajrá Magyarország! Hajrá TMK-brigád!
Az utolsó, nagy lökést az adta, hogy tegnap reggel a Népszava címlapján azt olvasta, hogy „Kossuth tér: marad a kordon”. Ettől nagyon megmérgedt, de annyira, hogy azonnal vette a telefonját és belekiabált. Parancsokat.
A csavarhúzókra azért van szükség a modern forradalomban, mert egy párt szakképviselői nem csak arra jók, hogy őszödi beszédet lopjanak, szerverbe törjenek be, hanem értenek a kordonszedéshez is. Maradandó rongálás nélkül - ami gondolom, már garázdaság - csak csavarhúzóval lehet például egy Barsinéhoz illő eleganciával szétszedni az ilyen brutális kényszerítő jószágokat.
Szájer József azért kellett, mert ha ő részt vesz a cirkuszban, pláne úgy, hogy előző nap eubeszédben jelenti föl az országot, akkor már nem is kell drága pénzen ideges embereket Brüsszelbe utaztatni, az egész világ ideküldi tudósítóit, hátha Szájert véletlenül meglöki egy azonosíthatatlan rendőr, és akkor bevonulnak az EU elitcsapatai és eltakarítják a kormányt. Gyurcsányt meg egyenesen Hágába viszik. Vagy Guantanamora, mert terrorista, hiszen lezárja az összehugyozott teret a demokrácia elől.
A telefon is kellett ehhez a forradalommal fölérő polgári engedetlenséghez, hogy Orbán és Szájer időben értesítette az árpádsávosokat, akik szinte azonnal meg is jelentek a téren, a Hír TV-vel, a mi szíenenünkkel egyetemben. Mert mit ér a forradalom tömegek és médiatámogatás nélkül?
Orbán és Szájer természetesen arra számít, hogy a rendőrség föllép ellenük, esetleg udvariasan elmeorvosi vizsgálatra kéri őket. Pláne erre még bíztattak is azzal, hogy jelezték: nem kell most velük szemben betartani a képviselői mentelmet. Ha pedig ellenük nem, hát a rendőrök majd kiszorítósdit játszanak az odacsődített, mindenre kapható árpádsávos csőcselékkel, akik a Fidesz csalánverő alkalmatosságaként eddig is jól működtek. Akkor meg majd az lesz a világsajtóban esemény.
Ők igazi forradalmárok, megköpködik a szerencsés rendőröket, kicsit lapogatják is őket. Ha azok esetleg vissza kardlapogatnak, az a jó: máris lángra borul a város. Orbánnak mindegy: vérszemet kapott, vérbe fagyva látni Gyurcsányt, ez az egy hajtja. Az se baj, ha odavész pár forradalmár, pláne a bűnös város.
Én már kicsit unom ezt az egész pojácásdit, de Orbán még nem bír kiesni a szerepéből.
Nem tudom, miként dönt Gergényi tábornok, de alighanem azzal teheti a legjobbat, ha úgy intézi, hogy Orbán Viktor és Szájer József - aki most aztán hetekig nem mehet vissza Európába - kénytelen legyen pár hétig jó korán kelni, hogy reggel időben szét tudják szedi a kordont, ami mindig szépen összeszerelve várja őket. Megígérték, hogy ezt teszik, jár nekik, hogy hülyét csináljanak magukból. Orbán igazi ellensége a saját ötletburjánzása: állandóan kitalál valamit, amiről aztán kiderül, hogy nem lehet teljesíteni, és különben is érdektelen. Nem sorolom: kivonul, bevonul, népgyűl, szónokol, aláírat - megannyi csúfos kudarc. Egy saját lelkébe szorult töpörödő titán utolsó toppanásai.
Úgy látszik túlságosan megterhelte az a felelősség, ami az „új többség” félmilliós gyarapodása miatt rátelepedett, kellett egy kis felelőtlenség, túl kellett lépni megint a törvényesség vékony sávján. Olyat tenni, amit országgyűlési, pláne európai képviselő, pláne pártvezér, meg nem tehet: provokál, engedetlenkedik a maga által alkotott rend őreivel szemben.
Nem tudom, az ádáz forradalmárkodáshoz mi adta meg most a nagy világosodást, mert az talán még sem elég, hogy csavarhúzót talált. Talán most tudatosult benne az, ami a Schmidt Mária-ügy óta egy ország előtt nyilvánvaló: kihátrált mögüle a tőke, és nincs más lehetősége az életben maradáshoz, mint a nyegle utcaszínházasdi. Hátha bejön most az egyszer. Bár igazi talány, miképpen tudott olyan, megfontoltabbnak tűnő embereket ilyesmire rávenni, mint Navrasics, és az utcán egyre szinglisebb módon viselkedő Mikola. Martonyi, ez az eddig igazán mértékadónak tűnő ember már azt latolgatta, hogy egy ilyen válságban a kormány lemond.
Legalább ők megérthették volna, hogy például Budapest lakosságának túlnyomó többsége kifejezetten helyesli, hogy a rendőrség műveleti területnek tekinti a Kossuth teret, és nem bánja a kordonokat. Akkor se, ha persze lehet jogi meg városképi kifogás ellenük.
Ez a harc lesz a végső? Ez bizony. Várjuk Satut a hangosbeszélőnél! Molnár Tamás már be is jelentette a tavaszi hadjáratot. Orbánnak köszönetet mondott. A városban zűrzavar, vonulás… Ami összetartozik, megint összeért.
Ha a rendőrség elég fegyelmezett: meg tudja a csavaros eszű Orbánnak adni a lehetőséget, hogy minden nap ország-világ előtt tetten érve járassa le magát, ahogy ősz óta teszi, szorgalmasan.